Új jelszó kérése
EZEKET KÍNÁLJUK:
Részletes könyvismertető


Sándor L. István: Repedések a rendszeren

sandor-l-istvan-repedesek-a-rendszeren
3 600 Ft3600

 

A 70-es évek végének Magyarországa mozdulatlan világnak tűnt. Ki így, ki úgy alkalmazkodott
a rendszerhez, amely az emberi élet mértékeivel mérve öröknek tűnt. Ma már azonban
élesen rajzolódnak ki azok a repedések, amelyek végül is a szocializmus összeomlásához
vezettek. A könyv – amely A Katona és kora. A kezdetek ikerkötete – ezeket a rajzolatokat
követi.

A kor egyik főszereplője, Aczél György színes, magabiztos előadásokban ecsetelte, hogy
miért jó a szocializmusban élni. De fogalmazásmódja tele van ellentmondásokkal, amelyek
a hol határozottabban, hol alig leplezett hazugságaira is ráirányítják a figyelmet. Közben
színre lépett a kor kulturális életének másik „főszereplője”, Pozsgay Imre is, aki másfajta hatalmi
technikákat gyakorolva kereste a politikai érvényesülés útját. Aczélnak és Pozsgaynak
a színfalak mögött zajló konfliktusai tovább mélyítették a repedéseket a rendszeren. És még
hektikusabbá tették az egyébként sem elvek irányította kultúrpolitikát.

De ennek a könyvnek nem a kultúrpolitikusok az igazi főszereplői, hanem azok a művészek,
sportolók, mindennapi emberek, akik a maguk módján mind azt kutatták, miképp
lehet létezni a rendszerben. A belenyugvás és az alkalmazkodás mellett a lázadás is számtalan
arcát mutatja. A cinizmus vagy a konformizmus lázadása mellett megjelent a minőség
lázadása is. Egy teljességgel átpolitizált, ezért apolitikusságra szoktató korban talán ez a
legérvényesebb magatartás, filmeket, könyveket, színházi előadásokat felidézve ez tűnik
a legmaradandóbbnak a korból. Ezt találjuk Székely Gábor, Kósa Ferenc, Ascher Tamás, Gaál
István, Simonffy András, Fodor Tamás és mások munkáiban.

A könyv számtalan története, sokféle felbukkanó alakja leginkább azt a kérdést ismételgeti:
lehet-e autonóm módon létezni? És hogy valóban csak a tagadás lehet az értelmiség
egyetlen válasza a korra?

 

A kötetben elemzett filmek részben vagy egészében megnézhetők itt:

Olvasósarok - Repedések a rendszeren

 

 

  • Kiadó
    Selinunte Kiadó
    Kiadás éve
    2016
    Terjedelem
    356 oldal
    Sorozat
    Ellenfény könyvek
    ISBN
    978-615-80500-1-2
  •  

    Használati útmutató egy időutazáshoz (Előszó)

     

    I. Aczél rendszere

     

    Hogyan működött a szocializmus?

    Aczél és Kádár ● Egy elmaradt vita ● Aczél György interjúi és beszélgető könyvei ● Mi az, hogy szocializmus ● Útban az igazságosság felé? ● Az elvek és a valóság ● „Vörös burzsoázia” ● Kié a hatalom ● Az egypártrendszer ● Mi legitimálja a rendszert? ● Fogyasztás szocialista módra ● Paternalizmus és kreativitás ● Létbiztonság és munkaerőhiány ● A hatékonyság problémái

    A szocialista kultúra politikája

    A kultúra támogatása ● A három T elve ● „Marxista hegemónia és

    szocialista nemzeti egység” Van-e cenzúra? ● Az ellenzékiek ● A nemzetiségi kérdés ● A kasztok ellen ● Aczél, a patrónus

    A kultúra mint szépségtapasz

    A gazdaságirányítási reform leállítása ● Kádercserék és Aczél leváltása 1974-ben

    ● A művelődéspolitikai irányelvek elfogadása ● Aczél miniszterelnök-helyettesként

     

     

    II. A miniszter színre lép

    Az alkotás és a beavatkozás szabadsága

    Pozsgay, a pártértelmiségi ● Útja a hatalomba ● Mire való a Kulturális

    Minisztérium? ● A három T őre ●A kísérletezés joga? ● A negyedik T: tétovázás ● Pazarló viszonyok

    Alattvalóból autonóm állampolgár?

    Az 1976-os közművelődési törvény ● Pozsgay miniszteri expozéja ● Történelmi vereségek, kulturális nyereségek ● Zavarok és irányelvek ● Népművelés helyett közművelődés ● Anyagi javak kontra műveltség ● Szocialista parlamenti rituálé * A kultúra tágabb felfogása ● Elvek és valóság

     

    III. Filmszemle avagy a valóság arcai

    Korunk tükre: a népművelő

    Kardos Ferenc filmje, az Ékezet ● Fogaskerekek a szerkezetben? ● Meg nem élt életek A hiába keresett szabadság ● Tükröt tartva ● Korkép vagy kórkép?

