A könyv címét a szerző adta, de a címbe foglalt tartalom jogtulajdonosa a kitűnő költő és drámaíró, Térey
János, aki az Aegon-díj átadásakor tartott laudációjában hangoztatta mint tárgyilagos megállapítást.
A cím provokáló, elsősorban azért, mert általánosít. A szerző természetesen nem gondolja azt, hogy minden
magyar színház vagy minden magyar színházi előadás gyáva. A szerző – legalább minden harmadik estéjét
magyar nyelvű színházakban töltve – a magyarországi színházi bemutatók egyötödét látja, és a látottak
durván egyharmadáról ír kritikát. A szerző tehát szelektál. Nem feltétlenül a minőségre hajt, de negyvenéves,
rendszeres színházjáró tapasztalatára építve nézőként eleve igyekszik kiszűrni a „vonal alatti” produkciókat,
kritikusként pedig azokat, amelyekről csak kínnal-keservesen tudna kisajtolni használható gondolatot.
Következésképp a kötetben olvasható írások alapján, amelyek zömmel 2008-ban és 2009-ben születtek,
a szerzőnek sokkal jobb a véleménye a magyar színházról, mint amilyen valójában. Hogy e szelektált összkép
igaz-e vagy hamis, illetve van-e konzekvenciája akár a címbeli tartalomra, akár az attól független, önálló
nézői tapasztalatra nézve, azt az olvasó illetékes eldönteni.
