Drámakötetek, színházi szövegek

A kötetben olvasható: Mária országa, Vitéz Mihály, Az igazság gyertyái

Manapság a legtöbb nézőt és olvasót az átható unalom önti el, ha a történelmi dráma kifejezést hallja. Kosztümös tablókról előlépő, pátosszal szavaló vagy vég nélkül vitázó, papírvékonyságú hősök ködlenek fel bennük a közelmúlt színházából, ahol a történelem csak a jelen allegóriájául szolgált. Székely Csaba azonban feltalálta az élvezetes, érdekfeszítő történelmi drámát: kötetünk ezeket a „komikus történelmi tragédiáit” gyűjtötte egybe.

E színdarabok szereplői bonyolult történelmi szituációkban teszik fel újra és újra a kérdést: mi lesz velünk? Ezt kérdezik maguktól és egymástól a Mária országa főurai Nagy Lajos halála után, és helyezkedő szorongással próbálják megérteni az idők szavát, hogy minél nagyobb hasznot húzzanak belőle.

Mi lesz velünk, Mihály, teszik fel kérdést Vitéz Mihály havasalföldi kereskedőnek is két évszázaddal később. Ő pedig, abban a hitben, hogy irányíthatja a sors kerekét, macbethi becsvággyal néhány rövid hónapra uralma alatt egyesíti az erdélyi, a havasalföldi és a moldovai fejedelemséget.

Az ország hatalmasaitól távol eső Bözödújfalu lakói, az egymással békén megférő unitáriusok, reformátusok, katolikusok és szombatosokból lett zsidók az 1940-es évek elején nem áltatják magukat, tudják: „Nem mi döntjük el, mi a világ folyása.” De ameddig lehet, még a deportálá­sok idején is megpróbálják – ki menekülve, ki cselekedve, ki pedig szilárdan ragaszkodva a hitéhez – a saját kezükben tartani a sorsukat.

"Fölmerülhet a kérdés, hogy ha az itt olvasható, improvizációkból születő darabok ennyire mélyen kötődnek egy-egy előadáshoz, akkor minek azokat kötetben mutogatni, minek úgy tenni, mintha ezek a szövegek az előadásoktól elválasztva, önállóan is létezhetnének?

Azért, mert léteznek.

Mert ugyanolyan színdarabok, mintha más, hagyományosabb technológiával születtek volna. Az ilyen darabok létrehozása pont ugyanannyi alkotói bátorságot és fantáziát igényel. Más a technológia, de a lényeget tekintve nincs nagy különbség, sőt sokszor éreztem úgy, hogy nehezebb a dolgom, mintha a semmiből gyúrnám a dialógusokat.

A kötet utolsó darabjának nem én vagyok a gazdája. Nagy öröm és büszkeség, hogy meghívhattam a kötetbe tanítványaimat is, akik nagyjából az én módszeremre alapozva, de teljesen szabadon, a saját képükre és hasonlatosságukra alkották meg a maguk remek darabját." (Kárpáti Péter)

Tartalom:

Az álom féltestvére

Dongó

1089 (színház az orrod hegyén)

Kéksziget

Hungari

H LH T TL NS G

Tartalom:

Napraforgó, Más nem történt, Újvilág, Kő, papír, olló,

Eltűnő ingerek

Pass Andrea ragyogó természetességgel alkot egyszerre játékos, élő és intenzív szövegeket, a mindennapokban gyökerező, mégis tűpontossággal komponált, érett és közvetlenül ható drámákat. Előadásaiban szerves egységben létezik együtt szöveg és színház, játszó személy és elhangzó dialógus, a konkrét tér, ahol néző és előadó találkoznak, és a szavakból, gesztusokból, szemvillanásokból, mozdulatokból épített másik, teremtett világ. Ahol a hétköznapi (vagy annak tűnő) mondat egyszerre tud váratlan mélységekbe vinni, egészen új arcát mutatni, új impulzusokat adni – az erőltetettség, konstruáltság vagy a tetten érhető „hatást akarok” parancsoló imperatívusza nélkül. Egyszerűen színház, szinte észrevétlenül jó (persze ahhoz túl erős és bőr alá sugárzó, hogy ne vegyük észre), mesterkéletlen és érzéki színház, mindig olyan tükröt tartva nekünk, amely megbűvöl és átvilágít egyszerre, láttat és játszik, és legbensőbb élményanyagainkból építkezik. Rácsodálkozhattunk: hát ilyenek is vagyunk? Hát ezt sem tudtuk jól elrejteni? Hát ezt is kimondja helyettünk valaki, hol megbűvölő provokációval, hol egy kristálytisztasággal álló pillanat csendjébe rejtve? (Sediánszky Nóra)

