"2008 végén kért fel az Eszmélet című folyóirat, hogy írjak tanulmányt a rendszerváltás utáni magyar színház-
ról - ez az írás lett könyvem előzménye és a folytatás inspirálója. A munka során döbbentem rá, hogy mintha
csak 1989 óta tudatosan készültem volna az összegzésre, majd minden olyan előadásról írtam kritikát annak
idején, amely tematikája, kérdésfelvetése révén összefüggésbe hozható a rendszerváltással. És akaratlanul
némileg összegzése lett e könyv több mint három évtizedes kritikusi, szerkesztői tapasztalatomnak is. A szín-
házi struktúra s a színházvezetői kinevezések szövevényes hálójának vizsgálata pedig egy új diszciplína,
a "kultúrpolitológia" - ahogy elneveztem - "felfedezéséhez", létjogosultságának felismeréséhez és alkalmazá-
sához vezetett."
"Valamiféle rekonstrukciós kísérletet végez Szűcs Katalin Ágnes. Elsősorban saját kritikusi és szerkesztői
munkásságára, illetve dokumentumokra és mások befogadói reflexióira építve teszi érthetővé és (újra)átélhe-
tővé azt az időszakot, amely egyszerre volt a korábbi évtizedek folytatása, valamint egy új társadalmi, gazda-
sági és politikai szituáció felismerése, s az ehhez való alkalmazkodás kezdete. E szempontból is az az egyik
legérzékletesebb fejezet, amelyben a szerző folyamatként mutatja be (mindenekelőtt a kaposvári és a Katona
József Színház példáján), hogy „a rendszerváltással miként változott meg egy csapásra a művészet társadal-
mi funkciójáról való gondolkodás, s ezzel együtt a művészettel szembeni elvárások”." Nánay István: Olvasónapló I.