"Balett-táncos volt. Nyolcéves korában lépett föl először az Operaházban. Tízévesen lett a balettkar tagja, 1943-tól ösztöndíjas, 1949-től a színház magántáncosa. Nádasi Ferenc és Harangozó Gyula mesterektől tanulta meg a szakma alapjait, majd az ötvenes évek világhírű szovjet-orosz balett pedagógusok voltak a mesterei: Vajnonnen, Zaharov, Lavrovszkij, Messzerer stb. Világhírű művész volt. Girej kán, Mandarin, Spartacus, Rómeó, Tybalt, Simone, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 1957-től a hatvanas évek végéig a Társulat számos kitüntetést kapott Párizsban, a Nemzetközi Táncfesztiválon. Rendszeresen felléptek az Észak Fesztivál rendezvényein is. Urho Kekkonen köztársasági elnök személyes közbenjárására a Finn Fehér Rózsa Lovagrend tagjává választották, amely Finnországban a legmagasabb kitüntetés. Moszkvában, a Nagy (Bolsoj) Színházban, az akkori balett egyik fellegvárában a Mandarin után a virágesős tapsorkán hosszabb ideig tartott, mint az előadás..." A gazdagon illusztrált kötetben szakírók, pályatársak és barátok írnak Fülöp Viktorról.