Sándor L. István: Repedések a rendszeren

sandor-l-istvan-repedesek-a-rendszeren

A 70-es évek végének Magyarországa mozdulatlan világnak tűnt. Ki így, ki úgy alkalmazkodott a rendszerhez, amely az emberi élet mértékeivel mérve öröknek tűnt. Ma már azonban élesen rajzolódnak ki azok a repedések, amelyek végül is a szocializmus összeomlásához vezettek. A könyv – amely A Katona és kora. A kezdetek ikerkötete – ezeket a rajzolatokat követi.

A kor egyik főszereplője, Aczél György színes, magabiztos előadásokban ecsetelte, hogy miért jó a szocializmusban élni. De fogalmazásmódja tele van ellentmondásokkal, amelyek
a hol határozottabban, hol alig leplezett hazugságaira is ráirányítják a figyelmet. Közben színre lépett a kor kulturális életének másik „főszereplője”, Pozsgay Imre is, aki másfajta hatalmi
technikákat gyakorolva kereste a politikai érvényesülés útját. Aczélnak és Pozsgaynak a színfalak mögött zajló konfliktusai tovább mélyítették a repedéseket a rendszeren. És még
hektikusabbá tették az egyébként sem elvek irányította kultúrpolitikát.

De ennek a könyvnek nem a kultúrpolitikusok az igazi főszereplői, hanem azok a művészek, sportolók, mindennapi emberek, akik a maguk módján mind azt kutatták, miképp lehet létezni a rendszerben. A belenyugvás és az alkalmazkodás mellett a lázadás is számtalan arcát mutatja. A cinizmus vagy a konformizmus lázadása mellett megjelent a minőség lázadása is. Egy teljességgel átpolitizált, ezért apolitikusságra szoktató korban talán ez a
legérvényesebb magatartás, filmeket, könyveket, színházi előadásokat felidézve ez tűnik a legmaradandóbbnak a korból. Ezt találjuk Székely Gábor, Kósa Ferenc, Ascher Tamás, Gaál István, Simonffy András, Fodor Tamás és mások munkáiban. A könyv számtalan története, sokféle felbukkanó alakja leginkább azt a kérdést ismételgeti: lehet-e autonóm módon létezni? És hogy valóban csak a tagadás lehet az értelmiség egyetlen válasza a korra?

 

A kötetben elemzett filmek részben vagy egészében megnézhetők itt:

Olvasósarok - Repedések a rendszeren

 

 

3 600 Ft
Kedvencekhez
Adatok
Tartalom
Adatok
Kiadó
Selinunte Kiadó
Kiadás éve
2016
Terjedelem
356 oldal
Sorozat
Ellenfény könyvek
ISBN
978-615-80500-1-2
Tartalom

 

Használati útmutató egy időutazáshoz (Előszó)

 

I. Aczél rendszere

 

Hogyan működött a szocializmus?

Aczél és Kádár ● Egy elmaradt vita ● Aczél György interjúi és beszélgető könyvei ● Mi az, hogy szocializmus ● Útban az igazságosság felé? ● Az elvek és a valóság ● „Vörös burzsoázia” ● Kié a hatalom ● Az egypártrendszer ● Mi legitimálja a rendszert? ● Fogyasztás szocialista módra ● Paternalizmus és kreativitás ● Létbiztonság és munkaerőhiány ● A hatékonyság problémái

A szocialista kultúra politikája

A kultúra támogatása ● A három T elve ● „Marxista hegemónia és

szocialista nemzeti egység” Van-e cenzúra? ● Az ellenzékiek ● A nemzetiségi kérdés ● A kasztok ellen ● Aczél, a patrónus

A kultúra mint szépségtapasz

A gazdaságirányítási reform leállítása ● Kádercserék és Aczél leváltása 1974-ben

● A művelődéspolitikai irányelvek elfogadása ● Aczél miniszterelnök-helyettesként

 

 

II. A miniszter színre lép

Az alkotás és a beavatkozás szabadsága

Pozsgay, a pártértelmiségi ● Útja a hatalomba ● Mire való a Kulturális

Minisztérium? ● A három T őre ●A kísérletezés joga? ● A negyedik T: tétovázás ● Pazarló viszonyok

Alattvalóból autonóm állampolgár?

Az 1976-os közművelődési törvény ● Pozsgay miniszteri expozéja ● Történelmi vereségek, kulturális nyereségek ● Zavarok és irányelvek ● Népművelés helyett közművelődés ● Anyagi javak kontra műveltség ● Szocialista parlamenti rituálé * A kultúra tágabb felfogása ● Elvek és valóság

 

III. Filmszemle avagy a valóság arcai

Korunk tükre: a népművelő

Kardos Ferenc filmje, az Ékezet ● Fogaskerekek a szerkezetben? ● Meg nem élt életek A hiába keresett szabadság ● Tükröt tartva ● Korkép vagy kórkép?

