1938. november Kristályéjszaka. A Hitler által felbujtott arctalan tömeg zsidó üzleteket foszt ki, zsinagógákba tör be, öregembereket kényszerít arra, hogy fogkefével sikálják az árja járdákat. Berlinben és más német nagyvárosokban bokáig érnek a rombolás üvegcserepei. Ugyanekkor egy jómódú zsidó házaspár Brooklynban éli mindennapi életét; épp moziba készülnek, amikor a csinos, kedves asszony – gondos feleség és szerető anya – hirtelen összeesik, és képtelen lábra állni. Hiába a vizsgálatok sora, betegségének fizikai okát nem lelik az orvosok. Arthur Miller darabjában e két esemény fonódik egymásba. A történelem majdhogynem láthatatlan, mégis mindent átható vezérvonalként van jelen a drámában; a szereplők életében ravasz dramaturgiával az Európában zajló borzalmak tükröződnek. Sylvia Gellburg paralízise tökéletesen szimbolizálja a bénultságot, a nácikkal szembeni tehetetlenséget és a zsidóság kiszolgáltatottságát, azt, ahogy az emberek képtelenek voltak szembeszegülni Hitler minden erkölcsöt lábbal tipró gépezetével.
Az 1994-ben született szöveget Ungvári Tamás fordította.
Ide kattintva belelapozhat a könyvbe:
Scolar – belelapozó: Üvegcserepek
