Drámakötetek, színházi szövegek

A kortárs számi előadó-művészetnek példamutató a helyi vitalitása és egyetemes jelenléte. Az évszázados elnyomás,

az északi időjárási szélsőségek által uralt élettér, klímaváltozás vagy az egyre szaporodó ércbányák okozta természeti

szennyezettség káros hatásai közepette a számi művészetnek etnikumuk számára életben tartó szerepe van. Legyenek

mindössze pár tízezren, színházuk saját társadalmuk kihívásait nemcsak hogy megszólaltatja és globálisan közvetíti,

hanem az egész emberiségért kiáll. A jelen válogatás ennek a színházi világnak a darabjaiból először nyújt át néhányat

a magyar olvasóközönségnek.

Ebben a változatos kötetben, néhány XX. századi amerikai darab mellett, zömében kortárs amerikai és ausztrál

egyfelvonásos drámák szerepelnek, melyeket Maior Enikő és Somló Ágnes vezetésével, műhelymunka keretében

ültettek át magyar nyelvre. A kötet rendezőelvét az emberi kapcsolatok különféle típusai adták. Az első részbe a nők

egymáshoz és önmagukhoz való viszonyát boncolgató darabok kerültek, a másodikba a férfi és nő közötti szálakat és

kötelékeket vizsgálók, a harmadik rész különféle, de nem szigorúan nemekhez kötődő emberi kapcsolatokkal foglalkozik,

míg az utolsóban elvontabb viszonyok kerülnek előtérbe.

Miről szólnak ezek a darabok?

A csalásról és a csalódásokról.

Híres színésznő tekint vissza a múltjára: elrontotta-e az életét?

Gyereklány énekesnőt ver a sors, de megküzd vele, nehogy úgy járjon, mint alig idősebb pályatársa, aki elvesztette

énjét a modern médiában.

A minden politikai váltást kiszolgáló képzőművész magára marad élethazugságai lelepleződése után.

Egy színészt egy otthontalan lány tanít meg igazán szeretni.

Egy szerelmi háromszög hazudozói érzelmeik csapdáiban vergődve szenvednek.

A kötet címadó drámája pedig bosszútörténet: a megtépázott ártatlanság ítéletvégrehajtóvá válik a minden erkölcsiségből

kiszakadt férfiak fölött

A kötet tartalma:

A Rúkmadár

Játék a kriptában

Télikert

Láng Zsolt 1958-ban született Szatmárnémetiben. Kolozsváron szerzett mérnöki diplomát, majd tanított.

1990-től a Látó c. folyóirat szerkesztője. 2020-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává

választották. Alapvetően prózaíró, novellákat, regényeket és esszéket ír.

A kötetben szereplő drámák közül kettőt mutattak be színpadon: A Rúkmadárt Kolozsváron játszották, a Télikertet

Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen vitték színre.

A kötetben olvasható színdarabok:

A maffiózó és a túsz

Egy különös asszony

Százéves táncosnő

A Százéves táncosnő Berkovits György második drámakötete. Az első, öt színdarabból álló Abreál 2002-ben jelent meg.

Átírta két színdarabját, az Abreált, szigorúbb szerkezetbe ágyazva, Százéves táncosnő, címmel, és az előző változatnál

sokkal kiemeltebben hangsúlyozva azt a két motívumot, amelyre a darab épült, miszerint a százéves táncosnő

élve temette el férjét, amely persze semmi más, mint a zsidó sors metaforája; és szintén jobban hangsúlyozva, hogy

a szintén táncosnő, nyolcvanéves lánya politikai parancsra, felsőbb utasításra vált el a férjétől, mert ha nem teszi, akkor

mindent kockára tesz, az életét is.

Az Egy különös asszony Évája emlékeztet az Életvesztesek című dráma főhősére, életének, út -és társkereséseinek

stációira; az értelmiségi Gyárfásra, az elkapatott fotós, Pálra, az erőszakos rendezőre, Gézára.

