Új jelszó kérése
EZEKET KÍNÁLJUK:
Részletes könyvismertető


Jákfalvi Magdolna: Avantgárd - színház - politika

Jákfalvi Magdolna: Avantgárd - színház - politika
2 300 Ft

A tanulmánykötet írásai a magyar színházi avantgárd hagyomány folyamatosságáról szólnak, ugyanakkor a politikai megszólalás módozatait, a színpadi testfogalom kérdéseit, a jellegzetesen inverzív, a mindenkori intézményi struktúrákon kívüli létezés lehetőségeit is vizsgálják.

  • Kiadó
    Balassi Kiadó
    Kiadás éve
    2006
    Terjedelem
    232 oldal
    ISBN
    963-506-666-X
  •  

    Avantgárd - szerep - identitás

     

    Avantgárd

    A néző öröme és a befogadói radikalitás

    Voluptas és curiositas

    Nem-függő örörm

    Fizikai ingerek

    Vágy

    Szerep

    Táncpedagógia mint szerep

    Színháztörténet-írás mint szerep

    Mintakövetés - szerepfelvétel

    Identitás

    Palasovszky

    Déry

    Színház és szöveg identitása

    Parlando- tömeg

    Értelem és agitáció. Megértés és megértetés

    Politikai azonosulás

    Jelenlét. A színház nélküli színház

     

    Test - szöveg

     

    A test

    Nézőemlékezet

    Színésztest

    A színész teste női test

    A szöveg

    A test írása

    Drámaszöveg

    Avantgárd dramaturgia

    Kortárs magyar példatár - kilencvenes évek

     

    Politika - beszéd - értés

     

    Politika

    Kassák körül

    Moholy-Nagy László

    Palasovszky Ödön

    Beszéd

    A második nyilvánosság

    Egyetemi struktúra

    Művelődési hálózatok

    Magánterületek

    Értés

    Jeles András: A mosoly birodalma (1986-87)

    Gaál Erzsébet: Danton (1990)

     

    Névmutató

    Képek

  •  

    Seress Ákos recenziója - Jelenkor 2007/10.

     

    "Az Avantgárd – Színház – Politika olyan területtel foglalkozik, mely napjainkig feltérképezetlen maradt; mindezt fontos külföldi szakirodalmak feldolgozásával teszi, így mindenképpen nagy segítség lehet a további kutatás számára.

    Az elméleti alapok tisztázását a könyv első, Avantgárd – szerep – identitás című fejezete végzi el. Itt a szerző színházelméleti, -történeti szakirodalom mellett az irodalomelmélet tárgykörét is érinti. A színházi esztétikai tapasztalat kérdéseit vizsgálva hivatkozik Jaussra: két kulcsfogalmat emel ki, a gyönyörködtetést (volupas) és a kíváncsiskodást (curiositas). Jákfalvi állítása szerint a színházi szemlélet során mindkettő megvalósul, így az elemzés legfőbb célja az, hogy e jelenségek műfajspecifikumát vizsgálja.

    ...

    a szerző az avantgárd színházi események fő célját és gyakorlatát a testhez, illetve annak nézéséhez való viszony megváltoztatásában látja. Az elméleti szempontból megkerülhetetlen Artaud rendszeréből így elsősorban a “valamivé válás” gondolatát emeli ki. A játszó test átalakulásáról, valószínűtlenné válásáról van itt szó, mely természetesen először nem Artaud-nál, hanem – mint arra a szerző helyesen rámutat – a táncszínháznál jelenik meg.

    ...

    A kötet második, Test – Szöveg című nagyobb fejezete szintén elméleti bevezetéssel indul. Jákfalvi a színházi emlékezet problematikáját vizsgálja, kérdésfeltevéseinek centrumában ismét a Test áll; mivel a színházi emlékezet, az arról való beszéd a test, illetve annak megfigyelése köré összpontosul, érdemes e folyamat, e “látványhelyzet” leírhatóságának feltételeit kutatni. Ugyanakkor a nézésnek való alávetettséget feminista elméletekkel kapcsolja össze, melyek szerint a színházi hagyományokkal ellentétben (az ókorban és a reneszánszban női szerepeket is férfiak játszottak) a test a színházi befogadás során mindenképp nőivé válik.

    ...

    A fejezet további részében Jákfalvi avantgárd és magyar posztmodern drámák elemzésére, kritikai bemutatására tesz kísérletet úgy, hogy röviden összefoglalja a legjelentősebb drámaelméleti irányzatokat is. Jacques Scherer, Manfred Pfister és Bécsy Tamás teóriáinak összefoglalása kétségtelenül hasznossá válhat az oktatás számára, mivel a szerző az elméletek gyakorlati applikációját is prezentálja. További pozitívum, hogy olyan jelentős műveken teszi ezt, melyekről ritkán folyik diskurzus a magyar irodalomtudományi életben.

    ...

    A színház- és drámaelméleti viták szempontjából különösen fontosak a fejezet végén olvasható kijelentések: “[d]e ha változik (talán éppen megfordul) is a szöveg és előadás dependenciája, a kritika reflexiója a drámára semmiképpen nem kerülhető meg. Egyrészt, mert a szöveg önálló létmódját, sajátos rögzítettségét az előadás önkényessége sem számolja fel. Másrészt, mert megfelelő drámaolvasási metódus nélkül az előadáskritika számára sem maradhat más, mint a tetszés vagy nemtetszés impresszionisztikus kinyilvánítása”. (136. o.)

    ...

    A kötetet két, a magyar színháztörténet szempontjából különösen fontos előadás, Jeles András A mosoly birodalma, illetve Gaál Erzsébet Danton című művének elemzése zárja. Nehéz feladatot old meg itt a szerző, hiszen minden interpretáció megértésének elvi előfeltétele az, hogy az olvasó ismerje a vizsgált művet. A színházi előadás-elemzés esetében ez problematikus, hiszen csak azok számítanak ideális befogadónak, akik látták a produkciót, vagyis jelen voltak az eseményen. Az elemzőnek tehát vállalnia kell azt a feladatot, hogy a vizualitást verbálisan rögzítse; Jákfalvi szemléletes leírásai a lehetőségekhez képest kiválóan teljesítik ezt, maradéktalanul megfelelve az előadás-elemzés műfaji kritériumainak. Pontos érveléseinek és meglátásainak köszönhetően könyve nem csak az avantgárd kutatói, hanem a színházelmélet, illetve annak gyakorlati applikációja iránt komolyabban érdeklődők számára is megkerülhetetlen olvasmány."

     

Webáruház készítés