Várszegi Tibor az előadó-művészet eredetének feltárására tesz kísérletet: a mozgásművészeten keresztül
fokozatosan a gyakorlat felé haladva szemlélteti azt, amire ma már oly kevés dolog emlékeztet: "az ember
lényege a színpadi igazságesemény közegében is a csönd, a részvétel miatti köszönet és a létesemény okozta
öröm történése az Ég és a Föld közötti játszó-téren".