A tanulmány Kovalik Balázs öt operaházi rendezését elemzi a 2004 és 2010 közti időszakból.
A kötet a 20. századi magyar színháztörténet alakulásával foglalkozik, a múlt megírásának lehetőségeivel.
A szövegek szerzői fiatal dramaturgok, színháztörténészek, kutatók, akik az elmúlt hat évtized (kulturális)
eseményeit nem élték át, az előadásokat nem látták, így az azonnali, élményszerű tapasztalat megléte nélkül
rekonstruálják a színházi alkotásokat.
A tanulmány Zsámbéki Gábor három előadását elemzi a 70-80-as évekből. Ekkora távlatból nemcsak az előadás
alkotóelemeinek leírása, hanem a korabeli befogadó közeg reakciója is az elemzés tárgyául szolgált a szerzőnek.
Az elmúlt évszázad legendás színházcsinálója, Várkonyi Zoltán születésének 100. évfordulójára jelent meg
a Vígszínházzal összefogva ez a tanulmánykötet.
Az írások az emlékezést segítik mindazoknak, akik ismerték Várkonyit, s a megértést a fiatalabbaknak, akik
a színházi múltat kérdezik.