A tanulmány Kovalik Balázs öt operaházi rendezését elemzi a 2004 és 2010 közti időszakból.
A kötet a 20. századi magyar színháztörténet alakulásával foglalkozik, a múlt megírásának lehetőségeivel.
A szövegek szerzői fiatal dramaturgok, színháztörténészek, kutatók, akik az elmúlt hat évtized (kulturális)
eseményeit nem élték át, az előadásokat nem látták, így az azonnali, élményszerű tapasztalat megléte nélkül
rekonstruálják a színházi alkotásokat.
A tanulmány Zsámbéki Gábor három előadását elemzi a 70-80-as évekből. Ekkora távlatból nemcsak az előadás
alkotóelemeinek leírása, hanem a korabeli befogadó közeg reakciója is az elemzés tárgyául szolgált a szerzőnek.
Az elmúlt évszázad legendás színházcsinálója, Várkonyi Zoltán születésének 100. évfordulójára jelent meg
a Vígszínházzal összefogva ez a tanulmánykötet.
Az írások az emlékezést segítik mindazoknak, akik ismerték Várkonyit, s a megértést a fiatalabbaknak, akik
a színházi múltat kérdezik.
Brecht ezen a művén 1939-ben kezdett el dolgozni, és haláláig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan írt
hozzá, de végül befejezetlenül maradt.
Ez a kis kötet az 1939-1941 közt keletkezett szövegeket tartalmazza, melyek A sárgarézvásár-szövegek közel felét
teszik ki. Boronkay Soma fordítása az 1993-as német kritikai kiadást alapján készült, mely a hagyatékban megtalált
cetliket mindenféle rekonstrukció nélkül közölte.
"Máté Gábor könyve a színészi pálya első lépéseiről szól. Szubjektív képsor, önéletrajzi elemekkel átszőve, a mesterség pszichikai, technikai alapjain át egészen összetett morális problémák felvázolásáig vezeti az olvasót. A könyv egy része valós időben született napló, Máté Gábor első színészosztályával kapcsolatos munkaélményeinek rögzítése." (Jákfalvi Magdolna)