Slavomir Mrozek: Drámák

"Az 1930-ban született Slawomir Mrozek drámáinak cselekménye többnyire olyan válsághelyzetben indul,

amelyben a sokszor bábszerűvé stilizált szereplők saját belső kényszerüktől hajtva megpróbálnak emberhez

méltóan választani, dönteni, társadalmi-közösségi elkötelezettségüknek megfelelni, s egyben megőrizni kizáró-

lagos jogukat önnön életük meghatározásához.

A válsághelyzetben azonban szereplői csődöt mondanak. Képtelenek a szabványformák, magatartás-klisék

csapdájából szabadulni, s lázadásuk azért válik komikussá, mert egy újfajta, értelmes szabadság energiáit kép-

telenek önmagukban felszabadítani: csak a lázadás látszatának groteszk indulatával ágálnak a sorsukat meg-

határozó helyzet ellen. Azt viszont már nem ismerik fel, hogy pontosan olyan szabályok szerint oldanák meg

válsághelyzetüket, amely szabályok eleve benne foglaltatnak a kiindulópontban felvázolt "szituációban".

Mrozek – főleg kezdetben – általánosít: a valóság konfliktusait absztrahálja, s ezzel drámáinak világát is meg-

határozza. Redukálja, módosító elemeitől megszabadítja a valóságot, modellszerűen jelenik meg nála a reális

világ, egy drámaíró műhely – és gondolkodásmód – párlataként.

Ez a párlat azonban – legjobb darabjai tanúsítják – nem semleges, nem közömbösen egynemű. A humor, a

komikus ötletek egész légiója izzítja fel, látja el tüzes aromával. Két tagadhatatlan remekművében pedig,

a Tangóban és az Emigránsokban a mrozeki dramaturgia moliére-i magasságokba emelkedik."