A kötet olyan 19. és 20. századi hazai együttesek, csoportok, közösségek, színházak tevékenységét tárja fel,
amelyeket rendhagyó, szokatlan, amatőr, avantgárd vagy alternatív stb. jellegük miatt gyakorlatilag sem a
közélet, sem a kritika, sem a színháztörténet nem fogadott be, annak ellenére, hogy ezek az események vissza-
vonhatatlan változást indítottak vagy indíthattak volna el a hazai színjátszásban. Azokat a pillanatokat értel-
mezi tehát, amikor a magyar színház hagyományainak átírására és megváltoztatására történt kísérlet.
Egyúttal a kötet ezen a – részben öröklött, részben újrakonstruált – korpuszon belül keresi a színháztörténet-
írás alternatíváit: a pozitivista színháztörténet-írás módszertani és metodológiai alapfeltevéseinek újraértel-
mezését, valamint az irodalomelméletben, a szociológiában, a művelődéstörténetben, az antropológiában és
más tudományágakban mára meghonosodott elméleti iskolák módszereinek a színháztörténet-írásban való
alkalmazását.