Akárki. Misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások

Valamikor ​a IX. században kerültek a katolikus szertartások, a mise liturgikus rendjébe olyan párbeszédes, cselekményes,

tehát eljátszható elemek, amelyekből a középkori színjáték kialakult. A folyamat a templomban kezdődött, aztán

fokozatosan a templomon kívülre került, mindinkább elvilágiasodott, kivált a hagyományos liturgiából, s kerülő utakon

ugyan, mégis következetesen vezetett el a reneszánsz színjáték kialakulásáig. Vagyis a misztériumjátékok, mirákulumok,

moralitások nélkül talán Shakespeare sem az lenne, vagy legalábbis más lenne, mint akinek ismerjük.

A misztériumjátékok bibliai történetek egyre művészibb, egyre leleményesebb és egyre földközelibb költői illusztrációi.

A mirákulumokban szentek életnek példázatát tárták a korabeli nézők elé a névtelen vagy ismert szerzők. A legmodernebb

színjátéktípusban, a moralitásban a középkor szigorú erkölcsi rendjének tükrében vizsgálja magát az egyre evilágibb ember,

a mindenségben elfoglalt helyét, élete értelmét veszi szemügyre a halál, a lehetséges kárhozat vagy üdvösség árnyékában.

Válogatta: Szenczi Miklós

Az utószót írta: Benedek András

A kötet tartalma:

Az Ádám-játék (Rónay György)

Jean Bodel: A Szent Miklós-játék (Jékely Zoltán)

Rutebeuf: Teofil csodája (Jékely Zoltán)

Jacopone da Todi: A szűzanya siralmai (Kálnoky László)

Feo Belcari: Játék Ábrahámról és Izsákról

Castellano de Castellani: Játék a tékozló fiúról (Tandori Dezső)

Auto a háromkirályokról (Tótfalusi István)

Haláltánc (Orbán Ottó)

Gómez Manrique: A Mi Urunk születésének színjátéka (Tótfalusi István)

Gil Vincente: Auto Kasszandra szibilláról (Tótfalusi István)

Az inssbrucki húsvéti játék (Hajnal Gábor)

Nóénak víz-özönnye (Bányay Geyza)

A pásztorok második, úgyszintén wakefieldinek is mondott színjátéka (Orbán Ottó)

Akárki (Tellér Gyula)

Nimwégai Márika (Mészöly Dezső)

Benedek András: Misztérium, mirákulum, moralitás – és a mai színjáték