Slavomir Mrozek: Drámák

"Az 1930-ban született Slawomir Mrozek drámáinak cselekménye többnyire olyan válsághelyzetben indul, amelyben a sokszor bábszerűvé stilizált szereplők saját belső kényszerüktől hajtva megpróbálnak emberhez méltóan választani, dönteni, társadalmi-közösségi elkötelezettségüknek megfelelni, s egyben megőrizni kizárólagos jogukat önnön életük meghatározásához. A válsághelyzetben azonban szereplői csődöt mondanak. Képtelenek a szabványformák, magatartásklisék csapdájából szabadulni, s lázadásuk azért válik komikussá, mert egy újfajta, értelmes szabadság energiáit képtelenek önmagukban felszabadítani: csak a lázadás látszatának groteszk indulatával ágálnak a sorsukat meghatározó helyzet ellen. Azt viszont már nem ismerik fel, hogy pontosan olyan szabályok szerint oldanák meg válsághelyzetüket, amely szabályok eleve benne foglaltatnak a kiindulópontban felvázolt "szituációban". Mrozek – főleg kezdetben – általánosít: a valóság konfliktusait absztrahálja, s ezzel drámáinak világát is meghatározza. Redukálja, módosító elemeitől megszabadítja a valóságot, modellszerűen jelenik meg nála a reális világ, egy drámaíró műhely – és gondolkodásmód – párlataként. Ez a párlat azonban – legjobb darabjai tanúsítják – nem semleges, nem közömbösen egynemű. A humor, a komikus ötletek egész légiója izzítja fel, látja el tüzes aromával. Két tagadhatatlan remekművében pedig, a Tangóban és az Emigránsokban a mrozeki dramaturgia moliére-i magasságokba emelkedik."