Válogatta és az összekötő szövegeket írta: Csepeli György

Szerkesztette: Gabnai Katalin

Felelős szerkesztő: Debreczeni Tibor

A középfokú rendezőképzés oktatási segédanyaga.

E válogatás szemelvényeket tartalmaz Ervin Goffman magyarul megjelent műveiből. Olyan lapokat emeltünk ki a szerző gazdagon áradó szövegeiből, amelyek segítséget nyújthatnak az interakció és a dramaturgia kapcsolata iránt érdeklődőnek. Azoknak szántuk a válogatást, akik gesztusaikat, pillantásaikat, érintéseiket, ki nem mondott, sugallt közléseiket – az interakció „szavait” – nem egyszerűen az anyanyelvhasználat természetességével, hanem a bemutatás, a láttatás szándékával, mint tudatos konstrukció anyagát szeretnék mások, közönség előtt újraalkotni, interakciós „mondatokba” illeszteni.

Drámaóratervek, tanítási segédlet a magyar drámapedagógia neves szakembereitől: Lipták Ildikótól, Egervári Györgytől,

Lukács Gabriellától, Kaposi Lászlótól, Szauder Eriktől.

"Segédleteink akkor szolgálnának a legjobban, ha azoból az olvasók az önálló munka felé irányító, ösztönzést jelentő

impulzusokat nyerhetnének." (Kaposi László)

"Ugye jó színházasdit játszani? Kipróbálni, milyen is az, ha valaki királykisasszony, sárkányölő vagy furfangos szabólegény. Jó dolog színházasdit játszani – csakhogy gyakran azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Ez a kis könyv éppen ehhez nyújt rengeteg ötletet, segítséget. Elmondja, hogyan kell kiválasztani az előadásra legalkalmasabb darabot, hogyan készüljenek fel a szereplők, milyen legyen a jelmez, a díszlet, az egész előadás légköre. Próbáljátok meg: jó játék lesz!" (Mezei Éva)

"Az ember eleven, változó sokarcúságának megjelenítő ábrázolása a színész művészete, S ebben a művészetben

maga az alkotóművész formálódik, alakul át a legszemélyesebb életmegnyilvánulásaiban, hogy az ábrázolandó alakot

befogadni, önmagában megformálni és kifejezni tudja." (Ruszt József)

David ​Zinder Test - hang - képzelet című művében egy komplex színészképzési módszert ír le, hosszú és eredményes

színészpedagógusi tapasztalatai alapján, Mihail Csehov elméletére építve. Az elméleti felvezetés után gyakorlatok

sorozataiban ismerteti a színészi kifejezőeszközök és a színészi kreativitás fejlesztésének lehetőségeit. Minden gyakorlat

részletes leírása után saját tapasztalatainak tanulságait is megosztja az olvasóval. Az elmélet és gyakorlat folyamatosan

összefonódik a leírásokban, Zinder ugyanis megkísérli a színészi felkészülés fontos fogalmainak azonosítását és megneve-

zését. Egyik alapelve, hogy a tudatosítás a képzésnek nagyon fontos eleme. Módszerének egyik kulcsfogalma a testtudat

és az általa javasolt képzés alapja a színész fizikai eszköztára, hangja és képzelete közötti összhang.

David Zinder nemzetközileg elismert izraeli színészpedagógus és rendező, együttműködése a kolozsvári színházzal olyan

értékes előadásokat eredményezett, mint az UNITER díjra jelölt Dybbuk. Fehér láng, fekete láng (2002). Jelenleg is

kapcsolatban van az erdélyi magyar színjátszással. A magyar fordításhoz külön előszót szándékszik írni. A fordító Hatházi

András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörösen díjazott színésze, gyakorló színésztanár, aki David Zinder mód-

szerét saját tanítási gyakorlatában használja. A Test - hang - képzelet többszörösen is hiánypótló mű. Elsősorban könnyen

alkalmazható tankönyv lehet a színészképzésben. Gyakorlati hasznán túlmutatva azonban ez a könyv az első lépések

egyike egy magyar színészképzési fogalomtár és szaknyelv felé, termékeny viták és újabb elméletek, vagy éppen más

gyakorlati módszerek elindítója lehet.

Az Új Néző társadalmi színházi program 2010 augusztusában valósult meg két Borsod megyei faluban, Ároktőn és

Szomolyán. Az Új Néző az első olyan kísérlet volt Magyarországon, amely a színház eszközeit használva hozott létre

nyilvános teret lokális társadalmi kérdések, köztük az etnikai feszültségek kollektív megfogalmazására és megtárgyalására.

A program középpontjában a közönség részvételén alapuló színházi akciók álltak, amelyek témáit minden esetben a helyi

viszonyok adták. A performatív társadalmi beavatkozáshoz egy társadalomtudományi akciókutatás is kapcsolódott, ennek

eredményeit tartalmazza a kötet.