Vizsgálat a rózsák ügyében

Bolond Helga

Argentína

Júlia Szunce

Az utolsó tíz év, Bajor Gizi

Karády zárkája

Madárhegy

Darvasi László közel harminc éve ír drámákat, a mostani (nevezzük hiánypótló drámakötetnek) széles válogatás az igen gazdag drámaírói életműből. A hét dráma méltón reprezentálja azt a drámaírói utat, amelyet a szerző bejárt a hosszú évtizedek alatt a legendákra épülő, korábban már prózában megírt drámáktól a kordokumentumokat is felhasználó és a közgondolkodásban központi helyet elfoglaló színésznő-darabokon keresztül a színházi szövegként is értelmezhető legutolsó művéig, amelynek társszerzője Darvasi Áron.

A kötetben olvasható színdarabok:

Térközben

Asztreál

Addikt

Mentorok

Megálló

Színészotthon

Sofonisba

Anger Zsolt ajánlója:

"Egy vidéki színházban úgy él az ember, hogy semmije sincs más, mint a színház. Vérágas szemű megszállottak, vadállatok. Véres húscafatokat harapunk ki egymásból, majd szűkölve összebújunk. Addiktok vagyunk, akiknek a próba és az előadás a napi adagjuk. Ebben a dzsungelben lakik a kellékes is. Az élete olyan, mint egy Goldoni szolgáé: keservesen dolgozik, szidjuk, és röhögünk rajta. Mindent lát, és minden teher ránehezül. Aztán politoxikomán lesz. Aztán meghal. Aztán újjászületik. Tudja, a szenvedély soha nem múlik el. Valami konstruktívat keres, a destrukció helyébe. Írni kezd…"

Szücs Zoltán Kaposváron született 1969 októberében. A középiskola elvégzése és a katonaság után 1990-től a kaposvári Csiky Gergely Színházba került. Először díszítőként, majd kellékes munkakörben dolgozott, később kisebb statiszta szerepeket is eljátszott Mohácsi János, Ascher Tamás, Gothár Péter, Znamenák István előadásaiban. 2000-ben alkohol- és drogfüggése miatt eljött a színházból. Ezután különféle helyeken és munkakörökben (biztonsági őrként, villanyszerelőként, kocsitakarítóként, kéményseprőként) dolgozott, amíg az egyre súlyosbodó függései végképp alkalmatlanná tették ezekre. 2008-ban kezdett bele egy 12 lépéses rehabilitációs terápiába, amelynek eredményeként rátalált az írásra. „A színdarabírást azért kezdtem el, mert rájöttem, hogy a bennem keletkezett »őrületeket és űröket« valamivel enyhítenem kell, illetve ki kell töltenem. Tehát az írás terápia lett, a felépülés része, hogy a bennem élő szenvedélybeteg gyakorolhassa az elengedés művészetét.”

Darabjait bemutatták Pécsett, Miskolcon, Kaposváron és legutóbb a Jurányi Házban.

Kárpáti Péter (1961) már sikeres drámaíróként, 1996-ban jelentette meg első prózakötetét, a Díszelőadást, ami igazi irodalmi szenzációt keltett. Most hosszú idő után újból prózával jelentkezik a szerző. A Térkép a túlvilágról egyszerre nyomozás a családja múltjában, napló drámaírói működéséről és mélyen személyes vallomás. Mindezt szemelvények egészítik ki születő esszékből, be nem fejezett drámákból, el nem készült monográfiákból. Közben a szinte észrevehetetlenül szaporodó fiktív elemek regényszerűvé teszik a szövegeket. A különféle összetevők fúgaszerűen kapcsolódnak össze, és miközben a legtöbb részlet a befejezetlenség érzetét kelti, összességükből mégis csak összeáll a teljes mű – a drámaíró tizenhat éven keresztül írt alkotói regénye.

