Kárpáti Péter napjainkban az egyik legismertebb kortárs magyar drámaíró, aki az íráson túl az elmúlt másfél évtizedben elismert független színházi alkotó is lett. Kötetünk erről a gazdag színházi pályáról ad áttekintést.
Kárpáti azon kevés kortárs szerző közé tartozik, akinek szövegei „túlélik” az ősbemutatót: kevés kivétellel darabjait több előadásban is játszották, és az ősbemutató után húsz évvel is újabb és újabb felfogásban kelnek életre, ami meggyőzően bizonyítja a Kárpáti-drámák életerejét, színpadra termettségét. Így van ez annak ellenére is, hogy művei minden összetevőjükben vitába szállnak azzal a realista alapú dráma- és színházfelfogással, amely döntően még ma is meghatározza a nézői elvárásokat.
Ebben a kötetben többféle nézőpontból közelítünk Kárpáti eredetien sokértelmű drámai világához. A darabok irodalmi, illetve dramaturgiai elemzése arra keresi a választ, hogy miként működnek a szövegek, illetve hogyan hatnak a színpadon. Mindezt a megvalósult színházi előadások vizsgálatával egészítjük ki, amely arról ad képet, hogy az egyes bemutatók miképp interpretálták Kárpáti Péter darabjait, milyen értelmezést találtak hozzájuk, miféle színpadi megoldásokkal tették hitelessé őket. Az így kialakuló pályaképet a szerzővel folytatott műhelybeszélgetések egészítik ki. A szerzővel folytatott beszélgetések beavatnak a darabok keletkezéstörténetébe, érzékletes képet rajzolnak egy-egy pályaszakaszról, miközben bőséges esztétikai és dramaturgiai tanulságokkal is szolgálnak.

Fodor Tamás egyike az utolsó színházi mestereknek Magyarországon. És egyik képviselője annak a szintén kiveszőben lévő, a világra mindig aktívan reagáló értelmiségi magatartásnak is, amely nemcsak a valóság megismerését, megértését tartja feladatának, hanem annak alakítását, formálását is.
A Szabadságszigetek című kötet folytatásaként ez a könyv Fodor Tamás pályájának második szakaszát tekinti át. Ez az időszak a Stúdió „K” első nemzedékének válságát és szétszéledését, majd a második nemzedék szerveződését és kibontakozását foglalja magába. Bár a Woyzeckhez hasonló legenda nem született ekkor, A balkon, az Élektra és az Ószeresek előadása mégis kiemelkedik a kor magyar színházművészetéből. Fodor Tamás és a Stúdió „K” tagjai 1986-tól a szolnoki társulaton belül próbálták folytatni munkájukat. A beilleszkedés a profi színház keretei közé nem volt problémamentes, és ez lassanként szétzilálta a csoportot, de Fodor Tamás rendezői pályája ekkor bontakozott ki. Több színháztörténeti jelentőségű rendezése született ekkor (A Janika, az Örökösök, A hazug, A kastély, az Ahogy tetszik), és erőfeszítései a szolnoki színházat a kor egyik legjobb műhelyévé tették.
Fodor Tamás nyolcvanas évekbeli rendezéseinek elemzését a korról, az alkotói folyamatokról és a színházcsinálás emberi aspektusairól folytatott beszélgetések egészítik ki. A rendező mellett megszólalnak a Stúdió „K” első két nemzedékének tagjai közül Angelus Iván, Bakos Éva, Fazekas István, Nyakó Júlia, Oszkay Csaba, Spilák Lajos, Szalai-Szabó István, Székely B. Miklós és Szőke Szabolcs.

"... Számunkra a zene, a tánc, a viselet és a tárgyak sokasága, amelyek jelen vannak az egyén életének minden mozzanatában, jelentik azt a forrást, amelyből az itt bemutatott színházi műhely táplálkozik. Az évek folyamán látnunk kellett, hogy ez a kultúra más-más népeknél a különbözőségek ellenére is az évezredes együttlét szellemi békéjét bizonyítja. Azt tapasztaltuk, hogy a kultúra egyes motívumai, át-átjárják a Kárpát-medencét, és befogadtatásra kerültek, bármely irányból jöttek is. Táncolni, játszani csak közösségben lehet. Ha egymástól tanultak, akkor egymással táncoltak. Ez pedig nyitott bicskákkal nem jöhetett volna létre. Minden más történés csak rossz emlékű hordalék..."

