A kötetben Wyspianski három drámája olvasható: Menyegző (1901), A novemberi éj (1904),

Odüsszeusz hazatérése (1901–1904).

Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta: Spiró György.

Hamisítatlan szovjet abszurd: az 1920-as, 30-as évek legjelentősebb orosz színpadi szerzőjének, Mihail Bulgakovnak a legtöbb művét annak idején nem mutatták be, s kötetben is csak az ötvenes években jelenhettek meg (némelyik darabja pedig még később). Pedig első drámája, az 1926-ban bemutatott Turbinék napjai olyannyira elnyerte Sztálin tetszését, hogy többször megtekintette, és személyesen védte meg Bulgakovot a kritikusoktól, akik a polgárháborús történetből hiányolták a bolsevikok ábrázolását. Ám Bulgakov ízig-vérig színházi ember volt, nemcsak szerző, hanem rendezőasszisztens és színész is: a színpad alternatív világot jelentett számára a szürke és kegyetlen valósággal szemben. S ezért jóformán élete végéig írt darabokat, annak ellenére, hogy második drámáját, a Menekülést már nem mutatták be – s ekkor is Sztálin mondta ki a döntő szót, aki szerint Bulgakov heroizálta a fehér tábornokokat. S ettől kezdve, ha be is mutatták egy-egy darabját – a Képmutatók cselszövését például, mely variáció a Bulgakovot egész életében foglalkoztató problémára, a művész és a hatalom konfliktusára –, az mindig gyorsan lekerült a színről: a hatalom egyre kevésbé tűrte Bulgakov erkölcsi és művészi szuverenitását. Mert hiába írt olyan darabot (Bíbor sziget), amelyben az imperializmust parodizálta, ha azt egyben a világforradalom paródiájának is lehetett tekinteni. S hiába írt színművet Sztálin születésnapjára, ha az ifjú forradalmár ábrázolásában eltért az akkorra már kanonizált mítosztól, s főhősét megkorbácsolták volna a színpadon... Bulgakov a közönség rabul ejtésének minden fortélyát ismeri, igazi mestere a színháznak, s darabjai – jóllehet többnyire a korai szovjet-orosz társadalom mindennapjaiban gyökereznek – maradandó érvénnyel ábrázolnak örök emberi vágyakat, konfliktusokat és fájdalmakat.

A kötetben olvasható darabok:

A Turbin család napjai

Zojka lakása

Bíbor sziget

Menekülés

Képmutatók cselszövése

Ádám és Éva

Boldogság

Iván, a rettentő

Puskin utolsó napjai

Batum

Az utószót Szőke Katalin írta.

1969-ben Samuel Beckettnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az 1906-ban Dublinben született, ír származású szerző, James Joyce egykori titkára, érett férfikorában jelentkezett első drámájával. Pedig 1929-től publikált, esszét, kritikát, verset, fordítást, később regényeket - de 1952-ben született csak meg a Godot-ra várva, ez a kétfelvonásos színmű, amely nemcsak Beckett, hanem a modern európai dráma életében is új korszak kezdetét jelzi.
A Nobel-díj Bizottság szerint Samuel Beckett azért kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést, mert az "emberi nyomorúságból magasrendű költészetet" hozott létre. Igen találó jellemzés ez; a "becketti vízió" hiánytalan megjelenítése a Godot csakúgy, mint a húszperces pantomim, vagy a Buster Keatonnek írt némafilm-forgatókönyv. De ez a becketti vízió nem egyértelmű. Reménytelen helyzetekben komikusan esendő figurák csetlenek-botlanak; az elembertelenedett sivár pusztaság közepén bohóctréfák pufognak.
Kötetünk Samuel Beckett valamennyi drámai írását tartalmazza - színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomim-jeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet.

A kötetben olvasható darabok:

A Turbin család napjai (Rab Zsuzsa)

Menekülés (Hernádi László)

Képmutatók cselszövése (Karig Sára)

Puskin utolsó napjai (Szöllősy Klára)

Boldogság (Karig Sára)

Iván, a rettentő (Elbert János)

A drámaíró Bulgakov (Elbert János)

Fordította: Áprily Lajos

A fordítást az eredetivel egybevetette: Hajdú Henrik

Az utószót és a jegyzeteket írta: Dániel Anna

Giorgio Strehler előszavával.

