A tanulmánykötet a magyar színházi avantgárd hagyomány még rekonstruálható elemeiből kíván képet alkotni
a Moholy-Nagy, Kassák, Palasovszky, Szentpál Olga, Madzsar Alice nevével fémjelzett, művészetével és
írásaival megteremtett klasszikus avantgárd formanyelvből, mely a hetvenes évektől a jelenig tartó kortársi
avantgárd eseményekben is felismerhető. Az avantgárd színházi hagyomány folyamatosságáról szólnak tehát
a kötet írásai, ugyanakkor a politikai megszólalás módozatait, a színpadi testfogalom kérdéseit, a jellegzetesen
inverzív, a mindenkori intézményi struktúrákon kívüli létezés lehetőségeit is vizsgálják.