A szerzőt az egyik legismertebb néprajzkutatóként és néprajzi íróként tarja számon a szakma és a szélesebb

olvasóközönség. Évtizedek óta kitartóan foglalkozik az esztendő ünnepeihez fűződő erdélyi dramatikus néphagyomány

felkutatásával, dokumentálásával és bemutatásával is, különösen a székelység, a mezőségi és a dél-erdélyi magyarság

körére összpontosítva. E kötet újdonsága, hogy átfogja a teljes esztendő fontosabb ünnepköreinek játékos népszokásait,

a karácsonyi betlehemezéstől, istvánozástól a húsvéti öntözésen és virágozáson, a pünkösdi királynézáson át az őszi

szüreti bálig. A kötet a bemutatott szokások ideje szerint három nagy fejezetre tagolódik: karácsony–újév, farsang,

húsvét–pünkösd. Közel 150, többnyire színes fényképpel és 40-nél több, a dalokat bemutató kottával igyekszik segíteni

a leírt szokások szemléltetését, áttekinthetőségét, könnyebb megértését.

"A jegyzet jelen állapotában alkalmas arra, hogy az érvényes mintatanterv alapján a drámapedagógus-képzés alaptankönyve legyen a Károli Egyetemen, s akár más pedagógusképzési kurzusokon is jól használható, jól eligazít a hazai drámapedagógia terminológiájában, alapfogalmai között, értelmezhető leírást ad az egyes módszerekről" - írja Trencsényi László, a könyv lektora. A könyv első része bevezetés a drámapedagógiába, mely a teljesség igénye nélkül, rövid elméleti áttekintést kíván adni a drámapedagógia pedagógiai, pszichológiai gyökereiről, forrásairól, irányzatairól, korszakairól, képviselőiről, magyarországi elterjedéséről, némi kitekintéssel a drámapedagógia külföldi – elsősorban angolszász – képviselőinek munkásságára. A második rész a drámapedagógia gyakorlati részével foglalkozik, ebben dramatikus gyakorlatok, szabályjátékok ismertetése, csoportosítása, valamint ezek használatához fűzött megjegyzések találhatók. Külön foglalkozunk az ún. globális szimuláció és a falujáték ismertetésével, bemutatva ezek típusait, illetve alkalmazásuk lehetőségeit, előnyeit és nehézségeit. A jegyzet mindenekelőtt a drámapedagógiai foglalkozások rendjébe illeszthető játékok gazdag gyűjteménye, kiegészítve a szerző tapasztalataival. Reméljük, az érdeklődő hallgatók és kollégák haszonnal forgatják majd ezt a jegyzetet a mindennapi munkájuk során. 

A tantermi dráma különlegesen gazdag lehetőségeket kínál történetek osztálytermi feldolgozására. Ennek a cselekvésre, részvételre és alkotásra épülő műfajnak az elméletét és gyakorlatát járja körbe Bethlenfalvy Ádám kötete. A könyv a tantermi dráma négy összetevőjét elemzi: a jelteremtést és jelentésalkotást, a fikció és valóság viszonyát, a szituáció és a kontextus fogalmát és a vizsgálódás nézőpontját meghatározó keretet. Az elméletet minden ponton gyakorlatban kipróbálható példák teszik érthetővé. Ezután a történetek, szövegek vizsgálatának hét stratégiáját mutatja be. Ezek lehetővé teszik, hogy a történeteket anélkül vessék alá alkotó vizsgálatnak, hogy azok zárt egysége sérülne. A stratégiákat bemutató drámaórák a közoktatás teljes életkori spektrumát lefedik. Három részletes drámaóravázlatot kínál a szerző saját gyakorlatából, a többi példa neves külföldi szakemberek munkájából ad ízelítőt. Végül a drámaórák vezetésével kapcsolatban kínál gyakorlati irányelveket a szerző.

A Dráma a tanteremben olyan drámapedagógia iránt érdeklődőknek vagy azt gyakorlóknak szól, akik szívesen ismerkednek az alkotó megértés drámás lehetőségeivel, elméleteivel, módjaival. 

Szerkesztette: Kaposi László

Országos pályázatra készült munkák javából válogatott a szerkesztő. Bekerült a kötetbe négy szerkesztett játék, nyolc színdarab (ezen belül több adaptáció), egy színházi nevelési foglalkozás forgatókönyve, valamint a rendezők munkáját segítendő két tanulmány. 188 oldalon bőséges választék színjátszó csoportok vezetői számára.

A kötet szemelvényeit válogatta, a bevezetőt és a szemelvények szerzőit bemutató kislexikont írta: Nánay István.

A kötetben részletek olvashatók többek közt a következő szerzőktől:

Lessing, Hegel, Sztanyiszlavszkij, Mejerhold, Vahtangov, Tairov, Efrosz, Copeau, Jouvet, Barrault, Brecht, Strehler, Brook, Grotowski, E. Barba, E. Goffmann, Paulay Ede, Jászai Mari, Hevesi Sándor, Ódry Árpád, Gellért Endre, Várkonyi Zoltán, Mérei Ferenc, Vekerdy Tamás, Csepeli György stb.