Fordította: Magyarósi Gizella

Miről is szólhatna a klasszikus komédia? Szerelemről, első pillantásra édes, hamvas fiatalokról. És gubancos bonyodalmakról,

cselszövésről, csapdákról, mert semmi sem olyan egyszerű. Carlo Goldoni két és fél évszázaddal ezelőtt három darabból álló

folytatásos színjátékot írt. Az események kerete a nyaralás. Nyaralni kell, mert így parancsolja a szokás, az illem. Hőseink

hát nyaralnak, ha másképp nem megy, hitelbe, kávéznak, esznek-isznak, kártyáznak, pletykálkodnak, udvarolnak, lángolva

és gyakorlatiasan. Mert a szép érzelmekhez pénz kell, megkörnyékezik a vagyonán kotló vénembert, a férjre sóvár korosodó

hölgyet. Ómódi, divatjamúlt helyzetek? Mégis milyen eleven a játék! Mert Goldoni komédiáiban semmi sem egyértelmű, a

fergetegesen mulatságos történetsor alól minduntalan kifeslik valami bölcs, kiábrándult, részvéttel színezett borúlátás,

egy-egy kisszerű, köznapi tragédia, tragikomédia. Mai nézőit leginkább talán ez a többszólamúság nyűgözi le.

Csehov drámáinak első és máig egyetlen teljes magyar nyelű kiadása.

Tartalom:

Platonov (Elbert János ford.)

Ivanov (Elbert János ford.)

Medve (Sík Endre ford.)

Leánykérés (Sík Endre ford.)

Lakodalom (Honti Rezső ford.)

Jubileum (Sík Endre ford.)

Sirály (Makai Imre ford.)

Ványa bácsi (Makai Imreford.)

Három nővér (Kosztolányi Dezső ford.)

A dohányzás ártalmasságáról (Sík Endre ford.)

Cseresznyéskert (Tóth Árpád ford.)

Elbert János: A Platonovtól a Cseresznyéskertig: Csehov, a drámaíró

"Nem könnyű végére jutni, ha egyszer beszélni kezdünk Schiller sajátos nagyságáról: nemes nagyság ez, fennen szárnyaló, lángoló és magával ragadó, amilyen még Goethe bölcsebb, természetes méltóságában sem található – mámoros a világmindenségtől, kultúrára neveli az emberiséget, s mindebben a legnagyobb mértékben férfias. S ebben a szinte szertelen, már-már természettől is idegen, akaratra, szabadságra és tudatosságra felesküdött férfiasságban ott bujkál a művész gyermek, aki az egész világon nem ismer a játéknál magasabb rendű dolgot, aki azt mondja, hogy minden teremtmény közül csupán az ember képes a játékra, s ő maga csak akkor egészem ember, amikor játszik."

(Thomas Mann)

A két kötet Schiller legnépszerűbb drámáit tartalmazza, a nagy német költő halálának 175. évfordulójára jelent meg.

Az első nagy görög drámaírónak körülbelül kilencven darabja közül hét maradt fönn viszonylagos épségben,

ezeket tartalmazza a kötet:

Perzsák

Heten Théba ellen

Oltalomkeresők

Leláncolt Prométheusz

Oreszteia: Agamemnon; Áldozatvivők; Eumeniszek

A kötetben olvasható:

Vízityúk

Hőbörgő János Mátyás Károly

Az őrült és az apáca

Az anya

Egy kis udvarházban

Witkiewiczet ​nemcsak a lengyelek tekintik az abszurd dráma úttörőjének, hanem nyugat-európai méltatói is: a húszas években alkotta meg azt a sajátos dramaturgiát, mely Ionesco és Beckett színpadán a negyvenes és ötvenes években vált végleg szalonképessé. Witkiewicz a maga színpadán gondolatokat, érzéseket, emberi kapcsolatokat mutat be, csupasz lényegére vetkőztet mindent: szerelmet, gyermeki és szülői szeretetet, barátságot, becsvágyat, jóságot, gonoszságot. Helyzet-alaptípust és ember-alaptípust variál darabjaiban, miközben elmossa a határokat a valóság és a látomás között, az idő határai pedig szétfolynak, és a színpadon egyszerre van jelen a ma és a régmúlt, olykor még a jövő is. A képtelen párbeszédek, a még képtelenebb helyzetek, a groteszkül komikus jelenetek egymásutánja olyan, mint egy nyomasztó álom gyorsan változó képeinek filmszerű sorozata. Párbeszédei nemcsak fordulatosak, csillogóan szellemesek, hanem elgondolkodtatók is. Drámái ezért olyan izgalmasak, de egyben ellenállhatatlanul mulatságosak is.

