A tavasz ébredése
A kamaraénekes
A Föld szelleme
Pandora szelencéje
Keith márki
Nicolo király avagy ilyen az élet
A bölcsek köve avagy lant, számszeríj és ostor
Almási Miklós: A diabolikus tárgyilagosság komédiása
"Az 1930-ban született Slawomir Mrozek drámáinak cselekménye többnyire olyan válsághelyzetben indul, amelyben a sokszor bábszerűvé stilizált szereplők saját belső kényszerüktől hajtva megpróbálnak emberhez méltóan választani, dönteni, társadalmi-közösségi elkötelezettségüknek megfelelni, s egyben megőrizni kizárólagos jogukat önnön életük meghatározásához. A válsághelyzetben azonban szereplői csődöt mondanak. Képtelenek a szabványformák, magatartásklisék csapdájából szabadulni, s lázadásuk azért válik komikussá, mert egy újfajta, értelmes szabadság energiáit képtelenek önmagukban felszabadítani: csak a lázadás látszatának groteszk indulatával ágálnak a sorsukat meghatározó helyzet ellen. Azt viszont már nem ismerik fel, hogy pontosan olyan szabályok szerint oldanák meg válsághelyzetüket, amely szabályok eleve benne foglaltatnak a kiindulópontban felvázolt "szituációban". Mrozek – főleg kezdetben – általánosít: a valóság konfliktusait absztrahálja, s ezzel drámáinak világát is meghatározza. Redukálja, módosító elemeitől megszabadítja a valóságot, modellszerűen jelenik meg nála a reális világ, egy drámaíró műhely – és gondolkodásmód – párlataként. Ez a párlat azonban – legjobb darabjai tanúsítják – nem semleges, nem közömbösen egynemű. A humor, a komikus ötletek egész légiója izzítja fel, látja el tüzes aromával. Két tagadhatatlan remekművében pedig, a Tangóban és az Emigránsokban a mrozeki dramaturgia moliére-i magasságokba emelkedik."
"Nem könnyű végére jutni, ha egyszer beszélni kezdünk Schiller sajátos nagyságáról: nemes nagyság ez, fennen szárnyaló, lángoló és magával ragadó, amilyen még Goethe bölcsebb, természetes méltóságában sem található – mámoros a világmindenségtől, kultúrára neveli az emberiséget, s mindebben a legnagyobb mértékben férfias. S ebben a szinte szertelen, már-már természettől is idegen, akaratra, szabadságra és tudatosságra felesküdött férfiasságban ott bujkál a művész gyermek, aki az egész világon nem ismer a játéknál magasabb rendű dolgot, aki azt mondja, hogy minden teremtmény közül csupán az ember képes a játékra, s ő maga csak akkor egészem ember, amikor játszik."
(Thomas Mann)
A két kötet Schiller legnépszerűbb drámáit tartalmazza, a nagy német költő halálának 175. évfordulójára jelent meg.