Fiatalok tekintetében

A X. Magyar Játékfilmszemle ● Filmek fiatalokról ● Zsombolyai János filmje, a Kihajolni veszélyes ● „Lázadások, kompromisszumok, megalkuvások hálójában” ● Repedések a ráció falán ● Egy vasútállomás anatómiája ● Nemzedéki abszurditás ● Gaál István filmje, a Legato ● Elhallgatott konfliktusok ● A puha diktatúra kultúrviszonyai között

A kultúrpolitikus és a (film)valóság

Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes előadása a pécsi filmszemlén ● A 60-as évek magyar filmes hagyománya ● Szabó B. István filmfőigazgató tanulmánya ● A filmcenzúra működése ● Bódy Gábor a régi filmes fikciók devalválódásáról és az új nemzedék törekvéseiről ● A film és a közönség viszonya

„Rá kell száradnom a lelkiismeretükre”

A Küldetés – Kósa Ferenc portréfilmje Balczó Andrásról ● Az autentikus létezés keresése ● A morális számonkérés ● A maffiaszellemmel szemben ● „A légkört kell tisztává tenni” ● A Küldetés fogadtatása ● A portré mint példázat és stilizáció? ● Balczó a rendszerváltás után

Lehet-e győzni?

Egy elfelejtett és egy legendás film a bokszról: Rényi Tamás K.O.-ja és Sylvester Stallone Rockyja ● A valóság és a filmes mítosz ● Emberi kapcsolatok a magyar és az amerikai filmben ● Intézmények és mechanizmusok ● Korabeli fogadtatás ● Rényi Tamás halála

 

IV. A Csurka-probléma

Konformisták lázadása

Dömölky János filmjei Csurka István forgatókönyveiből: A kard (1977), Amerikai cigaretta (1978)

„Létezés-technika, túlélés-technika”

Csurka István és nemzedéke ● Szerepek és vétkek ● A bohém világban ● Első darabja, a Ki lesz a bálanya? (1962) ● A darab színpadon és tévében ● „Konfliktus nélküli dráma” ● Értelmiségi magatartás változatok és cselekvéslehetőségek ● A Deficit (1967) ● Szerepek és játékok ● Feleségcsere ● Próbatételek ● A hazugság törvénye ● „A végső dolgok homályba vesznek” ● „Kivárni a 12 esztendőt” ● Horvai és a színészek ● „Világos és sötét változat” a Pesti Színházban ● „Nem lehet megfontolásokkal írni” ● Nagytakarítás és előadásai ● Csurka szatírái ● „Ha csekély a szabadság” ● „Társadalmi jelzésnek jobb, mint drámának” ● „Élni kellett” ● Csurka utóélete

 

V. Színházi változások

Drámáról vitázva

A 70-es évek magyar drámája ● A magyar dráma három útja ● Történelem, parabola, irónia ● Szatirikus drámaírók ● Színházi stílus, drámai stílus

Lesznek változások

Pozsgay Imre miniszteri interjúi ● Művészet és közéletiség ● Szocialista politikai kultúra ● A kísérletezés korlátozott joga? ● A kaposvári Állami Áruház példája ● „A rendszer gyökereit mardosó mű” ● Lesznek változások ● Pezsgő, problémaérzékeny kulturális élet?

A változások évada

Az 1977/78-as évadról szóló összefoglalók ● Fővárosi színház, Vidéki színház, Amatőr színpad ● A hagyományos színházi nyelv kifáradása ● A kellemes színház ● Budapesti társulatok ● A Nemzeti Színház ● A Madách Színház ● A Vígszínház és Ljubimov ● „Az új színház” ● Kaposvári színház ● Szolnoki színház ● Kecskeméti színház ● A Stúdió „K” és a Woyzeck ● Változások – kérdőjelekkel

Színházeszmények erőpróbája”

Az új Nemzeti Színház nyitó előadása, a Székely Gábor rendezte Danton halála ● Felfokozott várakozás ● Forradalmi mű vagy kiábrándulás a forradalomból ● „Belenézni a valóság szörnyű arcába” ● A történelem mechanizmusai ● „Ha a klasszikusokat átszabják” ● Látványszínház ● Színészszínház ● Egyszeri alkalomra?

 

Epilógus

Pozsgay és Aczél

„Nincsenek kényes kérdések” ● Egy cinikus korral szemben? ● „Adminisztratív intézkedések” * „Az érdekviszonyok tisztázatlansága”

 

Bibliográfia

 

Webáruház készítés