Rédey Tivadar részletesen ismerteti a Nemzeti Színház történetét annak születésétől kezdve a szabadságharc, az abszolutizmus és
a kiegyezés évtizedein át egészen 1884-ig, amikor kiválik belőle az Operaház.
"Rédey nagyon érdekesen, minden felkutatható adat felhasználásával mondja el ezeknek a küzdelmes időknek a történetét. Pozitív
módszer szerint dolgozik, a tényeket sorolja fel élénk előadásban. A színháztörténetnek sokkal nagyobb nehézségei vannak, mint
az irodalom- vagy művészettörténetének. Ezek alkotásai megvannak, rendelkezésre állnak. Amit a színész alkotott, elillan, s csak
halvány emlék-foszlányai maradnak meg kortársak kritikáiban vagy emlékezéseiben. S ezek sem mindig teljesen megbízhatók: akik
feljegyezték, maguk is bennük éltek a kor áramlataiban. A történetíró föltevésekre és kombinációkra volna utalva, s Rédey pozitív
módszere ezeket kizárja." (Huszadik Század)