Bán Zoltán András: Giccs. Két dráma, néhány próza

 

"Nagyságos Asszonyom, olykor kétségbeesett óráimban (vagy nevezzem őket a tisztánlátás pillanatainak?)

komolyan felvetem magamnak a kérdést, hogy vajon nem lehetséges-e, sőt nem nagyon valószínű-e, hogy

a magyar Föld leghínárosabb lelkületű teremtménye? Ki csillagokhoz nyúlna föl, hogy tüzükkel cigarettlire

gyújtson, de csak sarat dagaszt, port kavar szüntelen? És a nemzetem miatti aggodalom sötét perceiben

eszembe villan a Széchenyi-féle Üdvlelde, a bajor Walhalla e magyartemetkezési mása; Lisznyai László ame-

rikai telepe, New-Buda; Péterfy önkezével szétlőtt agya a vonat vécéjében; Cholnoky László Dunába csapódó

teste; Krúdy, akinek utolsó fröccsébe tüsszentőport kevertek ivócimborái, és amikor mindezek - és sok hason-

ló egyebek - miatti elborulásomat csillapítandó ("mert bármi legyen hitünk, vallásunk; ha szórakodás által

egészen el nem szédül fejünk, s tökéletes állatiságba nem merülünk, bizonyosan fel-felnyilvánul néha előttünk

életünk komolyabb pillanataiban saját belsőnk"), kimegyek a kamrába, hogy valami karcosabb fröccsbor ma-

gamhoz vételével vigasztalódjam, megrökönyödve látom, hogy a polcokon, a befőttek helyén egy teljes

cigányhangászkar foglalt helyet..."

Bán Zoltán András (1954), Budapesten született. Olyan irodalmár, aki az alanyi költészet kivételével az iroda-

lom összes műfajában tevékenykedik.

Megkapta a Déry-, és a József Attila-díjat, valamint a Szépírók Társasága Díját a Meghalt a Főtiszt! című

könyvéért.
Korábban a Beszélő, illetve a Magyar narancs kulturális rovatvezetőjeként dolgozott, jelenleg a VS.hu című

internetes portál olvasószerkesztője. Fordítóként többek közt Hannah Arendt, Wolf Haas, C. G. Jung, Nata-

scha Kampusch, Robert Musil és Robert Walser írásait ültette át magyarra. Operabarát.