A modern magyar színjátszás kezdetét azok az előadások jelzik, amelyeket a Thália Társaság fiatal rendezője, Hevesi Sándor tartott 1904 és 1908 között színészeinek. Tanításait Az előadás művészete és A színjátszás művészete címmel 1908-ban megjelent művei tartalmazzák, amelyeknek új kiadását kapja itt kezébe az olvasó, továbbá Hevesi Sándornak a színpadi rendezésről szóló cikkeit. A színpadi gyakorlat és elmélet ragyogó ötvözetét találjuk meg Hevesi Sándornak ebben a kötetében, amelyet Staud Géza állított össze és Kazimir Károly írt hozzá bevezetőt.

2018. augusztus 18-án Csíksomlyón monumentális szabadtéri előadásként mutatták be Vidnyánszky Attila rendezésében a Csíksomlyói passiót. A bemutató a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója volt, de sokkal több, mint egy színházi előadás szabadtéri feldolgozása. Az MMA Kiadó gondozásában megjelenő szép kiállítású album többféle aspektusból idézi meg a monumentális vállalkozást. Az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvények mellett olvashatunk majd tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és természetesen megszólalnak az előadás főbb alkotói is. Vidnyánszky Attila rendező és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető, koreográfus vall arról, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás. Olvashatunk interjúkat a szereplő színészekkel, élményszerű beszámolókat a székelyföldi táncosokkal.

Fotók: Benkő Imre, Eöri Szabó Zsolt.

Enyedi Sándor évtizedek óta kutatja a határon túli magyar színjátszás történetét. Ez a kislexikon az 1999-ben megjelent Rivalda nélkül című könyvében megkezdett munkát folytatja. A magyar színházművészet eddig alig feltárt területeit tárja az olvasó elé a nyugat-európai és latin-amerikai magyar színjátszás történetétől kezdve a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészeinek bemutatásáig.

"Tíz színész a középkorosztályból. A névsor nem volt előre eltervezve; a kérdezői kíváncsiságot nézői

élmények - a szakma felől tekintve: kiemelkedő művészi teljesítmények - alakították. A színészi munka

minősége mellett beszélgetőtársaimnak a pályán töltött több évtizede és az interjúkban érintett színházi

műhelyek jelentősége is az összeállítás indokait erősíti; s mindez bizonyára az olvasó számára is elfogad-

hatóvá teszi a válogatásban rejlő szubjektív mozzanatokat (beleértve azt is, hogy úgy alakult: ezúttal

kizárólag férfiak a megkérdezettek). A beszélgetések két-két időpontban készültek: az első interjú kinél-

kinél a pályakezdettől az előző évekig tartó időkört fogja át, a második pedig a legutóbbi időszakról szól.

A szövegek együtteséből összerakódó kép lényegesen többet nyújt, mint a tíz színész gondolkodásmódjának

egyenkénti összefoglalását, az életművek eddigi részének összegzését, hiszen a számtalan alkalommal

összefutó pályák érdekes színháztörténeti vonalakat is kirajzolnak, amelyek későbbi korok emlékezete

számára is fontossá válhatnak. Ezt a célt szolgálják az interjúkhoz csatlakozó színházi szerepés rendezési

katalógusok is." Dömötör Adrienne

A kislexikon mintegy 3300 címszóban tárgyalja a színházi alapfogalmakat, a jelentősebb

intézményeket, az ismert hazai és nevesebb külföldi színészek, rendezők, dramaturgok,

díszlet- és jelmeztervezők, szcenikusok, színházi kritikusok és színházi kutatók rövid életrajzát

és tevékenységét. A függelékben a színházi szempontból fontos országok színháztörténetéről

rövid kronológia és bibliográfia tájékoztatja az olvasót.