Ritka alkalom, hogy két évforduló és két alkotó műve egybeesik. Bartók Béla és Oláh Gusztáv esetében ez történt; ez adja az apropóját és különös aktualitását ennek a reprezentatív kiállítású dokumentumkötetnek. Oláh Gusztáv mint a Magyar Állami Operaház vezető szcenikusa és főrendezője Bartók mindhárom színpadi művét feldolgozta. A kötet 1917-től, azaz Bartók színpadi művének első bemutatójától 1956-ig, vagyis Oláh Gusztáv halálának évéig tárgyalja az eseményeket; A fából faragott királyfi után A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin s végezetül egy utólagos színpadra alkalmazás, a Bálványosvár következik. Bár elsődlegesen Bartók színpadi műveinek Oláh Gusztáv-féle feldolgozása, képi, rendezői értelmezése kap hangsúlyt, a mellette működő színpadi alkotók is helyet kapnak, hogy minél teljesebben táruljanak elénk a budapesti Operaház egyes előadásai. A több mint száz képpel illusztrált hasznos és érdekes olvasmány méltán tarthat igényt a zenerajongók, az operabarátok, a színpad- és a táncművészet kedvelőinek érdeklődésére.

A Granasztói Szilvia szerkesztette könyv kiváló kísérője lehet az adventi és karácsonyi időszaknak.

Olvashatunk benne az adventi és karácsonyi szokásokról, jelképekről, közli nemcsak a szövegét az adventi énekeknek, de a kottáit is. Ötleteket ad arra, hogy milyen kézműves tevékenységekkel tehetjük örömtelibbé a karácsonyvárást. A könyv fő részét a népi betlehemes játékok szövegei adják, kottákkal, fotókkal, rajzokkal, leírásokkal, amelyek a betlehemes játékok színreviteléhez adnak segítséget.

Tartalom

Előszó

Advent és karácsony

A Jézust váró advent (Ferenczy Erzsébet)

Karácsony, Jézus születésének ünnepe (Ferenczy Erzsébet)

Néhány adventi és karácsonyi ötlet (Ferenczy Erzsébet)

Adventi és karácsonyi díszek (Nádas Mari)

Karácsonyi origami (Székely Ágnes)

Mézeskalács karácsonyra (Bogschné Csuka Zsuzsa)

Népi betlehemes játékok

Karácsonyi köszöntések (Ferenczy Erzsébet)

Bábtáncoltató betlehemezés Kölcsén (1966–1967) (Szacsvay Éva)

A tinnyei betlehemes játék újraélesztése (Tóth Eszter)

Nagyszalontai asztali bábos betlehemes (Puskás László)

Játsszunk betlehemest! (Erdősi Zsuzsa)

Betlehemezés a játszóházban (Rusz Ágnes)

Bölcsőcske (Granasztói Szilvia)

"Nagyszínházi" betlehemes (Dobszay László)

Változatok betlehemekre

Betlehem szalmából és gyékényből (Bárány Mara)

Betlehem fűzvessző, sás és raffia felhasználásával (Székely Éva)

Betlehem agyagból (Nagy Fülöp)

A kötet tanulmányait egy különleges műtárgyegyüttes, a Soproni Jezsuita Díszletkönyv vizsgálata köti össze.

E barokk alkotás a maga nemében egyedülálló, más hasonló nem maradt ránk. A magas művészi értéket

hordozó rajzolt és rézmetszetes, részben akvarellel kifestett lapokat a szerzők – Czibula Katalin, Demeter

Katalin, Kilián István, Knapp Éva, Nagy Imre, Pintér Márta Zsuzsanna, Szabó Ferenc SJ, Szabó Béla István,

Turnai Tímea – a magyar színjátszás történetének folyamatába illesztik, és változatos szempontokat, módsze-

reket alkalmazva hozzák emberközelbe a háromszáz évnél régebbi időket. A kötetet kézbe véve betekintést

nyerhetünk az eszmék, a drámaszöveg és a színpadi világ kapcsolatába. Mitologikus istenalakok, keresz-

tény szentek és hősök bukkannak fel az idealizált tájban, jelentést nyernek a szimbolikus elemek. A múltat

megismerve jobban megismerhetjük a jelent.

