A Demeter Júlia és Nagy Imre által sajtó alá rendezett kritikai kiadás három drámát foglal magában, amelyek a lovagdráma,

a vitézi játék színjátéktípusához kötődnek, s összefoglalóan a vitézi játék címmel adjuk közre őket. Mindhárom német

nyelvű epikus, illetve drámai forrásszövegre vezethető vissza, melyeket Katona szabadon, saját dramaturgiai elképzelése

szerint használt fel.

A’ Borzasztó Torony és a kicsit későbbi Monostori Veron’ka szüzséjét 18. századvégi német regényekből merítette Katona.

Mindkét cselekmény fordulatos kalandokon, elvetemült, gonosz figurák fondorlatain, várak és várurak bukásán, párviada-

lokon, nőrablásokon keresztül egyre közelebb kerül a tragikus véghez, ám a vitézség − a véletlen jótékony segítségével −

elhozza az igazságszolgáltatást. A túlzsúfolt, fiktív idegen környezetben játszódó A’ Borzasztó Toronynál sokkal ügyesebb

a magyar közegbe helyezett Monostori Veron’ka, az előbbi 1814-es bemutatója ugyanakkor Katona további drámaírói

fejlődését bizonyíthatja.

Az István, a magyarok első királya, amelyet korábban fordításnak tartottak, az eredetiség jegyeivel bíró szabad átdolgo-

zásnak tekinthető, ezért került ebbe a kötetbe.

Az erdélyi Csíksomlyón a ferences gimnázium diákjai a 18. század elejétől minden évben vallásos játékkal, többnyire

passiójátékkal köszöntötték a nagypénteki vagy a pünkösdi körmenetre érkezőket, a környékbeli katolikus székely

közösség tagjait. Ennek a páratlanul gazdag vallásos színjátszásnak fennmaradtak a szövegei is, ezeket az 1980-as

évektől ismerjük. A Ferences iskoladrámák első kötetében a csíksomlyói színjátszásról, a darabok forrásairól, zenei és

néprajzi sajátosságairól szóló részletes bevezető után 15 passiójáték szövege jelent meg a legkorábbi, 1721−1739

közötti időszakból.

A Ferences iskoladrámák második kötetében 11 nagypénteki passiójátékot és egy úrnapi játékot  mutat be a mai

olvasóknak az 1740 és 1750 közötti évekből. Ezek mindegyike a Liber exhibens actiones parascevicas címet viselő,

1774-ben készített passióskötetből való, a színjátékok 1740 és 1750 között keletkeztek, de nem sorrendben jegyezték

le őket. Emiatt került a kötet végére három olyan színjáték is, amelynek a datálása bizonytalan, de egyértelműen a

18. század közepére helyezhető. Ez a kötet is ugyanolyan sokszínű és érdekes, mint az előző: a 11 nagypénteki passió-

játék közül ötben az ószövetségi jelenetek (a világ teremtése, a bűnbeesés, Mózes története, Káin és Ábel, Tóbiás)

ugyanakkora teret kapnak, mint a szenvedéstörténet. Az egyik darabban a hét főbűn szerepeltetése, egy másikban

pedig a megváltásról szóló égi per ad sajátos színezetet a passiónak. Két olyan színjáték is van a kötetben, amelyekben

– a pedagógiai szándéknak megfelelően – egy-egy bűnös ifjú története kíséri Krisztus passióját. A barokk allegorikus

világszemléletét mutatja a megváltásról és a pokolra jutó dúsgazdagról, az uzsora elítéléséről szóló két darab. A passiók

mellett itt kapott helyet az egyetlen csíksomlyói úrnapi játék is, amelyben az angyalok az úrnapi körmenet négy oltáránál

magyarázzák az eucharisztia lényegét. A csíksomlyói színjátékok betűhíven közölt, archaikus szövegeinek megértését

magyarázó jegyzetek segítik, amelyek a szerzőről, az előadásról, a szöveg sajátosságairól is sok információt közölnek

az olvasóval. Mivel az anyag Európában is egyedülálló, a bevezetőt, a drámák tartalmi összefoglalását és a jegyzeteket

angol nyelven is közreadja a kötet.

Szerkesztette Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna

A Ferences iskoladrámák hatrészes sorozatának harmadik kötete újabb 11 szöveget mutat be a mai olvasóknak. Ezek

mindegyike a Liber exhibens actiones parascevicas címet viselő, 1774-ben készített passióskötetből való. Az 1751 és

1762 között keletkezett színjátékokat a másolók egymás után, gondos munkával jegyezték be az 1342 oldalas kézira-

tos kötet elejére, mintegy kiemelve őket a több mint 60 magyar nyelvű drámát tartalmazó korpuszból. Ezt az elvet

követi a jelen kötet is. A 11 szöveg mindegyike passiójáték, de a változatos versformák, az ószövetségi és az újszövet-

ségi jelenetek sajátos összekapcsolása, a színes ördögjelenetek és az apokrif források nagy száma miatt minden szöveg

egyedi. A csíksomlyói passiók szerzőiről nagyon keveset árulnak el a szövegek, ez a kötet azonban meggyőz minket

arról, hogy néhányuk kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkezett, és jól ismerte a jezsuita drámaszerzőket is. Az 1750-es

