"A Nemzeti Színház története részint az épülethez fűződő illúziók, részint a politikához fűződő realitások
története. Az építkezés eszméje rendszeresen (és rendszertől függetlenül) elfedte a színházi eszme hiányát.
Ennek logikus következménye, hogy a Nemzetit csak ritkán és rövid ideig irányították autonóm művészek.
Ahol nem működik a szellemi erőtér védelme, oda kliensei révén behatol a hatalom. Az elmúlt tíz év rombolásai
és építései a Hevesi Sándor téren, az Erzsébet téren és a Soroksári úton beleillenek a magyar hagyományba.
Ebben az értelemben a legújabb Nemzeti-történet jellegzetesen nemzeti történet"