Földes Anna merészen és ihletetten, tiszteletreméltóan gazdag dokumentumanyagot szólaltatva meg, idézi elénk Jászai
felejthetetlen alakját: életre kelti a nem mindennapi embert és művészt s vele együtt a magyar színjátszás fél évszázadát,
melyet Jászai Mari neve fémjelzett. Nem a pletykaéhes kíváncsiságot akarja kielégíteni, amikor minden fellelhető adatot
megszólaltat könyvében a romantikus életű, izzó szenvedélyektől fűtött tragikáról, hanem azokat a belső és külső
életmorzsákat, lelki tényezőket keresi a színésznő életében, színészi munkájában, amelyek egyetlenné és utánozhatat-
lanná gyúrták: Jászaivá. Azt a sokarcú embert, azt sokarcú színészt keresi munkájában, aki nemcsak halálában, hanem
már életében legendává lett.
"A magam munkáját legendarombolásnak és a legenda folytatásának is szántam. És e kettős célban nem érzek ellent-
mondást. Mert szembe kell végre nézni a szobor eleven és esendő modelljével, a retusálatlan Jászai-képpel, a tragika
tévedéseivel is, hogy tisztán láthassuk igazi alakját, nagyságát. Szólnunk kell korlátairól, hibáiról is, hogy birtokba vehessük,
ami megmaradt – felmérhetően gazdag szakmai örökségét." (Földes Anna)