évek passiójátékai között négy olyan szöveg van, amelyben Krisztus passiója összekapcsolódik a bűnös életre tért ifjak

történetével: köztük olyanok, akik a saját apjuk ellen lázadnak fel, mások az ördög hálójába kerülnek, de olyan is akad,

akit egy bűnös szerelem visz a kárhozatra. A passiók jól mutatják, hogy a ferences szerzetestanárok nemcsak a Csík-

somlyóra érkező híveket, hanem saját diákjaikat is meg akarták szólítani ezekkel a szövegekkel. Ebből a kötetből sem

hiányoznak az ószövetségi előképek (pl. Zsuzsanna vagy Dániel története), a példabeszédek és az allegóriák, az egyik

passióban pedig részletes bírósági tárgyalás van a megváltásról szóló érvekkel és ellenérvekkel, az ősatyák, a próféták

és az apostolok szerepeltetésével.

A csíksomlyói színjátékok betűhíven közölt, archaikus szövegeinek megértését magyarázó jegyzetek segítik, amelyek a

szerzőről, az előadásról, a szöveg sajátosságairól is sok információt közölnek az olvasóval. Mivel az anyag Európában

is egyedülálló, a bevezetőt, a drámák tartalmi összefoglalását és a jegyzeteket angol nyelven is közreadja a kötet.

Szerkesztette: Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna.

Édes fiaim (Fordította: Benedek András)

Az ügynök halála (Fordította: Ungvári Tamás)

A salemi boszorkányok (Fordította: Hubay Miklós)

Pillantás a hídról (Fordította: Máthé Elek)

A bűnbeesés után (Fordította: Vajda Miklós)

Közjáték Vichyben (Fordította: Vajda Miklós)

Alku (Fordította: Vajda Miklós)

Vajda Miklós: A moralista mint drámaíró

A kötet tartalma:

A testvér-ellenfelek

Nagy Sándor

Andromaché

A pereskedők

Britannicus

Berenice

Bajazid

Mithridates

Iphigenia

Phaedra

Eszter

Atália

Utószó

Jegyzetek

,,Gazdag Péter rendkívül sokoldalú alkotóművész, aki festőként, költőként, prózaíróként és drámaíróként is feltűnést keltett: eredeti műveiben a magyar társadalom legkényesebb kérdéseit feszegeti, nyíltan, humorral, bravúrosan. Ostromlabirintus című drámája egyszerre parabola és sodró lendületű, szenvedélyes szerelmi történet, mely a Napóleon ellen viselt spanyol partizánháború korába visz. Ugyanakkor izgalmas modern nagyvárosi költészet és krimi, mai valóságunk paradoxonainak hű tükre." (Forgách András)

A kivételesen szép paírra nyomtatott könyv Az ember tragédiája mellett válogatást közöl Madách Imre verseiből, értekezeséseiből, feljegyzéseiből, leveleiből. Az utószót Rónay László írta, a kötetet név- és szómagyarázat zárja.

A kötet tartalma:

Két úr szolgája

A hazug

A kávéház

A fogadósnő

DRÁMAMELLÉKLET:

H. Ibsen: A nép ellensége – Kúnos László fordítása

"fontosnak tartom ezt a fordításomat. Amikor belekezdtem, úgy éreztem, hogy új darab fog

születni. Tudod, korábban A nép ellenségét Arthur Miller átdolgozásban játszották a magyar

színházak, ezt angolból fordította Vajda Miklós, kicsit modernebb változat, például nem öt,

hanem csak három felvonásból áll, és talán Miller miatt is ezt játszották a színházak. Zsámbéki

Gábornak támadt igénye arra, hogy ő az eredeti darabot szeretné bemutatni. Rettentően örültem

a felkérésnek, mert ez egy súlyos, izgalmas darab. Tulajdonképpen minden fordításomnak az a

története, hogy egy jó rendező meglát valami izgalmas lehetőséget egy Ibsen-darabban." (Kúnos László)

DRÁMAMELLÉKLET:

Parti Nagy Lajos: A császár új ruhája

"Színész

Engedje meg felség, parányi szemünket

Hadd vessük kegyelmed fénylő magasába!

Kelme

Kik vagytok? Életrajz? Ajánlások? Önrész?

Színésznő

Felség, zsenge korunk ellenére kilenc…

Színész

…Tizenöt világrész minden ruhaháza

New Yorktól Szocsiig, Azertől Ezerig

Lábunk előtt hevert. Bankárok, hercegek

Voltak szerencsések minket szerencsélni.

Színésznő

De nincsen hőbb vágyunk, minthogy egy eleven,

Fényességes császár ruhatóriumát

Legyünk szerencsések megkollektálhatni.

Színész

Kiszabadítani a megszokott formák,

Közhelyes vonalak labirintusából."