Kárpáti Péter kivételes prózai művét válogatott drámái egészítik ki. Ezeknek a daraboknak a szövege első bemutatójuk (és megjelenésük) óta sokat változott, csiszolódott, elsősorban azért, mert szerzőjük rendezőként is mélyrehatóan foglalkozott velük. Most az életmű legfontosabb darabjainak ezeket a színházi munka által hitelesített, írójuk által végérvényesnek tekintett változatait adjuk közre.

A kötetben olvasható darabok:

A Játékos, Vitellius, Mandulák, A fiú, A pincér, A takarítónő, A kulcs

A kötetben olvasható színdarabok:

Bíró Bence: magyartenger

Tasnádi István: Mikor hazudtam?

Hajdu Szabolcs: A legközelebbi ember

Lőrinczy Attila: Haragossziget

Kerékgyártó István: Skorpió

Háy János: Elem

Az Olvasópróba c. drámaantológia-sorozat első kötetében olvasható darabok mindegyike az emlékezéssel, a múlttal való szembenézés elkerülhetetlenségével foglalkozik. Az öt mű közül három, Székely Csaba, Brestyánszki B.R. és a Mohácsi testvérek darabja (amely ebben a kötetben jelenik meg először nyomtatásban) történelmi témát dolgoz fel, a feledés homályába burkolt, hallgatással körülvett történelmi időszakokat idéz meg. A kötetben szereplő két kortárs tematikájú darabnak, Kerékgyártó István és Tasnádi István szövegeinek is vannak a közelmúlt történelmére utaló vonatkozásai.

Lapozzon bele a kötetbe itt: Olvasósarok.

Székely Csaba: Alkésztisz

Jeles András: József és testvérei

Gyulay Eszter–Rába Roland: Don Quijote

Gábor Sára–Hegymegi Máté: Kohlhaas

Az Olvasópróba sorozat harmadik kötetében jól ismert hősökkel, mitológiai és irodalmi alakokkal találkozhat az olvasó. De nem a klasszikusok, Euripidész, Cervantes vagy Kleist előtt tiszteleg ez az antológia, hanem kortársainkként állítja elénk Alkésztisz, a bibliai József, Don Quijote és Kohlhaas Mihály alakját. Az ő történeteikben, játszódjanak akár a jelenbe helyezve, akár történelmi korokban vagy a mítosz időn kívüli idejében, a jelen bennünket is feszítő kérdéseire ismerünk.

Mit tesz az ember, ha egy este bekopog érte a halál? Reszketve menekülőutakat keres? Vagy csatába indul a közjóért, a dicsőségért, az álmaiért? Miért és meddig érdemes küzdeni? Van-e helye ebben a kisszerű világban az áldozatnak? És vajon hogyan vagyunk ezer szállal beleszőve az emberiség nagy, a bűnbeeséstől a megváltásig tartó történetébe?

Fontos figyelmeztetés:

A kötet megvásárlása és a darabok olvasása nem helyettesíti a rendszeres és változatos színházfogyasztást.

A kötetben olvasható darabokból készült előadásokat keresse a Szkéné Színházban:

Don Quijote

Kohlhaas

Kárpáti Péter: ULTONIA

Dragomán György: KALUCSNI

DIGGERDRÁJVER

Hajdu Szabolcs: ERNELLÁÉK FARKASÉKNÁL

Kárpáti Péter: MOSZKVA–PEKING TRANSZSZIMFÓNIA

Az Olvasópróba sorozat újabb kötete különböző korokban és élethelyzetekben teszi föl a menni vagy maradni kérdését. Mit hozhat az Újvilág, és lesz-e út visszafelé? – kérdezik az Ultonia kivándorlói Amerika felé hajózván valamikor az 1900-as évek elején. Van-e szabadulás a 80-as évek Romániájából, össze lehet-e csomagolni és újra lehet-e kezdeni az életet valahol máshol? S napjaink ban hogyan tud új otthont teremteni magának és családjának egy Angliába kitelepült munkásember? Miképp gondolkodik múltról, hazáról és a döntés szabadságáról? És mi vár azokra, akik úgy döntenek, mégis hazatérnek? Milyen változást hoznak az itthoniak életébe, akikhez váratlanul beállítanak? És vajon merrefelé tart, aki nyugatról keletre indul? Mit keres, milyen állomás várja? Vagy tán vége sincs az útnak…?

