A kiadvány a XX. század kelet-európai bábtörténetének egyik legizgalmasabb egyéniségének, Kovács Ildikónak a pályáját idézi fel változatos, sokféle dokumentumok segítségével. A kolozsvári bábszínház születését, kialakulását, történetét évtizedekig meghatározó bábrendező munkásságát kritikák, elemzések, interjúk mutatják be, a kisebb írások pedig a szakma és közvélemény számára kevésbé ismert vonatkozásokat is körvonalazzák. A kötet egy színház- és bábtörténeti korszak hiányzó szeletére irányítja a figyelmet.

"A téma a kéz és az általa létrehozott mozgás egységének keresése. Feladatunk az, hogya bábtervezés azon pillanatát nagyítsuk fel, amikor egy rendkívül fonots kérdésen gondolkodunk: milyen legyen a bábu anatómiája, belső konstrukciója... Miképp határozzák meg a kezek, a belső mozgatórendszerek és a mechanikák a bábu sziluettjét?"

Tartalom:

Előszó

A kézi bábu

A pálcás bábu

A fejre szerelt bábok. Az óriásbábok. Maszkos megoldások

Trükkös megoldások, mechanizált bábok. A billentyűs marionett

utószó

Bibliográfia

Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe

Lejegyezte: Láposi Terka

Az illusztrációkat Országh Lili készítette.

A szövegközti rajzok Fuggerth Ferenc munkái.

"A bábszínházi előadás a gyermekkor ünnepnapjait jelzi. A bábu olyan szerves tartozéka életünk első éveinek, mint például a mese, később pedig épp úgy raktározódik el emlékezetünk mélyén, mint a gyermekkor sok más élménye. A közfelfogás azt tartja, hogy a bábu a legkisebbek szórakoztatását szolgálja. Valóban csak ennyi lenne a szerepe?

Az ókor és a középkor bábjátékai elsősorban a felnőtteknek szóltak. Később a főúri szórakoztatás eszközének tekintette az az Esterházy is, aki kastélyában bábszínházat létesített, és Joseph Haydnt marionettoperák zenéjének megkomponálásával bízta meg. Goethe sem volt közömbös ez iránt a műfaj iránt; Faustjának megírására ösztönzően hatott egy strasbourgi kocsmában látott bábelőadás is. Alfred Jarry, a modern francia irodalom egyik őse első művét, az Ubu királyt még diákként padlásszobájában, bábelőadáson mutatta be. A XX. századi magyar irodalom néhány kitűnő alkotója – Karinthy Frigyes, Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály – is írt bábjátékokat. Szergej Obrazcov, a világszerte ismert moszkvai bábszínház vezetője a második világháború alatt fronton harcoló katonákat szórakoztatott művészetével. Prágában a náci megszállás idején valóságos antifasiszta bábmozgalom alakult ki, Karel Capek-darabokat is adtak elő. Napjainkban az Egyesült Államokban a "Bread and Puppet" (Kenyér és bábu) néven működő társulat a vietnami háború ellen tiltakozó darabokat mutat be."

Kétszer rendültem meg alaposan életemben. Először 1944-ben. Háború volt, valaki rám fogott és elsütött egy revolvert. Ekkor közel éreztem a halált. Másodszor körülbelül egy év múlva, amikor életem első marionett figuráját készítettem: egy Cyrano-bábot. Mikor felcérnáztam és kezemben tartva az első lépéseket tette, az első gesztusokat végezte ez a magam készítette, ember formájú kis figura, ugyancsak nagyon megrendítő volt. Most meg az életem éreztem közel, mert olyan volt, mintha élne. Én éltem benne, mikor megalkottam és megmozgattam. Azóta sem tudtam megszabadulni a marionettől. Igaz, nem is akartam. Valaki azt mondta: nyugtalanul élsz, ha van egy szenvedélyed. Igaza volt. De én jól érzem magam az alkotás nyugtalanságában. A Cyrano-figura után, közel négy évtizede már sok száz marionett figurát készítettem: az Astra Bábegyüttesnek, a tv-nek, filmgyárnak, színházaknak, az Állami Bábszínháznak is meg sok-sok gyereknek. De nem volt köztük két egyforma. Mind új volt, és mind oly izgalmas, mint a Cyrano.

…

Aki ennek a könyvnek a nyomán marionetteket fog készíteni, és azokon keresztül szól gyerekekhez vagy felnőttekhez, biztos, hogy nem fogja az itt elmondottakat, lerajzoltakat egyszerűen lemásolni. Ez – mint minden szakkönyv – a lehetőségeket ismerteti, az alapfogásokra tanít meg. Az én marionettemet nekem kell megcsinálnom, és olyan csak egy van a világon." (Vízvári László)

Rajzos, mesés bevezető a bábok, a bábszínház világába gyerekeknek.

Írta és rajzolta: Kende Márta

A könyvben leírt gyakorlatok és etűdök nagy része nemcsak bábmozgatáshoz ad segítséget. Felhasználhaják

színjátszó csoportok, iskolai drámaórákon. A mozgássorokra vagy gyakorló etűdökre történelmi és irodalmi

játékok építhetők.

