A Lear király című drámát Nádasdy Ádám új fordításában egy könnyen forgatható, zsebre vágható változatban

jelentette meg a Magvető Kiadó.

,,Ez a tragikus színmű tulajdonképpen vígjátékként indul: a katonák tréfálkozva csetepatéznak, Rómeó szerelmi

ábrándjai nevetségesek, a dajka idétlenül vicceskedik. Később Lőrinc barát titkos esküvővel reméli a két ellenséges

családot összebékíteni. Csupa vígjátéki elem. Aztán a vígjáték közepén hirtelen nagy baj történik: valakit megölnek.

Aztán rögtön még valakit. Tybalt leszúrja Mercutiót, Rómeó leszúrja Tybaltot. Innen kezdve nincs megállás." (Nádasdy Ádám)

,,Az ember csak kapkodja a fejét. Valóban figyelmesen kell nézni vagy olvasni, hogy minden mozzanatot nyomon tudjunk

követni – de megéri, mert nemcsak mulatságos, hanem mélyen emberi is az egész. Vagy mélyen tündéri, ahogy vesszük.

És bár hepiend van és mindenki boldogan egymásé lesz, minden szereplőben marad egy furcsa szájíz, egy pici kesernyés

mellékíz: mi is történt itt velem? Biztosan jól választottam? Nem a másikkal kellett volna összeházasodni? Szemben a

Rómeó–Júlia párral, akikre örök és felhőtlen boldogság vár, és soha egy rossz szót nem szólnak majd egymáshoz (hiszen

meghaltak), ez a négy emberpár nagyon is életben marad, és civakodásaik előrevetítik, mi jöhet itt még (a ,,felnőtt" párok

ezt be is mutatják). De – mondja ez a darab – inkább civódjunk a szerelmünkkel és féltékenykedjünk egy életen át, mint

hogy üdvözült békében öleljük a kriptában." (Nádasdy Ádám)

A kötetben olvasható drámák:

A velencei kalmár

Lear király

Szeget szeggel

IV. Henrik - 1. rész

IV. Henrik - 2. rész

"Remélem, hogy a drámák számos részlete az általam fordított szövegben világosabb, érthetőbb, mint a régebbieknél.

Érthetőbb lesz, hogy egy jelenetben a szereplők között milyen lélektani viszony áll fenn, gúnyos vagy fennhéjázó, biztató

vagy reménykedő, leereszkedő vagy megalázó hangot ütnek-e meg. Ezeket az árnyalatokat egy száz-százötven éves

(vagy akár ötvenéves, de szándékosan régiesre hangolt) fordításból már kevéssé tudjuk kihallani, a régi szöveg

,,kikontrasztosítja" a lélektani viszonyokat, azaz a sokféle színárnyalatból csak a fehéret vagy feketét, a jót vagy rosszat

érezzük ki – bár tény, hogy azt elemi erővel. A kérdés az, hogy amit elvesztünk a réven (ódon hangulat, termékeny

homály, irodalmiság és klasszikus ,,illat"), azt vajon visszanyerjük-e a vámon (érthetőbb szöveg, közvetlenebb lélektani

hatás, pergőbb játéklehetőség)." (Nádasdy Ádám)

A 2007–2008-as évadban bemutatott új magyar drámák közül válogatta a kötetben olvasható öt darabot

Háy János, Karsai György és Máté Gábor.

Bíró Yvette–Mundruczó Kornél: FRANKENSTEIN-TERV

Kárpáti Péter: BÚVÁRSZÍNHÁZ

Pintér Béla: A DÉMON GYERMEKEI

Spiró György: ÁRPÁD-HÁZ

Térey János: ASZTALIZENE

Pinczés István, Tarján Tamás és Upor László a 2006–2007-es évad magyar ősbemutatói közül választotta ki

a kötetben olvasható hat kortárs magyar darabot.

Garaczi László: PLAZMA

Kiss Csaba: KUN LÁSZLÓ

Láng Zsolt: TÉLIKERT

Papp András–Térey János: KAZAMATÁK

Spiró György: PRAH

Zalán Tibor: KATONÁK, KATONÁK