Átírta a Gabes és Gy. Bencét is, színpadszerűbbé téve, Maffiózó és a túsz címen, és sokkal kiemeltebben rámutatva,

hogy a többszörös gyilkos maffiózó, aki háborítatlanul éli a milliárdosok életét, egyszerűen fogva tartja, túszként, a

valaha neki tanácsokat adó értelmiségit, és gúnyosan kifejezi, hogy tulajdonképpen egy panoptikumba zárta, mert

manapság egy értelmiségi csak panoptikumba való.

Berkovits György szívesen hangoztatta, hogy darabjai a képtelenség stílusteremtő erejéből fakadnak, de ez a képtelen-

ség szerinte a realitásé, az életé, ha úgy tetszik az élet képtelen stílusa, amelyből, szerinte, színjátékainak szellemisége

fakad. Azonban kesernyés fanyalgás helyett választékos szellemességgel beszél minderről.

A cigányság történelmét, mint folyamatot nem lehet megírni. Széttagolt, mint ahogy a cigányság is szétszórtan olt. Hogy milyen is volt az a közel hatszáz év, melyet Magyarországon töltöttek, drámajáték formájában dolgoztam fel. Azokat a lényeges eseményeket, hatásokat, állapotot vettem figyelembe, mely a cigányságra, mint egészre hatott. Ezek a játékok tanítási órákon születtek, olyan osztályokban, ahol zömével cigány tanulók voltak. Majd később dolgoztam át színpadi változatra. Erre azért volt szükség, hogy a szülők előtt is bemutathassam, így szórakoztató formában szembesültek a cigányság múltjával. A szülők nagy része szinte semmit sem tudott, vagy legalábbis csak szórványosan arról, hogy mi is történt velük a múltban. A drámajátékok nyelvezete nagyon közel áll a cigány tanulókhoz. Könnyen, jó átéléssel tudják eljátszani.

A kötet tartalma:

Danton halála (Kosztolányi Dezső)
Leonce és Léna (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Woyzeck (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Lenz (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Hesseni hírmondó (Paulinyi Zoltán)
Levelek (Kovács István)

Utószó: Georg Büchner kilyuggatott világa (Walkó György)
Jegyzetek (Fodor Géza)

A kötetben olvasható darabok:

A Turbin család napjai (Rab Zsuzsa)

Menekülés (Hernádi László)

Képmutatók cselszövése (Karig Sára)

Puskin utolsó napjai (Szöllősy Klára)

Boldogság (Karig Sára)

Iván, a rettentő (Elbert János)

A drámaíró Bulgakov (Elbert János)

A kötetben olvasható:

Kispolgárok (ford. Makai Imre)

Éjjeli menedékhely (ford. Gábor Andor)

Nyaralók (ford. Németh László)

A nap fiai (ford. Makai Imre)

Jegor Bulicsov és a többiek (ford. Gábor Andor)

Válogatta, sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta: Z. Szalai Sándor.

A kötet tartalma:

Szökött katona

Csikós

II. Rákóczi Ferenc fogsága

Liliomfi

Fenn az ernyő, nincsen kas

A lelenc

Utószó: Szigligeti és a magyar dráma

Ebben a 16. századi németalföldi történetben a hagyományos Mária-mirákulum motívumai a Faustus-monda elemeivel

vegyülnek. Az árva Márikát pap nagybátyja neveli. Egy napon igaztalan vádak érik, s a rázúduló szitkok hallatán

elkeseredésében testestül-lelkestül az ördögé lesz. Évekig abban a meggyőződésben él, hogy el fog kárhozni, de egy

különös vásári játék láttán megérti, hogy van még esélye Isten bocsánatára.

Az olla vogala / minden madár sorozat a régi németalföldi irodalom értékes darabjaiból szemelget. A cím az egyik első

fennmaradt holland nyelvű írásos emlékből származik, amelyben mintha egyik népdalunkat hallanánk: "Hebban olla vogala

nestas hagunnan hinase hic enda thu wat unbidan we nu" - "Minden madárfészket rak már, csak te és én nem, hát mire

várunk?" A kiválasztott művek a magyar fordításokban remélhetőleg méltó társaikra találnak.

Fordította: Molnár Zsófia

Koffi Kwahulé 1956-ban született Elefántcsontparton, a '70-es évek második fele óta él Franciaországban.

