Szerkesztette: Dégi János

A kötetben Dégi István versei mellett részleteket olvashatunk a vele készült interjúkból, illetve a róla szóló kritikákból.

"Az írás akkor jött elő, amikor kielégületlen voltam, kevés volt az, amit színpadon nyújthattam. Valóban jelentek meg

verseim, talán nem sokára kiadják azt a kötetet, amelyben Pasolini verseit ültetjük át magyarra. Nemrég kezdtem el

Dario Fo négy egyfelvonásosát fordítani. És talán egyszer drámát is írok." (Dégi István)

Bertók Lajos 2006 óta nincs köztünk. A legnagyobb filmes sikere kapujában állt, amikor negyvenévesen elragadta őt a Duna. Sorsa és végzete a halála óta eltelt időben is foglalkoztatta a színházi szakmát, pályatársait és egykori rajongóit. Érthetetlen viszont, hogy a magyar színházi lexikonok és könyvek eddig elmulasztottak írni róla.

Ez a kötet ezt az űrt szeretné betölteni. Bertók művészi pályája nagy pillanatainak bemutatása mellett megpróbálunk közelebb jutni összetett személyiségének megfejtéséhez is. A Schiller Kata által kiválogatott 61 képhez illesztettünk 61 rövid szöveget, melyeket interjúkból, kritikákból, nekrológokból és visszaemlékezésekből vettünk. A legendás előadásait, képzőművészeti munkáit bemutató művészi képek mellett olyan arcait is felvillantjuk Lajosnak, Lalinak, amit a nagyközönség nem láthatott. Válogatásunk egy rendkívüli pályakép vállaltan szubjektív lenyomatát kínálja. Mi hárman, egykori barátai, ezen keresztül szeretnénk bemutatni generációnk egyik legnagyobb színészét. (Dégi János, Furka Bea és Schiller Kata)

Dusa Gábor albuma "egy bő három évtizedes pálya desztillációja az alkotó értő válogatásában. Fotóalbum, esztétikai gesztus, nem lajstrom, nem valamiféle teljességre törekvés, hanem személyes, képalapú válogatás. Ön-best of. … harminc év magyarországi táncának személyes tükre. … Öt-tíz-húsz évvel ezelőtti előadások egyetlen képbe sűrített-sűrűsödött esszenciái, vizuális könyvjelzői, melyek mögül az emlékezet eróziója, a múló idő olykor talán már elmosta, de legalábbis elhalványította magát az előadást, az élményt, vagy, olykor, tragikusan a szerzőt, szereplőt magát. Mert a pálya és az élet véges. Maradt a kép. Mert a kép marad." (Halász Tamás)

"... Számunkra a zene, a tánc, a viselet és a tárgyak sokasága, amelyek jelen vannak az egyén életének minden mozzanatában, jelentik azt a forrást, amelyből az itt bemutatott színházi műhely táplálkozik. Az évek folyamán látnunk kellett, hogy ez a kultúra más-más népeknél a különbözőségek ellenére is az évezredes együttlét szellemi békéjét bizonyítja. Azt tapasztaltuk, hogy a kultúra egyes motívumai, át-átjárják a Kárpát-medencét, és befogadtatásra kerültek, bármely irányból jöttek is. Táncolni, játszani csak közösségben lehet. Ha egymástól tanultak, akkor egymással táncoltak. Ez pedig nyitott bicskákkal nem jöhetett volna létre. Minden más történés csak rossz emlékű hordalék..."

Ritka alkalom, hogy két évforduló és két alkotó műve egybeesik. Bartók Béla és Oláh Gusztáv esetében ez történt; ez adja az apropóját és különös aktualitását ennek a reprezentatív kiállítású dokumentumkötetnek. Oláh Gusztáv mint a Magyar Állami Operaház vezető szcenikusa és főrendezője Bartók mindhárom színpadi művét feldolgozta. A kötet 1917-től, azaz Bartók színpadi művének első bemutatójától 1956-ig, vagyis Oláh Gusztáv halálának évéig tárgyalja az eseményeket; A fából faragott királyfi után A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin s végezetül egy utólagos színpadra alkalmazás, a Bálványosvár következik. Bár elsődlegesen Bartók színpadi műveinek Oláh Gusztáv-féle feldolgozása, képi, rendezői értelmezése kap hangsúlyt, a mellette működő színpadi alkotók is helyet kapnak, hogy minél teljesebben táruljanak elénk a budapesti Operaház egyes előadásai. A több mint száz képpel illusztrált hasznos és érdekes olvasmány méltán tarthat igényt a zenerajongók, az operabarátok, a színpad- és a táncművészet kedvelőinek érdeklődésére.

