Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688–1763) színes, szellemes alkotó – komoly mondanivalóval. Színpadi
darabjai mellett más irodalmi műfajokban is alkotott. Ahogyan Watteau a festészetben vagy Mozart a zenében,
Marivaux joggal lehetne a rokokó kitüntetett figurája az irodalomban.
Pályája több szálon futott, figyelemre méltó filozófiai esszéket, regényeket, eposzparódiákat írt, miközben a színpadot
sem hanyagolta el. Kezdetben még a tragédia műfajával is próbálkozott, de sikertelenül. Okos belátással súlyos monda-
nivalóit ezután mulatságos komédiákban írta meg. Talán azért nem tett szert oly széles körű népszerűségre, mert művei-
nek sokrétegű szerkesztése, nyelvi és gondolati komplexitása komolyan próbára teszi a nézőt (és az olvasót). Csaknem
harminc vígjátéka, négy (részben befejezetlen) regénye, valamint publicisztika és filozófiai értekezés határán billegő "folyó-
iratai" a francia irodalom legnagyobbjai közé emelik: nem túlzás, hogy Moliére mellett ő a commedia dell'arte hagyomá-
nyának legtehetségesebb folytatója a francia színjátékírók között.
A kötetbe válogatott kilenc komédia ebben a fordításban itt jelenik meg először nyomtatásban. Ilyen értelemben a gyűjte-
mény hiánypótló, és hozzájárulhat a szerző magyarországi recepciójának további gazdagításához. A darabok fő témája
mindenütt a szerelem, a meglepetésként, váratlanul feltámadó vonzalmak és a velük járó bonyodalmak, amelyeket Mari-
vaux az olasz népi kultúra és a francia színház legjobb tradícióit folytatva mutat be.