"Máté Gábor könyve a színészi pálya első lépéseiről szól. Szubjektív képsor, önéletrajzi elemekkel átszőve, a mesterség pszichikai, technikai alapjain át egészen összetett morális problémák felvázolásáig vezeti az olvasót. A könyv egy része valós időben született napló, Máté Gábor első színészosztályával kapcsolatos munkaélményeinek rögzítése." (Jákfalvi Magdolna)

Hatalmas testét, porcelánmerev tekintetét, bádogos, rekedt hangját-külsejét megőrzi néhány filmszalag; művészetének nagyságát a kutyafuttában megformált filmszerepek nem árulják el. Csortost, a színészt, a szó, az írás őrzi meg az utókor számára.

Súlyos egyéniségét, vulkanikus színházi alakításait eleveníti fel Galsai könyve, tanúságul híva kortársait, írókat, színészeket, kritikusokat és magát a könyv főszereplőjét, Csortos Gyulát.

"Átfogni egy emberi életet, megmagyarázni kis rezdüléseket és szeszélyeket. Indokolni látszólagos értelmet-

lenségeket, ezernyi apró benyomásból összeállítani az egészet. Megmutatni és megérteni a színésznőt, aki

az életben s a színpadon egyaránt nagy szerepeket játszott, s az embert, aki két világháborút, legközvetle-

nebb múltunkat élte át. Felidézni nagy Játékait: Júliát, Nórát, Kleopátrát, Lady Milfordot... És a mindennapok-

ban: akadozó kedvét, bátorságát, segítőkészségét. Megfejteni csodálatos művészetének és máig sem felej-

tett sikereinek titkát.." - ez Galsai Pongrác kötetének célja.

Gobbi Hilda önéletrajzi írása családról, kocsmákról emberekről, otthonokról – és mindezek mellett, mögött a Színházról, ami az igazi, az egyetlen tere Gobbi Hilda életének.

"Tudja-e Ön, hogy miket írogatott titkos füzetébe a volt amerikai elnök, Ronald Reagan? Hogy ki rejtett
'56-ban gránátokat egy fa odvába a Várhegyen? Ki alapította a Los Angeles-i magyar konzulátust és a
Merlin Színházat? Hogy ki volt ott a legendás pesti Katona és a nagy kaposvári társulat indulásakor,
de mégis lelépett? Hogy mivel tölti el egy átlagos napját egy finn melós? Hogy mit jelent a ,,karakterből"
kifejezés? Ha nem, épp itt az ideje fellapoznia ezt a könyvet!"

Ambrus Zoltán "a modern magyar színikritika atyja".

"Kritikái olyan érdekesek, mint egy törvényszéki tárgyalás. Kérdés, kérdés, kérdés..." (Illés Endre)

"Merte nem szeretni a klasszikusokat, és merte nem szeretni a divatosokat. És merte megbírálni a közönség

kedvenceinek egy-egy alakítását. Akár jászai Mariét is! Semmi nem befolyásolhatta. ..."

"Itt van tehát a „Tanár úr”, nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és pedagógus,

színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban

– előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül „csak” rendezőként –, és még soha

nem kértük meg, hogy mesélje el az életét." Koltai Tamás megtette – így született meg a Mester monológja.

Ötven éve van jelen írásaival a magyar színházi életben Koltai Tamás. Az ötven év terméséből válogatott

szövegeinek olvasása közben a színház iránt érdeklődő olvasó nehezen tudja eldönteni, mi gyönyörködteti

jobban: az írások tárgyát képező művek, alkotók, előadások értő és érzékletes megjelenítése vagy a mögöt-

tük felsejlő színházi eszmény kirajzolódása, a megvalósult műalkotás éles szemű megfigyelése vagy a szembe-

sítés a jó színház eszményével. A kritikus maga kalauzolja végig olvasóját az életmű legfontosabb írásainak

sűrű közegében, és mai szemmel megfogalmazott kísérő kommentárjai regényszerűen izgalmas, összefüggő

elbeszéléssé teszik a könyvet, visszamenőleg megmutatva azt is, mi volt – és mi van – a színházi, a kritikusi,

az írói kulisszák mögött.