A kötet a hazai színpadi táncművészképzés 1833 és 1958 közötti intézménytörténetét tekinti át. A kezdő időpont a táncos képzés állami szerepvállalásának első eseményéhez, a Magyar Tudományos Akadémia színházi pályázatához köthető. A záró dátum nem általános cezúra, de a bemutatott intézmények történetében azonosítható szakaszhatár.
A szerző a témát elsősorban tánctörténeti, illetve nevelésszociológiai alapállásból közelítette meg. Azt vizsgálta, hogy a 19. század első harmadától az állam milyen lépéseket tett a táncos képzés állami intézményrendszerének kiépítésére, s ehhez milyen társadalmi és politikai tényezők szolgáltatták a körülményeket. A könyv a táncos képzés eddig főleg személyes emlékeken alapuló történeti önreflexiója mellett, illetve helyett primer források alapján szolgál új információkkal a művészeti ág fejlődéstörténetéről.
Bálint Lajos részt vett a Thália Társaság munkájában, majd Otto Brahm mellett dolgozott a Deutsches Theaterben. Hazatérte után a Nemzeti Színház dramaturg titkára volt. Ebben a kötetben azok az elméleti igényű, részben csak kéziratban fennmaradt tanulmányai olvashatók, amelyekben a színház-, a tánc- és az artistaművészetre vonatkozólag fogalmazott meg nagyrészt máig érvényes esztétikai megállapításokat.
Vályi Rózsi klasszikus kézikönyve nemcsak a balettek leírásával foglalkozik, hanem a műfaj történetét,
a különféle stílusirányzatokat és jelentős képviselőik pályafutását is ismerteti.
A kötetet számos fotó illusztrálja, és a szakkifejezések jegyzéke, ill. név- és címmutató egészíti ki.
A híres táncművésznek és koreográfusnak, az Orosz Balett egykori táncosának könyve Gyagilev személyéről és munkásságáról.