Méltatlanul keveset emlegetett Mensáros László 1956-os debreceni Hamlet-alakítása, pedig annak idején a fővárosból és az ország más részeiről is zarándokoltak a nézők, hogy láthassák a fiatal tehetséget a drámairodalom egyik legfontosabb szerepében. A Téri Árpád vezette Csokonai Színház nagy pillanata volt ez, amihez hozzájárult a kötetben is megszólaló Örkényi Éva Ophélia megformálásával, valamint a később világhírre szert tett Kurtág György is az általa szerzett zenei kommentárral. Ám a dicsőséges mozzanat nem tarthatott sokáig: a forradalom vérbe fojtása után egy ideig még színpadon volt ugyan a darab, ám a társulat szétszéledt, a különös színháztörténeti csillagóra emléke pedig az azt követő évtizedekben megkopott. A könyv azzal a szándékkal született meg, hogy emléket állítson e legendás alakításnak, mely Mensáros László életművében is kiemelkedő jelentőséggel bírt. A kötet melléklete egy színháztörténeti kuriózum: az 1956-os debreceni Hamlet-előadás egyetlen fennmaradt felvétele – javított és tisztított formában.
Ablonczy László színháztörténész, kritikus esszékötete a kezdetektől, vagyis 1790-től követi nyomon a magyarországi Hamlet-előadások történetét egészen a sorsfordító 1956-os esztendőig. Problémaérzékeny, részletgazdag kutatómunkája izgalmas szellemi kalandokat kínál nemcsak a magyar színjátszás története iránt érdeklődők, hanem a kultúrpolitika, a nemzeti hagyomány és emlékezet kérdései iránt nyitott olvasók számára is.
Bálint Lajos életének 88 évéből több mint hatvan a 20. századi magyar színház világában telt el. Alig 18 éves, mikor a századelő progresszív színpadi törekvéseit összefoglaló nagy kísérlet, a Thália Társaság alapítói közt látjuk, 1915-től két évtizeden át a Nemzeti Színház dramaturg-főtitkára. Egész életében aktív színikritikus, termékeny műfordító és sikeres színpadi szerző is volt. Ezt a gyűjteményes kötetet maga állította össze, ám megjelenését már nem érte meg.
Fordította: Rideg Zsófia
"A színház azon helyek egyike, ahol a mai napig megőrződött a test tudása, amelyet elfeledtünk. Itt minden intelligencia mintha alulról jönne: a színész testének mélyéből, a nyelv anyagiságából, az együtt megélt idő szövetéből." Valère Novarina a mai francia színház meghatározó egyénisége. Enigmatikus alkotásai rendkívül izgalmas kérdésfeltevésekről, végtelen hosszú névlistán feltüntetett furcsa nevű alakok jövés-menéséből, kitalált tárgyakból és meglepő akciókból állnak. Folyamatosan az emberi létezés misztériumára kérdez rá. Az ürességre és a csendre, amelynek nekiütközünk, ennek az űrnek a "kinyilatkoztatásával" válaszol – egy forrásvízként áradó, vibrálóan játékos nyelven. Novarina művei költői alkotások, amelyek a színpadot és a színházi esszét is új fogalmakkal gazdagítják. Figyelmének középpontjában a színész áll, aki testében égeti el a szavakat, aki estéről estére meghozza áldozatát, a nyelv felmutatását... Reményeink szerint Novarina gondolatai tapintható közelségbe hozzák a magyar olvasóhoz is ezt a misztériumot – a színházat új fényben láttatják, a test fényeivel világítják meg.
2018. augusztus 18-án Csíksomlyón monumentális szabadtéri előadásként mutatták be Vidnyánszky Attila rendezésében a Csíksomlyói passiót. A bemutató a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója volt, de sokkal több, mint egy színházi előadás szabadtéri feldolgozása. Az MMA Kiadó gondozásában megjelenő szép kiállítású album többféle aspektusból idézi meg a monumentális vállalkozást. Az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvények mellett olvashatunk majd tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és természetesen megszólalnak az előadás főbb alkotói is. Vidnyánszky Attila rendező és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető, koreográfus vall arról, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás. Olvashatunk interjúkat a szereplő színészekkel, élményszerű beszámolókat a székelyföldi táncosokkal.
Fotók: Benkő Imre, Eöri Szabó Zsolt.
A kislexikon mintegy 3300 címszóban tárgyalja a színházi alapfogalmakat, a jelentősebb
intézményeket, az ismert hazai és nevesebb külföldi színészek, rendezők, dramaturgok,
díszlet- és jelmeztervezők, szcenikusok, színházi kritikusok és színházi kutatók rövid életrajzát
és tevékenységét. A függelékben a színházi szempontból fontos országok színháztörténetéről
rövid kronológia és bibliográfia tájékoztatja az olvasót.