A Soproni Jezsuita Díszletkönyvet ma az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet őrzi. A kötethez

mellékelt CD-lemezen valamennyi kép megtalálható, tudományos leírásukkal együtt.

Czank Lívia egy évadot élt a Magyar Nemzeti Balett együttesével az Operaházban. Könyve bepillantást enged a táncosok mindennapjaiba, sikereikbe és kudarcaikba. Őszintén mesélnek szerepálmokról, karrierről és magánéletről is. A művészekkel, a balettmesterekkel és az alkotókkal folytatott beszélgetések azelőtt ismeretlen mélységeiben mutatják be a balett zárt világát. "Tánc. Munka. Művészet. Akarat. Sors. Hogy mi a balett? Mindez együtt, és még számtalan érzés, például küzdelem, kitartás és katarzis. Látjuk Degas festményein a balerinákat, próbán és előadáson. A pillanat művészei. Titokzatosak és megközelíthetetlenek. Csodáljuk őket és keressük a titkot, ami világukat belengi. Czank Lívia bátor és kíváncsi szerző - egy év munkája során nemcsak belelátott, de beépült a balett táncosok közé, ült próbatermekben, öltözőkben, folyosón, kérdezett, jegyzetelt, valamit megérthetett e titokból: ami minden táncosban ott van, abból a tűzből, ami vezeti őket ebben a gyönyörű, nehéz világban. Befogadták a balettművészek, ebben a kötetben feltárja előttünk életüket - a függöny mögül!" (Juhász Anna, irodalmár)

Rendkívül igényes kivitelezésű album, amely 2013-ban látott napvilágot az OSZMI gondozásában. Kiss Manyi fiatalkori arca nevet ránk a borítóról, a kép alatt pedig lendületes aláírása. A belső oldalon a művésznő vallomása: „Addig pedig játszom mindig és mindenhol és mindennel és mindenkivel, mert ezért születtem”…

A gondosan tervezett keményborítójú kis kötet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai

gyűjteményének rejtett kincseiből mutat be egy csokorra valót.

A 19. században elfogadott volt, hogy a szerződtetett színésznő saját színpadi ruhatárral – viselettel, kiegészí-

tőkkel – rendelkezzen, amit a műsortervnek megfelelően alakított ki. Mára a jelmez az egyéniség, a karakter

megformálásának, ábrázolásának megkerülhetetlen eszközévé vált. Tervezői iskolák, elismert jelmeztervezők

alakítják a színpadi látványt.

Az OSZMI jelmeztörténeti gyűjteménye négy évtizede gyűjti, dolgozza fel tudományos alapossággal és mutatja

be időről időre különböző tematikus tárlatokon a magyar színházi viseleteket. Ez a kötet ennek a gyűjtőmunká-

nak a legjavát mutatja be a színház iránt érdeklődő nagyközönségnek.

"Végvári Tamás 2010 májusában halt meg. Lukács Zsolt, aki ismerte és szerette őt, elhatározta, hogy meg-

szólaltat néhány pályatársat, meséljék el, miért és mire emlékeznek Tamással kapcsolatban. Az interjúk

2011–2012-ben készültek. A hangzó anyag 2016 tavaszán került hozzám. Egyetlen kivétellel az interjúkból

monológokká szerkesztettem a szöveget. Ez a bizonyos kivétel a könyv legvégén található, és levél-formában

íródott, nem véletlenül.

Az emlékezések sorrendje többé-kevésbé időrendben próbálja nyomon követni Végvári életét. Vannak motívu-

mok, melyek többször ismétlődnek, más-más megvilágításba helyezve a főhős személyiségét. És nem mindenki

emlékszik ugyanarra ugyanúgy. De éppen ezért érdekesek ezek a történetek.