DRÁMAMELLÉKLET:

Kárpáti Péter: Tűznyelők

Czvikker Lilla, Fáncsik Roland, Fekete Gábor, Hunyadi Máté, Imre Krisztián,
Jenővári Miklós, Kurucz Dániel, Mentes Júlia Virgínia, Széles Flóra improvizációja alapján

Fordította: Székely Melinda

„A színházi szöveget csak akkor tekintjük értékesnek, ha váratlan és – szó szerint – játszhatatlan. A színmű rejtély,

amelyet a színháznak meg kell fejtenie. Ebbe néha sok időt fektet. Az elején senki sem tudta, hogyan játssza Claudelt

vagy Csehovot, de a színházat, a színészi játékot éppen az változtatja meg, ha a lehetetlent kell eljátszania; a szín-

művészet határozott változásai tehát a drámaköltővel kezdődnek; magányossága, tapasztalatlansága, még a felelőt-

lensége is fölöttébb becses nekünk. Mi dolgunk az avatott szerzővel, aki előírja a fényeffekteket és a színpad lejtését?

A költő viszont nem tud semmit, nem ír elő semmit, az eljátszás a művészek dolga. Így lesz a homályosnak hitt Claudel

idővel érthető, a lagymatagnak tartott Csehov eleven és tömör. A színművészet fordítás kérdése: a modell nehézsége,

homályossága a fordítótól nyelvi, a színésztől testi és hangi leleményességet követel.” (Antoine Vitez: L’Art du théâtre, 1985)

Négy visegrádi ország, négy drámaíró - Josef Topol, Örkény István, Stamowir Mrozek és Leopold Lahola - egy-

egy darabja olvasható angolul a nemzetközi projektben készült kötetben. A darabok szövege mellett tanulmány

és adattár segíti a tájékozódásban az olvasót.

Napjaink egyik legjelentősebb színpadi szerzőjének hét drámáját tartalmazza ez a válogatás, köztük olyan sikerdarabokat, mint a Portugál vagy a Sóska, sültkrumpli.

Kányádi Sándor színműveinek, forgatókönyveinek jelen kiadás az eddigi legteljesebb gyűjteménye. A szövege-

ket keletkezésük sorrendjében közli, a műfaji megoszlás is ezt a csoportosítást diktálta. A művek színpad-

ra állítása, illetve megfilmesítése azonban nem egészen a megírással szinkron időrendben történt. A Kétsze-

mélyes tragédia ősbemutatójára más, főleg amatőrszínházi kezdeményezések után 1990-ben került sor a

temesvári színházban, Cseresznyés Gyula rendezésében. Az Ünnepek háza premierjét 1970-ben a szatmár-

németi társulat tartotta, rendezője Kovács Ferenc volt. Az Ábel a rengetegben 1993-ban jutott el a megfil-

mesítésig. Mihályfy Imre tv-filmet, majd moziváltozatot készített belőle. Később folytatta az Ábel-trilógia

filmre vitelét, de már nem Kányádi-forgatókönyv nyomán. A kötetben olvasható szöveget az eredeti

irodalmi forgatókönyv, valamint a technikai forgatókönyv egybevetésével Tarján Tamás rendezte sajtó alá.

A Gyökér és vadvirág itt publikált szövege alapján Bohák György forgatott tv-filmet 1987-ben. Ünnepek háza

címen 2004-ben már jelent meg kötete Kányádi Sándornak, a Magyar Napló kiadásában. Az a gyűjtemény

az Ábel a rengetegben forgatókönyvét nem tartalmazta.

"A ​Faustus Prágában c. munkám műfaja drámai költemény, tehát valami köztes minőség a dráma

és a líra között. Lebegés, mint fő protagonistáinak, beszélőinek az élete a kor (II. Rudolf Prágája)

meghatározottságai és saját költői habitusuk között. Molnár Albert, a „magyar Faust” (az irodalom-

történeteink Szenci Molnárja, aki 1604 őszén két hónapot tölt Prágában, ahol katolizáltatni akarják),

Elisabeht Weston, az egykorú Prága „Szaphója”, Jan Campanus, a cseh humanista drámaíró és

költő (aki, nemzeti érdekekre hivatkozva, protestánsból valóban katolikussá lesz), a címadó

Faustus (akit elkárhozása előtt néhány nappal – a véletlenek egybejátszása folytán szintén 1604-ben –

Lucifer, elszámolásra, Prágába rendel) – mind, mind egyszerre költők és valami mások, s ezt a

kettősségüket egzisztenciálisan s a költészetükben is megélik. Sőt ha jól meggondoljuk, még maga

II. Rudolf is ilyen „kétlaki”: bogarasnak tartják, de inkább erősen művészeti és filozófiai orientált-

ságú ember, akinek köszönhetően a cseh Prága ekkor az európai politikai történések legizgalma-

sabb színtere s egyben a kontitnens művészvilágának és kalandorainak a találkozóhelye is.

Különösen élveztem a kísérletet: Shakespeare-nek e kortársait egy Shakespeare-re emlékeztető

nyelven beszéltetni." (Tőzsér Árpád)