A könyvben két párhuzamos beszélgetésfolyam olvasható. Az egyikben Bognár László Sinkó Lászlóval beszélget,
színházról, szerepekről, társulatokról, rendezőkről. Ezzel párhuzamosan pedig kortársakat, barátokat, pályatársakat
kérdez Sinkó Lászlóról.
Gobbi Hilda önéletrajzi írása családról, kocsmákról emberekről, otthonokról – és mindezek mellett, mögött a Színházról, ami az igazi, az egyetlen tere Gobbi Hilda életének.
Rendkívül igényes kivitelezésű album, amely 2013-ban látott napvilágot az OSZMI gondozásában. Kiss Manyi fiatalkori arca nevet ránk a borítóról, a kép alatt pedig lendületes aláírása. A belső oldalon a művésznő vallomása: „Addig pedig játszom mindig és mindenhol és mindennel és mindenkivel, mert ezért születtem”…
Amikor az új művészet, a film, s főleg annak "beszélő" változata megjelent Magyarországon, akkor a színpad
mestereinek, a színműíróknak alkotásait nagy számban rögzítették filmszalagra a korabeli legnagyobb színházi
sztárok megjelenítésében.
Juhász István könyve ennek a jelenségnek érdekességeit, sajátosságait mutatja be, megidézve a magyar
hangosfilm első virágkorának sztárjait.
Ebben az új könyvében Lengyel György folytatja a magyar színházművészet jeles szereplőinek bemutatását,
azoknak a kiválóságoknak pályafutását, munkásságát, akik megújították, megalapozták, tehetségük révén
sikerre vitték hazai színjátszásunk ügyét a XX. század kezdeti évtizedeitől napjainkig.
Hevesi Sándor törekvései az első világháború utáni években egy elavult felfogással szemben, ha akadozva
is, de végül eredményre jutva a Nemzeti Színház korszerűsítésében, Németh Antal évekkel későbbi rendezői,
igazgatói működése az ország első színháza élén, az ötvenes, hatvanas években pedig Gellért Endre ugyan-
csak a Nemzetiben megszenvedett kálváriája, tragikus sorsa nem csupán e kiemelkedő tehetségű rendezők
alapos ismeretekkel megrajzolt portréi, de miként e könyvben található többi kortárs megjelenítése is, a
regény izgalmával olvasható írások.
Az az empátia, amivel a szerző megközelíti Horvai István múltbéli politikai szereplésével együtt rendezői
érdemeit, Hubay Miklós zsenialitását és ugyanakkor a hazai színházakban szerzői megpróbáltatásait, a feled-
hetetlen Márkus László színészi habitusát, Pártos Gézának, a Madách Színházban, majd Angliában és Izrael-
ben megélt rendezői hányattatását, a szép Tolnay Klári színésznőségét, a nagyszerű barát és kolléga Vámos
László különleges tehetségét, az együttműködést Németh Lászlóval, ahogy megemlékezik a sokra hivatott
Makai Péterről, vagy ahogy elmeséli kapcsolatát a kor egyik legnagyobb tehetségével, egykoron Móricz
Zsigmond kedvelt színésznőjével, Somogyi Erzsivel, Bogyóval, olyan magával ragadó, annyira lebilincselő,
hogy illik rá a mondás: ezt a könyvet nem lehet letenni. Lengyel leírja látogatásait a színésznőnél, a magá-
nyos, elvonult asszonynál, aki szűk kis lakásában tüskésen ellenkezik, majd végül mégis elvállalja a Múlt
nyáron hirtelen című Tennessee Williams darab főszerepét. Aztán még egy rádió szerepet is, de többet nem.
A nagyszerű művésznő politikai meghurcolása, félreállítása egyike az ötvenes, hatvanas években oly sok
színházi embert ért megpróbáltatásnak, amibe némelyek bele is haltak. Ez a megrázó történet, akár más
részletek is jelentik azokat a szépirodalmi erényeket, amelyek a lenyűgözően bőséges ismeretanyaggal
együtt érdekfeszítő olvasmánnyá teszik a könyvet.
Tanulságos pályák, a XX. századi Magyarország színházművészetének képe bontakozik ki a Kortársuk voltam
lapjain, mert Lengyel György nemcsak pályatárs, de sorstársként tanú is ebben a világban. (Szakonyi Károly)
Ambrus Zoltán "a modern magyar színikritika atyja".
"Kritikái olyan érdekesek, mint egy törvényszéki tárgyalás. Kérdés, kérdés, kérdés..." (Illés Endre)
"Merte nem szeretni a klasszikusokat, és merte nem szeretni a divatosokat. És merte megbírálni a közönség
kedvenceinek egy-egy alakítását. Akár jászai Mariét is! Semmi nem befolyásolhatta. ..."