A magyar tánctörténet legendás pillanata volt, amikor 1979-ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött: együtt maradnak és társulatot alapítanak. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice Béjart világhírű együttesének, Győrbe jött, a fiatalok élére állt és alkotótársával, Gombár Judittal számos sikerdarabot készített. A lendületes, mindenre elszánt csapat hamar megnyerte magának nemcsak a hazai, de a külföldi közönséget is. 1991-ben Kiss János vette át a társulat vezetését, újító szellemű hozzáállásával egyre szélesebb horizontot tárva a közönség elé. Az együttes olyan neves vendégkoreográfusokkal dolgozott együtt, mint például Robert North, Marie Brolin-Tani, Ben Van Cauwenbergh, Cayetano Soto, Ángel Rodríguez vagy Vámos György. Mára a Győri Balett a magyar táncélet egyik meghatározó együttesévé vált. Megalapítása óta kevés szeglete van a világnak, ahol ne lépett volna fel. A társulat repertoárja felöleli a táncművészet szinte valamennyi ágát a klasszikus balettől a kortárs táncig, a táncszínháztól a gyermekprodukciókig. Cselekményes balettek és szimfonikus darabok egyaránt fellelhetőek e széles palettán. Az immáron 40 éves Győri Balett történetét és szellemiségét mutatja be az MMA Kiadó reprezentatív jubileumi kiadványa Major Rita tánctörténész nagyívű tanulmányán, illetve a társulat elmúlt négy évtizedének legfontosabb szereplőit megszólaltató huszonnyolc interjún keresztül, rendkívül gazdag fotóanyaggal illusztrálva.

Méltatlanul keveset emlegetett Mensáros László 1956-os debreceni Hamlet-alakítása, pedig annak idején a fővárosból és az ország más részeiről is zarándokoltak a nézők, hogy láthassák a fiatal tehetséget a drámairodalom egyik legfontosabb szerepében. A Téri Árpád vezette Csokonai Színház nagy pillanata volt ez, amihez hozzájárult a kötetben is megszólaló Örkényi Éva Ophélia megformálásával, valamint a később világhírre szert tett Kurtág György is az általa szerzett zenei kommentárral. Ám a dicsőséges mozzanat nem tarthatott sokáig: a forradalom vérbe fojtása után egy ideig még színpadon volt ugyan a darab, ám a társulat szétszéledt, a különös színháztörténeti csillagóra emléke pedig az azt követő évtizedekben megkopott. A könyv azzal a szándékkal született meg, hogy emléket állítson e legendás alakításnak, mely Mensáros László életművében is kiemelkedő jelentőséggel bírt. A kötet melléklete egy színháztörténeti kuriózum: az 1956-os debreceni Hamlet-előadás egyetlen fennmaradt felvétele – javított és tisztított formában.

Ablonczy László színháztörténész, kritikus esszékötete a kezdetektől, vagyis 1790-től követi nyomon a magyarországi Hamlet-előadások történetét egészen a sorsfordító 1956-os esztendőig. Problémaérzékeny, részletgazdag kutatómunkája izgalmas szellemi kalandokat kínál nemcsak a magyar színjátszás története iránt érdeklődők, hanem a kultúrpolitika, a nemzeti hagyomány és emlékezet kérdései iránt nyitott olvasók számára is.

A Granasztói Szilvia szerkesztette könyv kiváló kísérője lehet az adventi és karácsonyi időszaknak.

Olvashatunk benne az adventi és karácsonyi szokásokról, jelképekről, közli nemcsak a szövegét az adventi énekeknek, de a kottáit is. Ötleteket ad arra, hogy milyen kézműves tevékenységekkel tehetjük örömtelibbé a karácsonyvárást. A könyv fő részét a népi betlehemes játékok szövegei adják, kottákkal, fotókkal, rajzokkal, leírásokkal, amelyek a betlehemes játékok színreviteléhez adnak segítséget.

Tartalom

Előszó

Advent és karácsony

A Jézust váró advent (Ferenczy Erzsébet)

Karácsony, Jézus születésének ünnepe (Ferenczy Erzsébet)

Néhány adventi és karácsonyi ötlet (Ferenczy Erzsébet)

Adventi és karácsonyi díszek (Nádas Mari)

Karácsonyi origami (Székely Ágnes)

Mézeskalács karácsonyra (Bogschné Csuka Zsuzsa)

Népi betlehemes játékok

Karácsonyi köszöntések (Ferenczy Erzsébet)

Bábtáncoltató betlehemezés Kölcsén (1966–1967) (Szacsvay Éva)

A tinnyei betlehemes játék újraélesztése (Tóth Eszter)

Nagyszalontai asztali bábos betlehemes (Puskás László)

Játsszunk betlehemest! (Erdősi Zsuzsa)

Betlehemezés a játszóházban (Rusz Ágnes)

Bölcsőcske (Granasztói Szilvia)

"Nagyszínházi" betlehemes (Dobszay László)

Változatok betlehemekre

Betlehem szalmából és gyékényből (Bárány Mara)

Betlehem fűzvessző, sás és raffia felhasználásával (Székely Éva)

Betlehem agyagból (Nagy Fülöp)

A kötet tanulmányait egy különleges műtárgyegyüttes, a Soproni Jezsuita Díszletkönyv vizsgálata köti össze.

E barokk alkotás a maga nemében egyedülálló, más hasonló nem maradt ránk. A magas művészi értéket

hordozó rajzolt és rézmetszetes, részben akvarellel kifestett lapokat a szerzők – Czibula Katalin, Demeter

Katalin, Kilián István, Knapp Éva, Nagy Imre, Pintér Márta Zsuzsanna, Szabó Ferenc SJ, Szabó Béla István,

Turnai Tímea – a magyar színjátszás történetének folyamatába illesztik, és változatos szempontokat, módsze-

reket alkalmazva hozzák emberközelbe a háromszáz évnél régebbi időket. A kötetet kézbe véve betekintést

nyerhetünk az eszmék, a drámaszöveg és a színpadi világ kapcsolatába. Mitologikus istenalakok, keresz-

tény szentek és hősök bukkannak fel az idealizált tájban, jelentést nyernek a szimbolikus elemek. A múltat

megismerve jobban megismerhetjük a jelent.

A Soproni Jezsuita Díszletkönyvet ma az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet őrzi. A kötethez

mellékelt CD-lemezen valamennyi kép megtalálható, tudományos leírásukkal együtt.

Czank Lívia egy évadot élt a Magyar Nemzeti Balett együttesével az Operaházban. Könyve bepillantást enged a táncosok mindennapjaiba, sikereikbe és kudarcaikba. Őszintén mesélnek szerepálmokról, karrierről és magánéletről is. A művészekkel, a balettmesterekkel és az alkotókkal folytatott beszélgetések azelőtt ismeretlen mélységeiben mutatják be a balett zárt világát. "Tánc. Munka. Művészet. Akarat. Sors. Hogy mi a balett? Mindez együtt, és még számtalan érzés, például küzdelem, kitartás és katarzis. Látjuk Degas festményein a balerinákat, próbán és előadáson. A pillanat művészei. Titokzatosak és megközelíthetetlenek. Csodáljuk őket és keressük a titkot, ami világukat belengi. Czank Lívia bátor és kíváncsi szerző - egy év munkája során nemcsak belelátott, de beépült a balett táncosok közé, ült próbatermekben, öltözőkben, folyosón, kérdezett, jegyzetelt, valamit megérthetett e titokból: ami minden táncosban ott van, abból a tűzből, ami vezeti őket ebben a gyönyörű, nehéz világban. Befogadták a balettművészek, ebben a kötetben feltárja előttünk életüket - a függöny mögül!" (Juhász Anna, irodalmár)

2018. augusztus 18-án Csíksomlyón monumentális szabadtéri előadásként mutatták be Vidnyánszky Attila rendezésében a Csíksomlyói passiót. A bemutató a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója volt, de sokkal több, mint egy színházi előadás szabadtéri feldolgozása. Az MMA Kiadó gondozásában megjelenő szép kiállítású album többféle aspektusból idézi meg a monumentális vállalkozást. Az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvények mellett olvashatunk majd tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és természetesen megszólalnak az előadás főbb alkotói is. Vidnyánszky Attila rendező és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető, koreográfus vall arról, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás. Olvashatunk interjúkat a szereplő színészekkel, élményszerű beszámolókat a székelyföldi táncosokkal.

Fotók: Benkő Imre, Eöri Szabó Zsolt.