Leonard Cohen, Alanis Morissette, Atom Egoyan, Robert Lepage, Marie Chouinard, a Cirque du Soleil: világhírű művészek,

világhírű szórakoztatók, a szenvedélyes "kultúrafogyasztók" körében jól ismert nevek – ha sokaknak furcsamód nem

ötlik is rögtön eszébe, mi köti össze őket. Pedig egyszerű: Kanada. Ennek a hatalmas – és független államként még igen

fiatal – országnak a kultúráját mintha nehezen "azonosítanánk", mintha alig-alig tudnánk körvonalazni. Hol is van Kanada?

Valahol nagyon messze – úgy tűnik. Ha pedig egy átlagos színházba járót megkérdeznének, hogyan vélekedik a kanadai

drámáról, nagyon elkerekedne a szeme. Joggal, hisz szinte csak véletlenül láthatta magyar színpadon George F. Walker,

Michael Mackenzie vagy Morris Panych, valamivel több eséllyel Michael Tremblay egy-egy darabját. Pedig a kanadai dráma

él és virul, a rendkívül eltérő kulturális hátterű szerzők ontják a jobbnál jobb darabokat. Aki megismerkedik a kötetünkben

szereplő hét – nagyon különböző, de egyként lenyűgöző – drámával, sok érdekes (és meglepően ismerős) figurával,

helyzettel találja szembe magát, és hamar kiderül: fejben nem is kell olyan messzire utaznia, hogy "odaát" is otthon érez-

ze magát. És nehezen fogja megérteni: hol volt eddig Kanada?

Tartalom:

Wajdi Mouawad: Futótűz (Incendies) Molnár Zsófia ford.

Tomson Highway: Rézangyalok (The Rez Sisters) Kovács Krisztina ford.

Evelyne de la Chenelière: Eper januárban (Des fraises en janvier) Lakos Anna ford.

Larry Tremblay: A hasbeszélő (Le ventriloque) Bognár Róbert ford.

Michael Healey: A rajzos fiú (The Drawer Boy) Upor László ford.

John Mighton: Fél élet (Half Life) Kúnos László ford.

Morris Panych: Történet a hetediken (7 Stories) Szaffkó Péter ford.

Utószó (Upor László, Szaffkó Péter, Kürtösi Katalin)

Életrajzi jegyzetek (Upor László)

Első kötet

Az újrakeresztelők (Fordította Nemes Nagy Ágnes)

A vak (Fordította Görgey Gábor)

Angyal szállt le Babilonra (Fordította Fáy Árpád)

A nagy Romulus (Fordította Fáy Árpád)

Az öreg hölgy látogatása (Fordította Fáy Árpád)

Ötödik Frank (Fordította Gera György és Görgey Gábor)

Második kötet

A fizikusok (Fordította Ungvári Tamás)

A meteor (Fordította Vajda Miklós)

Pillanatkép egy bolygóról (Fordította Görgey Gábor)

János király (Fordította Görgey Gábor)

Play Strindberg (Fordította Bereczky Erzsébet)

Titus Andronicus (Fordította Eörsi István)

Benedek András: Dürrenmatt komédiái

"Tom Stoppard – a Rosencrantz és Guildenstern halott, Az igazi, az Árkádia szerzője, a Brazil és a Szerelmes Shakespeare

forgatókönyvírója – 2007-ben hetvenéves. Mi sem természetesebb, mint hogy alig egy éve olyan darabbal lépett színre,

amelyben dübörög a rockzene, üvölt a punk, szól az underground – és mindez a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek

társadalmi-politikai vitáit és változásait festi alá. A Rock and roll cselekménye 1990-ben, a bársonyos forradalom idején

fejeződik be. Mindössze két évvel azután, hogy Stoppard – az akkor még végeláthatatlannak tűnő hidegháború idején és

témájában – megírta a Hapgood című kémkrimit, ami szintén most lát először napvilágot Magyarországon. E két darab

minden ízében stoppardi – sokféle szálból összeszőtt, töprengő és szellemes – szöveg. Noha egyik sem a szerző legvidá-

mabb, legmulatságosabb arcát mutatja, a kettő külön-külön és együtt széles tartományát fedi le mindannak, amiért Tom

Stoppard drámáit szívesen olvassuk-nézzük."