A jegyzetet az ELTE Tanító- és Óvóképző Főskolai Kar Vizuális Nevelési Tanszéke adta ki. A szöveggyűjtemény Szentirmai László, Granasztói Szilvia, Polz Alaine, Tömöry Márta, Tarbay Endre és mások írásaiból válogatott szemelvények segítségével ad betekintést a bábjáték történetébe, a bábjáték pedagógiai, pszichológiai kérdéseibe, a bábjáték dramaturgiai problémáiba, és gyakorlati segítséget nyújt néhány egyszerűbb báb elkészítéséhez is.

A kötetet képgyűjtemény egészíti ki.

Sz. V. Obrazcov, az Orosz Szocialista Szövetséges Szovjet Köztársaság népművésze vezetése alatt álló Állami Központi Bábszínház múzeumának anyagából. A rajzokat V. Sz. Scserbakov készítette.

"Minden gyermekekkel foglalkozó ember hamar szükségét érzi annak, hogy megkeresse azokat a módszereket, amelyekkel leginkább hatni tud neveltjeire. Lelki sajátosságait tekintve a kisgyermek elsősorban érzelmi lény, érzelmein keresztül látja a világot, érzelmein keresztül lehet hatni rá. Én is ebből az elvből indultam ki, s úgy tapasztaltam, hogy a sok jó módszer mellett a báb a legalkalmasabb. Sűríti mindazt, ami megkapja a kicsi figyelmét: a mozgás, a látvány, a szín, a ritmika és így tovább. Ebből egyenesen következik az is, hogy a gyerekek a lehető legszerencsésebb formában találkoznak az irodalommal, mesével, verssel, zenével. Biztos, hogy nyitottá válnak a szép befogadására…" (Nagy Katalin)

A könyv pedagógusoknak ad ötleteket: mit és hogyan játsszanak el bábokkal a gyerekek. Nagy Katalin minden szöveg mellé technikai leírást is ad a megvalósítás lehetséges módjáról. A példatárt rajzok és esetenként kották egészítik ki.

Hívószavak: Agamben, Artaud, állattáválás, bábszínház, Bakkhánsnők, Beckett, Benjamin, Barthes, békaszínház, Bel, Belaza, Berg­man, Blanchot, A boldog herceg, Castellucci, Dark Union, dehuman­izáció, Deleuze, Didi-Huberman, elkötelezettség, emlékezet, Fass­binder, fotográfia, gesztus, Groupov, halálszínpad, játék, Jeles András, k2 Színház, kegyetlenség, Kleist, levegőszobrászat, Le Circle, marionett, mánia, melankólia, Mészöly Miklós, Mnémosyne, Nagy József, nem-tánc, Ország Lili, önismeret, Pasolini, Pekingi kacsa, Peer Gynt, poszthumán, Rilke, Rwanda 94, Shelley, Stendhal, tanúságtétel, tánc, Tragedia Endogonidia.

"Nincs olyan óvoda, ahol a gyermekek ne fogadnák kitörő örömmel a megelevenedő bábokat. Rendkívüli hatásuk ellenére

ezek a derűt fakasztó mesehírnökök csak ünnepi vendégek a legtöbb óvodában. Hétköznapokon rendszerint a didaktika

eszközeként szerepelnek az ismeretnyújtásban. Pedig a bábok ennél többet és mást is tudnak. Nem tanítanak, hanem

nevelnek. Ők vezetik be a gyereksereget a versek, dalok és mesék bűvös birodalmába, hol megismerhetik táguló világuk

szépségeit. Új utakat járó pedagógiánk is felismerte a bábjáték személyiségformáló erejét, s hogy ez a játék a mai napig

mégsem tudott óvodáinkban kiteljesedni, annak nyomós okai vannak. Főként kevés az óvodai bábdarab, s a bábfajták

kiválasztásában s magában az alkalmazás módszerében is gyakori a bizalmatlanság. Könyvünket óvónőknek és azoknak

a szülőknek ajánljuk, akik a bábok játékával is színesebbé szeretnék varázsolni a gyermekek és önmaguk életét."

Egy felékesített ágacska, egy sárgarépa orrú krumpli, egy menyecskésen bekötött fejű fakanál és hozzá mindig egy ügyes kéz – elegendő már ahhoz, hogy újra és újra feltámadjon az emberiség ősi kedves mulatsága: a bábjáték. Együtt játszunk, együtt fabrikálunk bábfigurákat ebben a könyvben, papírból, fakanálból, limlomokból, a legegyszerűbb figuráktól eljutunk a legbonyolultabbakig: a kesztyűs és marionettbábukig. Együtt játsszuk a darabokat is, mert tanácsot kapunk a színpadhoz, a szövegek kiválogatásához és színdarabbá alakításához is. Megtanít a bábjátszás minden csínjára-bínjára a szerző, a gyermekbábkörök lelkes vezetője, s közben tudatosan törekszik a gyermeki fantázia kibontakoztatására, megmozgatására.