Az Olvasópróba sorozat ötödik kötete a családi életre fókuszál. Mert életünk valódi színtere a család, ahol a legalapvetőbb emberi kérdések merülnek fel. A kötetben összegyűjtött családtörténetek változatos módon beszélnek a férfi - nő viszonyok variációiról, azokról az életszövetségekről, amelyeket egyre nagyobb próba alá vet az idő. És beszélnek a szülő-gyerek kapcsolatokról, amelyek az élet kor előrehaladtával változnak, de összességében a generációk egymáshoz való viszonyát rajzolják ki. Azt a kérdést is feszegetik ezek a történetek, hogy vannak-e olyan minták, emberi értékek, amelyeket a nemzedékek átörökíteni próbálnak. És ha ezek az értékek nemcsak banális fecsegéssé koptatott közhelyek, hanem tényleges emberi tartalmak, akkor vajon támasztékot jelentenek-e az élethez, vagy inkább leküzdendő akadályként tornyosulnak az egyén elé? Vissza-visszatérő kérdés a darabokban, hogy a kis- és nagycsaládokba belesimulni érdemes-e, vagy épp ki kellene lépni belőlük. Lázadni a szülők ellen, vagy elfogadni őket irritáló hibáikkal együtt? Lezárni egy nem működő párkapcsolatot, vagy kompromisszumot kötni a lehetséges jövő érdekében?

Háy János: Vasárnapi ebéd

Tóth Krisztina: Pokémon go

Tasnádi István: Kartonpapa

Pass Andrea: Bebújós

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap

Fontos figyelmeztetés:

A kötet megvásárlása és a darabok olvasása nem helyettesíti a rendszeres és kiegyensúlyozott

színházfogyasztást.

Tasnádi István Kartonpapa c. darabjából készült előadást keresse a Szkéné Színházban:

https://www.szkene.hu/hu/eloadasok/repertoar.html?eloadas_id=12431

Tar Sándor sosem írt színdarabot – a színház mégis felfedezte magának a nagyszerű írót. Ebben vélhetően a hiány játszott szerepet: Tar olyan világot ábrázolt, olyan élethelyzeteket tett láthatóvá, amelyekről nem íródtak színdarabok, olyan embereket mutatott meg, akik nem, vagy csak elvétve jelennek meg a színpadokon. Tart a társadalom kiszolgáltatott rétegeinek, az alul lévőknek, az elesetteknek a sorsa izgatta, műveiben róluk, helyettük beszél.

Az Olvasópróba sorozat hatodik kötetében Tar Sándor szövegei nyomán született színdarabok olvashatók. A kötet szerzői – Mészáros Tibor, Keresztury Tibor, Mikó Csaba és Hajdu Szabolcs – Tar világát mélyen ismerve, nagy empátiával és tisztelettel, de mégis szuverén módon alkották újra A mi utcánk, A te országod, a Lassú teher, a Szürke galamb és más Tar-művek figuráit, helyzeteit, sorstörténeteit. A szövegekből izgalmas, eredeti formanyelvet használó, nagy sikerrel játszott előadások is születtek Debrecenben, a Forte Társulat előadásában és a Stúdió K Színházban Mészáros Tibor, illetve Horváth Csaba rendezésében. A kötet utolsó darabja kivételesen nem színpadra készült, Hajdu Szabolcs a Csóka című Tar-novellából költői szépségű filmforgatókönyvet írt.

Mészáros Tibor: Istent a falra festeni

Keresztury Tibor: A te országod

Mikó Csaba: Szürke galamb

Hajdu Szabolcs: Csóka

Fejes Endre–Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0

Kerékgyártó István: Hurok

Székely Csaba: 10

Pass Andrea: A Vándorkutya

Gábor Sára: Kutyaportéka

Az Olvasópróba sorozat hetedik kötetében olyan színdarabok olvashatók, amelyek a körtánc szerkezetét követve festenek képet korunkról, de közben visszautalnak klasszikus szerzőkre, irodalmi hagyományokra is.

Tasnádi István Fejes Endre 1962-ben megjelent kultikus regényét adaptálta színpadra, és írta tovább egészen napjainkig. A Hábetler család egymást követő nemzedékeiben és a változó történelmi korokban azonosságot csak a mozgástér szűkössége és a választási lehetőségek korlátozottsága teremt. Kerékgyártó István – Schnitzler Körtáncát idézve – nyolc találkozás történetét mondja el, minden egyes jelenetben azt mutatva be, hogyan szorul a hurok (metaforikusan és valóságosan is) az egyes szereplők nyaka körül. Székely Csaba darabjának szintén láncszerűen egymáshoz kapcsolódó történeteiben és bonyolult emberi kapcsolataiban a tízparancsolat jelenti a viszonyítási pontot. Pass Andrea darabjában egy az óvodások által rajongva szeretett plüsskutya jár körbe, és leplezi le a családok titkait, mai élethazugságait. Gábor Sára a láncmesék szerkezetét idézve beszél egy fiatal cigány pár küzdelméről, hogy kitörjenek abból a reménytelenségből, amire születésük predesztinálná őket.

Fontos figyelmeztetés:

A kötet megvásárlása és a darabok olvasása nem helyettesíti a rendszeres és kiegyensúlyozott színházfogyasztást.

Gábor Sára Kutyaportéka c. darabjából készült előadást keresse a Trafóban:

https://trafo.hu/programok/szinhaz_kutyaporteka_14

Székely Csaba 10 című darabja Tatabányán a Jászai Mari Színházban látható:

http://www.jaszaiszinhaz.hu/darab.php?id=249

Orbán János Dénes: Búbocska

Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla

Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot

Jeli Viktória–Tasnádi István: Rozi az égen

Gimesi Dóra–Veres András: Tíz emelet boldogság

A Markó Róbert és Papp Tímea által szerkesztett sorozat hatodik kötete mai magyar mesemondók történeteit gyűjtötte össze.

Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688–1763) színes, szellemes alkotó – komoly mondanivalóval. Színpadi

darabjai mellett más irodalmi műfajokban is alkotott. Ahogyan Watteau a festészetben vagy Mozart a zenében,

Marivaux joggal lehetne a rokokó kitüntetett figurája az irodalomban.

Pályája több szálon futott, figyelemre méltó filozófiai esszéket, regényeket, eposzparódiákat írt, miközben a színpadot

sem hanyagolta el. Kezdetben még a tragédia műfajával is próbálkozott, de sikertelenül. Okos belátással súlyos monda-

nivalóit ezután mulatságos komédiákban írta meg. Talán azért nem tett szert oly széles körű népszerűségre, mert művei-

nek sokrétegű szerkesztése, nyelvi és gondolati komplexitása komolyan próbára teszi a nézőt (és az olvasót). Csaknem

harminc vígjátéka, négy (részben befejezetlen) regénye, valamint publicisztika és filozófiai értekezés határán billegő "folyó-

iratai" a francia irodalom legnagyobbjai közé emelik: nem túlzás, hogy Moliére mellett ő a commedia dell'arte hagyomá-

nyának legtehetségesebb folytatója a francia színjátékírók között.

A kötetbe válogatott kilenc komédia ebben a fordításban itt jelenik meg először nyomtatásban. Ilyen értelemben a gyűjte-

mény hiánypótló, és hozzájárulhat a szerző magyarországi recepciójának további gazdagításához. A darabok fő témája

mindenütt a szerelem, a meglepetésként, váratlanul feltámadó vonzalmak és a velük járó bonyodalmak, amelyeket Mari-

vaux az olasz népi kultúra és a francia színház legjobb tradícióit folytatva mutat be.

A kötetben olvasható:

Esterházy Péter 2009 és 2015 között írt drámáinak első gyűjteményes kötete. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és

jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a Daisy, a Búcsúszimfónia és a Rubens olvasói előtt,

ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző,

saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba

lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány,

válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás - a szín változik, a drámák közösek. Rémület, vidámság,

bizakodás és kilátástalanság. (csönd vagy zene, vagy csönd, mely zene) Esterházy Péter egyik nagy drámaírói teljesít-

ménye ez.

Válogatta és a darabokat fordította: Tasnádi Edit

A Drámatájak sorozatról:

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk – bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal

a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk

valamely – vagy több – magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember válogatja a sorozat köteteit, aki járatos

az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a „kinti” választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt

keresi. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat – ugyanakkor s ugyanúgy:

a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

Civan Canova: Jázminszirmok

Güngör Dilme: Mídász király fülei

Memet Baydur: A teherautó

Murathan Mungan: Mahmud és Yezida

Sabahattin Kudret Aksa: A kávézóban ünnepség van

Özen Yula: Nem hivatalos történelmi leckék Hurrem szultánától, avagy A kitalált Hurrem szultána

Semih Çelenk: A szatirikus, avagy a költő Esref titokzatos kalandja