Négy évszázad Don Juan-drámáiból válogatta össze a Magyar Helikon kötete a máig legérdekesebbeket.
Olvashatók többek közt Tirso de Molina, Moliére, Lorenzo da Ponte, C. Grabbe, Puskin, Shaw művei.
Az antológiát Hegedűs Géza tanulmánya zárja Don Juan változó, meg-megújuló figurájáról.
A kötetbe foglalt tíz darab két és fél évtizedet fog át. Elektra drámája tíz változatban pereg le előttünk,
a darabok időrendben a téma történetét is bemutatják. Az örök Elektra minden egyes változata a maga
módján a maga korát tükrözi.
A tizenötödik századból származó bohózat szerzőjét nem ismerjük. Maga a mű azonban a legkiválóbb francia bohózat, sőt szinte Moliére-re emlékeztető komédia. Alapötlete igazi vígjátéki téma: a csalók felsülése. A ravasz, számító, bizalmatlan, de nehézkes és a váratlan helyzetekben megszédülő rőföst éppen a kapzsisága révén szedi rá az emberét kitűnően ismerő prókátor, ez a remek komédiás, a hízelgés és tettetés nagymestere, csakhogy ő meg saját vermébe esik: a látszatra leggyengébb, legügyetlenebb, legbárgyúbb szereplő, egy juhász fog ki rajta. A kitűnő vígjátéki lehetőségeket kínáló jelenetekben csapnak össze igazi bohózati kavargást teremtve a színpadon és pompás mulatságot szerezve az olvasónak. Illyés Gyula fordítása az eredeti minden ízét és szellemét, képét és csattanóját híven tolmácsolja.
A kötetet Kass János illusztrálta.