A kötetet a szerzőnek és tanítványainak kitűnő bábfiguráiról készült fotók, szép bábtörténeti illusztrációk és Gaál Éva rajzai kísérik.

Tartalom

Baba vagy bábu?

Papírbábuk

Bábuk limlomokból, dobozokból és terményekből

Régi bábuk, ősi bábjátékok

Betlehemes bábtáncoltatás – busóbábu, kiszebábu

Fakanál bábuk

Kesztyűs és más kézibábuk

Árnyjátékbábuk

Marionettbábuk

Híres Vitéz László bábu – hogyan készült?

Függelék

Bábukkal előadható versek, mondókák, mesék

Kemény Henrik: "Itt nem szabad énekelni" (egy igazi Vitéz László-bábjáték)

Belitska-Scholtz Hedvig könyve az 1974-ben a Tihanyi Múzeumban megrendezett bábtörténeti kiállítás nyomán mutatja be a magyarországi vásári és művészi bábjátszás történetét 1945-ig. A gazdagon illusztrált kötetet német nyelvű összefoglaló zárja.

Az Állami Bábszínház fennállásának 30. évfordulója alkalmából 1977 decembere és 1978 márciusa közt kiállítást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiadvány 24 fekete-fehér fotóját ennek a kiállításnak az anyagából válogatták, a képeken Kemény Henrik, Blattner Géza, Rév István, Büky Béla, Bródy Vera, Koós Iván, Ország Lili, Foky Ottó, Kós Lajos és mások bábjai, előadásrészletei láthatók.

Főszerkesztő: Székely György

Szakszerkesztők: Alpár Ágnes, Balázs Arth Valéria, Fuchs Lívia, Gajdó Tamás, Kaizinger Rita, Molnár Klára, Nobilis Kornél, Páll Árpád, Rajnai Edit, Sirató Ildikó, Vajda Ferenc

Egykötetes, ráadásul egyetemes színházi lexikon több is megjelent az elmúlt évtizedekben, de igazán tudományos alapozású, a magyar színházművészet egészét szakszerűen felölelő munka először és utoljára 1929-1931-ben látott napvilágot (Schöpflin Aladár szerkesztésében). A mostani összeállítás mindenképp szenzáció, több évtizedes kutatómunka, a legjobb hazai szakemberek kollektív munkájának eredménye. A Magyar színházművészeti lexikon felöleli a történeti Magyarország területének teljes színháztörténetét a kezdetektől napjainkig, a színházépítészet és vándorszínészség kérdéseitől a színházesztétikai fogalmakig, az ismert színészek és rendezők, sőt zeneszerzők és dramaturgok, színházesztéták életrajzaitól a különböző volt és jelen társulatokig, szövetségekig, színházi intézményekig. A nagyszabású, valóban hézagpótló és évtizedekig nélkülözött kézikönyv ugyanakkor nem szűkebb értelemben vett szakmai kiadvány. A szó legszélesebb értelmében vett nagyközönség igényeit is kielégíti, kézreálló, könnyen kezelhető tájékoztató minden magyar színházi kérdésben, elsősorban persze a leginkább keresett személyi vonatkozásokban. Igen gazdagon illusztrált kiadvány, szinte mindenkiről (akiről egyáltalán lehetséges) közöl fekete-fehér fotót, a legtöbb szócikkhez kitűenően válogatott bibliográfia is járul, persze elsősorban a monografikus anyagot ölelve fel (vagyis nem találhatók meg az egyes színészek produkcióit méltató színikritikák).

A Corvina Kiadó napló-sorozatának új darabja a színházművészetre koncentrál. A kötet tulajdonosa előadásonként hat oldalon foglalhatja össze gondolatait, benyomásait, idézheti az alkotók, a kritikusok véleményét, vagy éppen archiválási céllal válogathat a színházi filológia számára elengedhetetlen aprónyomtatványok dokumentumai között. A könyv végén tájékoztató jelleggel röviden listázva a fontosabb hazai színházak elérhetőségei találhatóak.

Koncepció és bevezetés: Rácz Attila

A kötet képanyaga Edward Gordon Craig színházi grafikáinak felhasználásával készült.

A győri Vaskakas Bábszínház hétkötetesre tervezett, kortárs gyerekdarabokat közreadó sorozatának első része, szerkesztette Markó Róbert és Papp Tímea.

"A sorozat nyitó kötete öt magyar népmese, illetve legenda alapú darabot tartalmaz. Szerzői közt van dramaturg-író (Gimesi Dóra, Tasnádi István), rendező (Veres András) és színész (Pallai Mara), azaz mindegyikük szorosan kötődik a gyakorlatias színházcsináláshoz. A szövegek a technikai megvalósítás megválasztásához maximális szabadságot engednek." (Nánay István)

Pallai Mara: Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története

Tasnádi István: Lúdas Matyi

Gimesi Dóra: Rózsa és Ibolya

Veres András: Tündérkeresztanya

Gimesi Dóra: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi