Valamikor a IX. században kerültek a katolikus szertartások, a mise liturgikus rendjébe olyan párbeszédes, cselekményes,
tehát eljátszható elemek, amelyekből a középkori színjáték kialakult. A folyamat a templomban kezdődött, aztán
fokozatosan a templomon kívülre került, mindinkább elvilágiasodott, kivált a hagyományos liturgiából, s kerülő utakon
ugyan, mégis következetesen vezetett el a reneszánsz színjáték kialakulásáig. Vagyis a misztériumjátékok, mirákulumok,
moralitások nélkül talán Shakespeare sem az lenne, vagy legalábbis más lenne, mint akinek ismerjük.
A misztériumjátékok bibliai történetek egyre művészibb, egyre leleményesebb és egyre földközelibb költői illusztrációi.
A mirákulumokban szentek életnek példázatát tárták a korabeli nézők elé a névtelen vagy ismert szerzők. A legmodernebb
színjátéktípusban, a moralitásban a középkor szigorú erkölcsi rendjének tükrében vizsgálja magát az egyre evilágibb ember,
a mindenségben elfoglalt helyét, élete értelmét veszi szemügyre a halál, a lehetséges kárhozat vagy üdvösség árnyékában.
Válogatta: Szenczi Miklós
Az utószót írta: Benedek András
A kötet tartalma:
Az Ádám-játék (Rónay György)
Jean Bodel: A Szent Miklós-játék (Jékely Zoltán)
Rutebeuf: Teofil csodája (Jékely Zoltán)
Jacopone da Todi: A szűzanya siralmai (Kálnoky László)
Feo Belcari: Játék Ábrahámról és Izsákról
Castellano de Castellani: Játék a tékozló fiúról (Tandori Dezső)
Auto a háromkirályokról (Tótfalusi István)
Haláltánc (Orbán Ottó)
Gómez Manrique: A Mi Urunk születésének színjátéka (Tótfalusi István)
Gil Vincente: Auto Kasszandra szibilláról (Tótfalusi István)
Az inssbrucki húsvéti játék (Hajnal Gábor)
Nóénak víz-özönnye (Bányay Geyza)
A pásztorok második, úgyszintén wakefieldinek is mondott színjátéka (Orbán Ottó)
Akárki (Tellér Gyula)
Nimwégai Márika (Mészöly Dezső)
Benedek András: Misztérium, mirákulum, moralitás – és a mai színjáték
