Nagy Imre monográfiájának középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és
Az özvegy Karnyónénak az elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar
komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színháztörténeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti össze-
függésbe helyezi. Ebben a közegben Csokonai munkáinak eddig kevéssé ismert vonásai tárulnak fel. Új megvilá-
gításba kerül a korabeli kultúra, a nemzeti hagyományok, az egyén és a nyelvi közösség, a férfi és a nő viszo-
nyának kérdése. A szerző mintegy száz olyan vígjátékot elemez, amelyek a jezsuita, a piarista, a pálos, a feren-
ces, a minorita és a protestáns közegben születtek, s amelyek a század végére kialakuló magyar vígjátékhagyo-
mányt formálták.