Másfélszáz éve, 1838. december 10-én, a Pesti Magyar Színházban nagy hírlapi zenebonával beharangozott
előadást láthatott a nagyérdemű, Dumas Caligula című szomorújátékát. Népszerű színműben népszerű
színésznő, Laborfalvi Róza: kettőzött a várakozás.
Ám az előadás silány, az Athenaeum színikritikusa, tekintetes Vörösmarty Mihály úr rosszkedvűen szemléli
a gyatra színjátékot. Másnap kritikát ír, rövid hírlapi beszámolót, s a néhány soros íráshoz goromba farkincát
ragaszt: „Még egy botránkoztató dolgot kell említenünk. Komlósiné (Junia) folyvást nagy szerepekben játszik,
kín magának, kín a nézőknek. Mi még ügyességét sem akarjuk kérdésbe hozni; de annyi bizonyos, hogy
az a kácsahang, mellyel szerepének indulatosabb helyeit elsápogja, nem ilyen nagy színpadra való. Reméljük,
hogy a jövő előadásról jobbakat lehet mondanunk.”
"A Méltóságos asszony századik előadás után... Éjféli beszélgetés Turay Idával, aki játszik az életben, játszik
a színpadon, de csak a színpadot veszi komolyan." (1936) "Turay Idát egy évre eltiltotta a Népbíróság a
szerepléstől." (1945 szeptembere) "Turay Ida sikere a Művész Színházban" "Óriási szenzáció: a Janika!" (1949)
"A polgári színésznőket, az úgynevezett sztárokat átnevelik. Turay Ida a Kamara Varietéban kapott beosztást.
(1949-1950) Aztán külföld: Bécs, München, Zürich, Ascona, München. Ez a Frau Békeffi-korszak. Rikkancs
csak néha... álmomban. Majd újra itthon, Másodvirágzás. Éa a legszebb ajándék, amit színésznő kaphat:
"Turay Ida a bizonyság arra,hogy a múlás nem elmúlás." És a rikkancsok mindenkori hangja-hangereje mögött
Pistuka, azaz Békeffi István, a férjem, aki halála pillanatáig szerelmem, barátom, kritikusom, egyszóval társam
volt.
Évkönyv a Nemzeti Színház öt évének bemutatóiról, alkotóiról, színészeiről.
A kötet valamennyi példánya elfogyott, de a szerkesztők teljes terjedelmében olvashatóvá
és letölthetővé tették a következő helyeken:
Lapozható változat elérhető ITT.
Letölthető változat elérhető INNEN.
Székely Gábor első, színházrendezői életműve ismert. Arról viszont kevesebben tudnak, hogy színházi pályájához
szorosan kötődve, azzal összefonódva, majd azt folytatva huszonöt éve a magyar színházi rendezőképzés vezető
tanára a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Négy rendezőosztály felelős osztályfőnökeként pedagógiai
koncepciója döntő hatást gyakorolt több színházi alkotónemzedékre...
Székely Gábor második életműve színházpedagógiai alkotás.
A kötet mesterek és tanítványok nemzedékeken átívelő megértési folyamatát rekonstruálja, ezért a szerkesztők,
Jákfalvi Magdolna, Nánay István és Sipos Balázs felkérték Székely Gábor tanítványait, hogy ezt foglalják írásba.
Akik vállalták a feladatot: Bodó Viktor, Sipos Balázs, Bagossy László, Dömötör András, Forgács Péter, Göttinger Pál,
Hargitai Iván, Harsányi Sulyom László, Novák Eszter, Réthly Attila, Rusznyák Gábor, Schilling Árpád és Simon Balázs.
Ditrói Mór a naturalista es realista színjátszás magyar meghonositójaként, illetve a 19. század romantikus
színházeszménye és a 20. század polgári színháza közötti átmenet kulcsfigurájaként egyaránt jelentős.
Olyan színházvezető volt, aki úgy tudott előremutató minőséget képviselni a színpadon, hogy közben nem
vesztett, hanem nyert közönséget; a magyar színházművészet egészét érintő színházi újításai es megőrzései
széles tömegeknek játszó színházakban, a Kolozsvári Nemzeti Színházban és a budapesti Vígszínházban
artikulálódtak. Ditrói színházi játékstílust befolyásoló hatása és egész színházi működése különösen érvényes
és kihagyhatatlan viszonyítási pont a magyar színháztörténetet kutatók és olvasók számára.
A könyv időrendben haladva, Ditrói Mór ránk maradt emlékiratait sorvezetőül használva, annak egyfajta
szoros olvasásával, kommentálásával és az olvasásból kibomló, önálló esszéken keresztül meséli el a Ditrói-történetet.