A Kaposi László szerkesztette drámajáték-gyűjtemény mindenki számára, aki valamilyen formában drámapedagógiával foglalkozik, alapmű. A játékok leírása mellett a szerző feltünteti, hogy az milyen korú játszóknak ajánlott, milyen tér-, eszköz- és egyéb igényei vannak. Kitér arra is a leírás, hogy milyen pedagógiai célt szolgálhat az adott játék, megosztja a szerző tapasztalatait is a játékok kapcsán, és gyakran variációkat is ad az alapjátékra.

"Ez a könyv egyértelműen bizonyítja, hogy komoly művészeti ággal állunk szemben, és a valóban gyermekien egyszerűtől

a legigényesebb művészeti magasságig, mindenre kiterjedő alapossággal »kézen fogva« vezeti az olvasót a bábvilág

rejtelmeibe. A könyv alkalmas mind a bábozni kívánók útbaigazítására, mind a már avatottak elmélyültebb, tudatosabb

munkára való serkentésére, gyereknek, felnőttnek egyaránt. A szerző mindvégig a művészileg igényes, alapos és sokoldalú

munka igényét ébreszti az olvasóban. Mondanivalóját meggyőző példákkal tudja alátámasztani, amelyek komoly gyakor-

lati »megtapasztalásokról« árulkodnak. Nem viszi túlzásba a módszertani tanácsokat, és kellő rálátással illeszti össze a

művészeti ágakat, és kapcsolja hozzájuk a cél- és feladatrendszert." (Báron László)

A szerző "azon ritka szakemberek egyike, akik a művészi pályájukat tanári hivatásuk szolgálatába állítva, mindkettőben a

legjobbat tudják nyújtani. ... részletesen eligazít a bábok készítésében, a bábjátékok közös megalkotásában és a kész

játékok előadásában egyaránt. ... A bemutatott bábok műalkotásnak is felfoghatók. A bábtervezés, az anyagok kiválasz-

tása, összeillesztése olyan vizuális nyelvi tapasztalatokkal jár, amelyekre a rajztanár is alapozhat. Ha az elkészült

»szoborral« vagy »bábbal« még játszani is lehet, ez új színeket visz a rajzórai munkába." (Dr. Kárpáti Andrea egyetemi docens)

Mi a színház? És mi a dráma? És mi az, amit előadásnak nevezünk? Meglessük. Szemügyre vesszük, hogyan keletkezik

a "színházi pillanat", s hogy mit csinál az, aki úgy tesz, "mintha"... Hogyan csinálja? És miért olyan érdekes ez? Mi történik

velünk, amikor őt nézzük, s mi történik velünk, amikor mi magunk játszunk? Megvizsgáljuk. Nem föltétlenül azért tesszük,

hogy jelest kapjunk valahol. Inkább csak azért, hogy eltöprengjünk egy jelenség fölött, s megcsodáljuk a színházi élmény

különös természetét.

Az Anblokk Egyesület és a Káva Kulturális Műhely által kiadott tanulmánykötetben a különböző drámás/színházi műfajok

és eljárások mint kutatási tevékenységek kapnak új értelmet. Ez azt jelenti, hogy a közönség részvételén alapuló drámás

formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nemcsak a kutatás

tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A dráma

tehát a kutatás számára a társadalmi kapcsolatok és összefüggések megjelenítésének,újrafogalmazásának, értelmezé-

sének és megváltoztatásának a terepét jelenti. Vagyis ebben a megközelítésben a dráma a társadalmi jelentésekkel való

munka egy kitüntetett területe, a kutatás pedig egy résztvevő, aktív és változás-orientált tevékenység. A "társadalmi

jelentések megváltoztatásának lehetősége" az a közös metszet, amelyben elmosódik a határ a dráma és színház világa,

valamint a kutatás között.

Kísérletek a színház és a közönség viszonyának újragondolására

Az európai hagyományok szerint a színház épületében a néző rendszerint a megvilágított színpadtól elkülönítve, az

elsötétített nézőtéren foglal helyet, és onnan nézi az előadást. Csendben marad, jelenlétét és tetszését csak a megfelelő

pillanatokban és a megfelelő módokon nyilvánítja ki. A konvenciók tiszteletben tartása és követése kényelmessé, kiszámít-

hatóvá és biztonságossá teszi a színészek és a közönség találkozását mindkét oldal számára. Ugyanakkor ezzel kölcsö-

nösen le is mondanak az egymással folytatható interakció számos lehetséges módjáról. A fennálló hagyomány megváltoz-

tatására jelenleg több elméleti és gyakorlati törekvés is irányul. Közülük is jelentős (immár Magyarországon is) a dráma-

pedagógusoké, akik szakmai felfogásában és működésében a közönség az általános színházi gyakorlattól eltérően mindig

aktív résztvevői szerepet kap. Módszereik, illetve tapasztalataik a közönség bevonása és a vele folytatott interakció fenn-

tartása terén egyre több olyan színházi szakember érdeklődését is felkeltik, akik ugyanezzel a kihívással a színházi munka

során szembesültek. Első közösen végzett kísérleteik kezdeti tapasztalatairól beszélgettünk a Káva Kulturális Műhely

színész-drámatanáraival, Schilling Árpád rendezővel, Kárpáti Péter drámaíróval és Terhes Sándor színésszel.