Valamikor ​a IX. században kerültek a katolikus szertartások, a mise liturgikus rendjébe olyan párbeszédes, cselekményes, tehát eljátszható elemek, amelyekből a középkori színjáték kialakult. A folyamat a templomban kezdődött, aztán fokozatosan a templomon kívülre került, mindinkább elvilágiasodott, kivált a hagyományos liturgiából, s kerülő utakon ugyan, mégis következetesen vezetett el a reneszánsz színjáték kialakulásáig. Vagyis a misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások nélkül talán Shakespeare sem az lenne, vagy legalábbis más lenne, mint akinek ismerjük. A misztériumjátékok bibliai történetek egyre művészibb, egyre leleményesebb és egyre földközelibb költői illusztrációi. A mirákulumokban szentek életnek példázatát tárták a korabeli nézők elé a névtelen vagy ismert szerzők. A legmodernebb színjátéktípusban, a moralitásban a középkor szigorú erkölcsi rendjének tükrében vizsgálja magát az egyre evilágibb ember, a mindenségben elfoglalt helyét, élete értelmét veszi szemügyre a halál, a lehetséges kárhozat vagy üdvösség árnyékában.

Válogatta: Szenczi Miklós

Az utószót írta: Benedek András

A kötet tartalma:

Az Ádám-játék (Rónay György)

Jean Bodel: A Szent Miklós-játék (Jékely Zoltán)

Rutebeuf: Teofil csodája (Jékely Zoltán)

Jacopone da Todi: A szűzanya siralmai (Kálnoky László)

Feo Belcari: Játék Ábrahámról és Izsákról

Castellano de Castellani: Játék a tékozló fiúról (Tandori Dezső)

Auto a háromkirályokról (Tótfalusi István)

Haláltánc (Orbán Ottó)

Gómez Manrique: A Mi Urunk születésének színjátéka (Tótfalusi István)

Gil Vincente: Auto Kasszandra szibilláról (Tótfalusi István)

Az inssbrucki húsvéti játék (Hajnal Gábor)

Nóénak víz-özönnye (Bányay Geyza)

A pásztorok második, úgyszintén wakefieldinek is mondott színjátéka (Orbán Ottó)

Akárki (Tellér Gyula)

Nimwégai Márika (Mészöly Dezső)

Benedek András: Misztérium, mirákulum, moralitás – és a mai színjáték

I. kötet:

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz (ford. Trencsényi-Waldapfel Imre)

Szopoklész: Oedipus király (ford. Babits Mihály)

Arisztophanész: Lysistrate (ford. Arany János)

Lope de Vega: Fuente Ovejuna (ford. Gáspár Endre)

Shakespeare: Hamlet (ford. Arany János)

Moliére: Tartuffe (ford. Vas István)

II. kötet:

Racine: Phaedra (ford. Somlyó György)

Goldoni: Két úr szolgája (ford. Révay József)

Schiller: Ármány és szerelem (ford. Vas István)

Gogol: A revizor (ford. Mészöly Dezső és Mészöly Pál)

Ibsen: Nóra (ford. Németh László)

Csehov: Cseresznyéskert (ford. Tóth Árpád)

Tizennégy évtizedet ível át az a tizennégy drámai alkotás, amelyet a két kötet tartalmaz Fonvizintől kezdve

Gorkijig. Az antológiát Elbert Jánosnak az orosz dráma útjáról írt tanulmánya zárja.

Ibsen életművének nyolc legjelentősebb darabját tartalmazza a Dániel Anna által válogatott kétkötetes antológia.

Az 1961-ben megjelent háromkötetes antológia máig a legteljesebb válogatás a Shakespeare-kori drámairodalomból. Shakespeare minden jelentős kortársa megtalálható a kötetekben Christopher Marlow-tól Ben Jonsonig.