Frontszínházak, hadifogolyszínházak az első világháborúban
A kötet azokat a különleges színházi formákat mutatja be, melyeket az első világháború a fronton és a hadifogolytáborokban hívott életre. A háború végén a színészkatonákat leszerelték, a táborokat feloszlatták, a színházi együttesek elbúcsúztak a közönségtől, s mindenki megpróbálta ott folytatni életét, ahol a bevonulás előtt abbahagyta. A frontszínházak dokumentumait, a hadifogolyszínházakból hazamenekített relikviákat azonban féltve őrizték, élményeiket lejegyezték. A kötet tanulmányát és a hadifogolyszínházakra emlékező írásokat ezek a ritka, különleges fényképek, színlapok, grafikák illusztrálják.
A 20. század elejének magyar színháztörténetét és a magyar színháztudomány történetét nem lehet tanulmányozni
a korszak jelentős színházi alkotóinak ismerete nélkül. A modern színpad című összeállítás régi adósságot törlesztve
összegyűjti és közzéteszi az alapvető drámaelméleti és színházelmélet műveket.
A kötet kísérletet tesz arra is, hogy feldolgozza a századelő színházi forradalmát, amelyet eddig a Thália Társaság
működésére igyekeztek egyszerűsíteni. Ezért a 20. századi magyar színházelméleti irodalom jeles alkotóinak – Hevesi
Sándor, Bárdos Artúr, Márkus László, Balázs Béla, Balassa Imre, Bálint Lajos, Ferenczi Frigyes, Kéméndy Jenő, Ivánfi Jenő –
műveit Gajdó Tamásnak a századelő színházi kísérleteit bemutató tanulmányai kísérik.
A színpadi látvány nagyasszonyának ezernyi színpadi titkát ismerhetjük meg a képes albumon keresztül. A Szcenika
második kötete a díszlet- és jelmeztervek, látványtervek reprezentálásánál elsősorban az Országos Színháztörténeti
Múzeum és Intézet gazdag szcenikai gyűjteményeire támaszkodva mutatja be az önálló alkotóművészetté váló színpadi
tervezés irányvonalait. Együttműködve Vágó Nelly örököseivel, tanítványaival és tervező kollégáival a teljes életmű
fordulópontjainak bemutatásához a gyűjteményükben őrzött képzőművészeti anyagokból is láthat válogatást az olvasó.