Rendkívül igényes kivitelezésű album, amely 2013-ban látott napvilágot az OSZMI gondozásában. Kiss Manyi fiatalkori arca nevet ránk a borítóról, a kép alatt pedig lendületes aláírása. A belső oldalon a művésznő vallomása: „Addig pedig játszom mindig és mindenhol és mindennel és mindenkivel, mert ezért születtem”…

A gondosan tervezett keményborítójú kis kötet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai

gyűjteményének rejtett kincseiből mutat be egy csokorra valót.

A 19. században elfogadott volt, hogy a szerződtetett színésznő saját színpadi ruhatárral – viselettel, kiegészí-

tőkkel – rendelkezzen, amit a műsortervnek megfelelően alakított ki. Mára a jelmez az egyéniség, a karakter

megformálásának, ábrázolásának megkerülhetetlen eszközévé vált. Tervezői iskolák, elismert jelmeztervezők

alakítják a színpadi látványt.

Az OSZMI jelmeztörténeti gyűjteménye négy évtizede gyűjti, dolgozza fel tudományos alapossággal és mutatja

be időről időre különböző tematikus tárlatokon a magyar színházi viseleteket. Ez a kötet ennek a gyűjtőmunká-

nak a legjavát mutatja be a színház iránt érdeklődő nagyközönségnek.

A színház varázsa, mitológiája és látványvilága létező fogalom és életérzés. Van benne valami mágikus,

valami szertartásszerű, ami nap mint nap magával ragadja a nézőt. Nemcsak a színházi előadásokban

létrejövő látvány által, de a monumentális koncertszínpadokon, a képzőművészeti tárlatokon is megmutatja

erejét. Ezek a terek csak egy kis ideig léteznek, olyan vizuális valóságok, melyeket emlékezetünk-

ben élnek tovább. de vannak olyan gyűjtemények, amelyek őrzik a térteremtő vagy térmíves művé-

szek különleges kísérleteit, az általuk felfedezett és újragondolt terek, előadások makettjeit és terveit.

A látvány általában elvész, ha az előadás lekerül a repertoárról. A szaksajtó is ritkán elemzi a tér

vizuális dramaturgiáját, a rendezőt és a színészeket méltató kritikák végén általában pár sort kap a tervező

és a látványvilág.

A történeti és elsődlegesen kortárs szcenikai gyűjtemények bemutatásával, teremtett világuk képi doku-

mentumainak megjelentetésével olyan utazásra invitálja a szerző, Turnai Tímea az olvasókat, ahol a díszleté,

az építményé, a térteremtőké a főszerep.

"Végvári Tamás 2010 májusában halt meg. Lukács Zsolt, aki ismerte és szerette őt, elhatározta, hogy meg-

szólaltat néhány pályatársat, meséljék el, miért és mire emlékeznek Tamással kapcsolatban. Az interjúk

2011–2012-ben készültek. A hangzó anyag 2016 tavaszán került hozzám. Egyetlen kivétellel az interjúkból

monológokká szerkesztettem a szöveget. Ez a bizonyos kivétel a könyv legvégén található, és levél-formában

íródott, nem véletlenül.

Az emlékezések sorrendje többé-kevésbé időrendben próbálja nyomon követni Végvári életét. Vannak motívu-

mok, melyek többször ismétlődnek, más-más megvilágításba helyezve a főhős személyiségét. És nem mindenki

emlékszik ugyanarra ugyanúgy. De éppen ezért érdekesek ezek a történetek.

Lukács Zsolt válogatta a fotókat, és ő állította össze Végvári Tamás színpadi és filmszerepeinek jegyzékét is."
(Bíró Kriszta)

A kötetben megszólaló pályatársak:

Gálvölgyi János, Verebes István, Bálint András, Jordán Tamás, Kulka János, Juhász Anna, Varsányi Anikó,

Újlaki Dénes, Sinkó László, Benedek Miklós, Szacsvay László, Hollósi Frigyes, Tóth Judit, Takátsy Péter,

Máté Gábor, Debreczeny Csaba, Bíró Kriszta, Csuja Imre, Gálffi László, Kerekes Éva, Mácsai Pál, Almási Éva,

Győry Franciska

Mensáros László pályaképét mutatja be a könyv az indulástól az utolsó szerepig. Számtalan fotó és dokumentum, naplórészlet és kritika kíséri végig a színházi és filmszerepeit. Külön fejezet foglalkozik a legendás XX. század című előadóestjével. Felemelő és megrendítő a pályatársak és barátok emlékezése.

A bőrönd tartalma: papírbáb készletek, bábtechnikai kisokos, mesegyűjtemény.