Több tucat dráma szerzője, második regénye 2010-ben jelent meg a párizsi Gallimard Kiadónál.

A kötetben szereplő három színdarabban nem érdemes Afrika számunkra egzotikusnak tűnő tájait keresni.

Kwahulé finoman pulzáló szövegei sokkal egyetemesebb kérdéseket feszegetnek. A Sörfőzde akár politikai

pamfletnek is beillene, a Big Shoot súrolja az abszurd határait, a Barbárok melankóliája pedig igazi tragédia,

amelynek mozgatórugói a hagyomány- és tekintélytisztelet megtagadása, valamint a féltékenység.

Fordította: Arany János

A kötetet szerkesztette, a mű eredeti angol szövegét, fordítását sajtó alá rendezte és a jegyzeteket összeállította Fabiny Tibor.

A kötet tartalma:

Az angol reneszánsz

Az Erzsébet-kori világkép

Az Erzsébet-kori színház

A Hamlet műhelyében

Vezérfonal a műelemzéshez

Az angol eredeti és a magyar fordítás teljes, gondozott szövege tárgyi magyarázatokkal és ellenőrző kérdésekkel

Egy remekmű utóélete

Bibliográfia

„Katona József Bánk bánjának szövege már eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű verssorokat írt, nyelve tömör,

fordulatai sokszor meglepőek. De vajon annak is szánta őket? Az idő múlásával a szöveg számos helye homályossá

vagy – ami veszélyesebb – félreérthetővé vált. Ezért teszek az eredeti mellé egy mai nyelvű prózai fordítást, hogy a mai

olvasó is jól értse, mit mond ez az izgalmas szöveg. Mi az pontosan, hogy »a becsületem«? Van-e értelme egy középkori

történetben annak, hogy »magyar szabadság«? Hogy értsük azt, hogy »házas vagyok, de nincs feleségem«? Bánk,

a gyilkos, végül felmentést kap vagy kegyelmet?” Nádasdy Ádám

Szakmailag lektorálta és az utószót írta: Margócsy István.

,,A realista és az abszurd dráma közötti vékony pengeélen egyensúlyoz Csehov, aki pontosan tudta, hogy haláltáncot

ábrázol. Érett darabjaiban béke van, a katonák dologtalanul unatkoznak, háborúról semmi hír, forradalmi mozgolódás

nincs, de a cári birodalomnak vége van. Csehov azt is látta, mi következik." (Spiró György)

Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század

szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a kapitalizmus kritikájaként

lett ismertté – mely szerint minden megvásárolható –, mára a megkérdőjelezett humanista szólamok, az emberi

kiszolgáltatottság és a tömegpszichózis drámájává vált.

Friedrich Dürrenmatt drámái közül méltán az egyik leghíresebb, a mai napig sokat játszott darab az 1962-ben született

komédia, A fizikusok. A Les Cerisiers elmegyógyintézetben az egyik beteg, aki Einsteinnek képzeli magát, megfojtja az

ápolóját. A felügyelő megérkezik, helyszínel, közben kifaggatja az ott dolgozókat. Kiderül, hogy egy másik beteg, képzete

szerint Newton, aki igazából Einstein, csak Newtonnak adja ki magát, hogy meg ne bántsa fizikustársát, korábban már

megfojtotta az ápolóját az állólámpa zsinórjával. Az elmeosztályon amúgy három beteget ápolnak: Einsteint, Newtont és

Möbiust. Mindhárom embernek megvan a saját különös szokása, Einstein folyton hegedül, Newton iszik, Möbiusnak pedig

megjelenik látomásként Salamon király.

"A darab igazi újdonsága és különlegessége Ibsen drámáinak sorában a tragikomikus jellegben rejlik. Hedvig inkább

áldozat, mint tragikus hős; a szereplők és a helyzetek többnyire nem részvétet, hanem mosolyt fakasztanak a nézőkben.

Bohózat és melodráma, nevetés és szomorúság keveredik szétválaszthatatlan egységben, s teszi a drámát sok szem-

pontból a XX. századi abszurd dráma előfutárává." (Kúnos László)