Lukács Zsolt válogatta a fotókat, és ő állította össze Végvári Tamás színpadi és filmszerepeinek jegyzékét is."
(Bíró Kriszta)

A kötetben megszólaló pályatársak:

Gálvölgyi János, Verebes István, Bálint András, Jordán Tamás, Kulka János, Juhász Anna, Varsányi Anikó,

Újlaki Dénes, Sinkó László, Benedek Miklós, Szacsvay László, Hollósi Frigyes, Tóth Judit, Takátsy Péter,

Máté Gábor, Debreczeny Csaba, Bíró Kriszta, Csuja Imre, Gálffi László, Kerekes Éva, Mácsai Pál, Almási Éva,

Győry Franciska

Mensáros László pályaképét mutatja be a könyv az indulástól az utolsó szerepig. Számtalan fotó és dokumentum, naplórészlet és kritika kíséri végig a színházi és filmszerepeit. Külön fejezet foglalkozik a legendás XX. század című előadóestjével. Felemelő és megrendítő a pályatársak és barátok emlékezése.

A bőrönd tartalma: papírbáb készletek, bábtechnikai kisokos, mesegyűjtemény.

A kötet a 20.századi magyar színháztörténet két nagyformátumú művészegyéniségének, a száz éve született Bessenyei Ferencnek és Gábor Miklósnak állít emléket. Több mint fél évszázados pályájuk során mindketten hivatásnak és szenvedélynek tekintették a színjátszást. Mesterségbeli tudásuk birtokában szinte eggyé váltak szerepeikkel. Bessenyei Ferenc Bánk bán, Othello és Tevje alakításával, Gábor Miklós pedig Hamlet, Tanner John és Lucifer figurájának életre keltésével hosszú időre hagyományt teremtett. Az album megörökíti a két színészlegenda ikonikus szerepeit, és bemutatja páratlanul gazdag és sokszínű pályafutásukat. A fotókat Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós gondolatai kísérik, de kortársaik is szóhoz jutnak. A sokszólamú elbeszélésből kirajzolódik a színházi műhelymunka gyötrelme, a szerepformálás öröme és nehézsége, a közönség ízlésének változása és a két művész magánélete. A kötethez Máté Gábor színművész, rendező, a Katona József Színház igazgatója írt előszót: "Úgy sejtem, Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós tűz és víz, ég és föld lehettek. Két tudatos művész, akiből az egyik mindig ösztönösnek látszott, a másik kivédhetetlenül intellektuálisnak. Közös időt töltöttek itt a földön, és mindketten megkerülhetetlen, egyedi példányai voltak a szakmánknak."

Máté Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába,

közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja

a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali napló-

írásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig

Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről,

szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi

minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: ,,De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi

értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül – úgy látszik – mindig igaz szöveg, néha

ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik." A könyv a közelmúlt magyar

színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.

Róna Viktor (1936–1994) a magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége, a ténylegesen világhírű hazai előadóművészek szűk körének egyik legizgalmasabb, legszínesebb alakja volt. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, személyét, munkásságát összegző igényű kiadvány nem tárgyalta, részletes életrajzát sem írta meg senki a halála óta eltelt bő negyed század során. A Bajor Gizi Múzeum Herceg a vasfüggöny mögül című kiállításának megnyitása alkalmából megjelent, azonos címet viselő kötet gerincét a kurátor, Halász Tamás jegyezte részletes életrajz adja. A tárlat grafikai terveit is készítő Czeizel Balázs tervezte könyv kilenc fejezetben mutatja be a XX. századi magyar táncművészet egyik legnagyobb alakját. Gara Márk tánctörténész esszéje Róna személyét térben és időben elhelyezve hozza közel művészi énjét az olvasóhoz. A kiállítás főmunkatársa, Bánóczy-Varga Andrea által szerkesztett kötetben idézetek, vallomás-töredékek és közel ötszáz illusztráció, fotók és sokrétű dokumentum-anyag kerül bemutatásra. 

Hogyan kell színházat alapítani? Mi az, hogy színházalapítás? Mire – és főleg kire – van szükség hozzá? Ábrázolható-e a színházalapítás – színpadon? Egyáltalán: mire jó a színház? Hosszú évtizedekig tartó várakozás és vágyakozás, sok nekibuzdulás és megtorpanás előzte meg a vasi megyeszékhely, Szombathely első, állandó társulattal bíró kőszínházának megalapítását. 2007 szeptemberében aztán egyhangúlag döntöttek a szombathelyi önkormányzati képviselők: Jordán Tamás vezetésével megalapítják a Weöres Sándor Színházat. Az olvasó most képet kaphat arról, hogyan telt el az első tizenhárom év. Ölbei Lívia kötetét Mészáros Zsolt fotói teszik még különlegesebbé.