    Fiatalok tekintetében

    A X. Magyar Játékfilmszemle ● Filmek fiatalokról ● Zsombolyai János filmje, a Kihajolni veszélyes ● „Lázadások, kompromisszumok, megalkuvások hálójában” ● Repedések a ráció falán ● Egy vasútállomás anatómiája ● Nemzedéki abszurditás ● Gaál István filmje, a Legato ● Elhallgatott konfliktusok ● A puha diktatúra kultúrviszonyai között

    A kultúrpolitikus és a (film)valóság

    Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes előadása a pécsi filmszemlén ● A 60-as évek magyar filmes hagyománya ● Szabó B. István filmfőigazgató tanulmánya ● A filmcenzúra működése ● Bódy Gábor a régi filmes fikciók devalválódásáról és az új nemzedék törekvéseiről ● A film és a közönség viszonya

    „Rá kell száradnom a lelkiismeretükre”

    A Küldetés – Kósa Ferenc portréfilmje Balczó Andrásról ● Az autentikus létezés keresése ● A morális számonkérés ● A maffiaszellemmel szemben ● „A légkört kell tisztává tenni” ● A Küldetés fogadtatása ● A portré mint példázat és stilizáció? ● Balczó a rendszerváltás után

    Lehet-e győzni?

    Egy elfelejtett és egy legendás film a bokszról: Rényi Tamás K.O.-ja és Sylvester Stallone Rockyja ● A valóság és a filmes mítosz ● Emberi kapcsolatok a magyar és az amerikai filmben ● Intézmények és mechanizmusok ● Korabeli fogadtatás ● Rényi Tamás halála

     

    IV. A Csurka-probléma

    Konformisták lázadása

    Dömölky János filmjei Csurka István forgatókönyveiből: A kard (1977), Amerikai cigaretta (1978)

    „Létezés-technika, túlélés-technika”

    Csurka István és nemzedéke ● Szerepek és vétkek ● A bohém világban ● Első darabja, a Ki lesz a bálanya? (1962) ● A darab színpadon és tévében ● „Konfliktus nélküli dráma” ● Értelmiségi magatartás változatok és cselekvéslehetőségek ● A Deficit (1967) ● Szerepek és játékok ● Feleségcsere ● Próbatételek ● A hazugság törvénye ● „A végső dolgok homályba vesznek” ● „Kivárni a 12 esztendőt” ● Horvai és a színészek ● „Világos és sötét változat” a Pesti Színházban ● „Nem lehet megfontolásokkal írni” ● Nagytakarítás és előadásai ● Csurka szatírái ● „Ha csekély a szabadság” ● „Társadalmi jelzésnek jobb, mint drámának” ● „Élni kellett” ● Csurka utóélete

     

    V. Színházi változások

    Drámáról vitázva

    A 70-es évek magyar drámája ● A magyar dráma három útja ● Történelem, parabola, irónia ● Szatirikus drámaírók ● Színházi stílus, drámai stílus

    Lesznek változások

    Pozsgay Imre miniszteri interjúi ● Művészet és közéletiség ● Szocialista politikai kultúra ● A kísérletezés korlátozott joga? ● A kaposvári Állami Áruház példája ● „A rendszer gyökereit mardosó mű” ● Lesznek változások ● Pezsgő, problémaérzékeny kulturális élet?

    A változások évada

    Az 1977/78-as évadról szóló összefoglalók ● Fővárosi színház, Vidéki színház, Amatőr színpad ● A hagyományos színházi nyelv kifáradása ● A kellemes színház ● Budapesti társulatok ● A Nemzeti Színház ● A Madách Színház ● A Vígszínház és Ljubimov ● „Az új színház” ● Kaposvári színház ● Szolnoki színház ● Kecskeméti színház ● A Stúdió „K” és a Woyzeck ● Változások – kérdőjelekkel

    Színházeszmények erőpróbája”

    Az új Nemzeti Színház nyitó előadása, a Székely Gábor rendezte Danton halála ● Felfokozott várakozás ● Forradalmi mű vagy kiábrándulás a forradalomból ● „Belenézni a valóság szörnyű arcába” ● A történelem mechanizmusai ● „Ha a klasszikusokat átszabják” ● Látványszínház ● Színészszínház ● Egyszeri alkalomra?

     

    Epilógus

    Pozsgay és Aczél

    „Nincsenek kényes kérdések” ● Egy cinikus korral szemben? ● „Adminisztratív intézkedések” * „Az érdekviszonyok tisztázatlansága”

     

    Bibliográfia

     

Webáruház készítés
Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltak szerint.