A győri Vaskakas Bábszínház hétkötetesre tervezett, kortárs gyerekdarabokat közreadó sorozatának első része, szerkesztette Markó Róbert és Papp Tímea.

"A sorozat nyitó kötete öt magyar népmese, illetve legenda alapú darabot tartalmaz. Szerzői közt van dramaturg-író (Gimesi Dóra, Tasnádi István), rendező (Veres András) és színész (Pallai Mara), azaz mindegyikük szorosan kötődik a gyakorlatias színházcsináláshoz. A szövegek a technikai megvalósítás megválasztásához maximális szabadságot engednek." (Nánay István)

Pallai Mara: Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története

Tasnádi István: Lúdas Matyi

Gimesi Dóra: Rózsa és Ibolya

Veres András: Tündérkeresztanya

Gimesi Dóra: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi

A báb kialakulásának és a bábjáték megszületésének indítékairól annyi mindenesetre megállapítható, hogy a többi művészeti ággal együtt a fantázia, a korlátokat nem ismerő teremtő erő spontán megnyilvánulása, s mint ilyen inkább még a képzőművészeti alkotások közé tartozik. Létrejöttében közrejátszik a homunculus vágya, és az, ha nem is különbözteti meg a drámai művészetek többi fajtájától, de mindenképpen azok legeredetibb formái közé sorolja. Ezzel a spontán emberi és művészi törekvéssel messze megelőzi a középkor alkimistáit, hiszen játékos formában kelt életre élettelen anyagból gyúrt emberképmásokat.

Magyar bábművészeti antológia

"Bábszínházas szobába csalogatja a gyerekeket ez a mesekönyv. A szobában sok-sok bábu van, az öltözetük-

höz szükséges színes rongyokat, szalagokat, gyöngyöket dobozok és skatulyák rejtegetik." Ebből a szobából

indul el a Búsképű Becsületes Favágó, hogy tündérek, manók, boszorkány, Júlia széplány és az Aranyszőrű

kisbárány társaságában megtegye kalandos útját, elnyerje méltó jutalmát. Az igazi népmesét bábok játsszák,

a bábokat gyerekek mozgatják.

Granasztói Szilvia, a bábjátszás kitűnő értője, a díszletek és bábok készítéséhez és a játéknak minden

csínjához-bínjához olyan tanácsokat ad, hogy az óvodások az óvónők kis segítségével könnyűszerrel

eljátszhatják a szívhez szóló, szép népmesét.

A Szilágyi Dezső által szerkesztett, 1978-ban megjelent kötet az Állami Bábszínház három évtizedének legfontosabb állomásait tekinti át.

"Az Állami Bábszínház egyetlen évtized alatt a magyar főváros egyik legjelentősebb zenés színházává fejlődött. Szinte szükségszerűen zenés színházzá kellett válnia, ha szét akarta feszíteni a gyermekelőadások hagyományos körülhatárolt kereteit, és a felnőttekhez, pontosabban: mindenkihez kívánt szólni." Krooó György tanulmánya ezt a "zenei bábszínházat" ismerteti.

A könyv második felében mintegy másfél száz fotó dokumentálja a Bábszínház harminc évét.

Előszó:

"Ez a bábtörténeti szöveggyűjtemény sajnálatos módon hiányos. Ennek oka az, hogy egy kitűnő kezdeménye-

zés váratlanul abbamaradt, amikor a Művelt Népnél, majd a Gondolat Könyvkiadónál megjelentetett Bábszín-

pad sorozat 1967-ben megszűnt. (Éppen az utolsó, 37. számban olvashattuk Pór Anna Ismeretlen bábszín-

művek a XIX. század elejéről című tanulmányát, amely a néhány évvel ezelőtt megjelent Bábesztétikai szöveg-

gyűjtemény egyik darabja.) Ezért hiányzik a román, jugoszláv, bolgár, lengyel bábjátszás története, s ez az

oka annak is, hogy a közölt tanulmányok - mint azt a bibliográfiai adatokból is látni - csak az ötvenes évek

közepéig-végéig foglalkoznak a témákkal, így a tegnapi és mai kép teljesen ismeretlen.

Így is talán jelentős ez a vállalkozás, a bábtörténeti szöveggyűjtemény közreadása, hiszen ma már elérhe-

tetlen anyagok kapnak benne helyet, köztük - nagy terjedelemben, de a teljesség igénye nélkül -, Hlaváts

Elinor Német bábjátékosaink című könyve, mely gyakran szerepel forrásmunkaként, de ma már könyvtáraink-

nak is csak egyikében-másikában található meg.

E gyűjtemény írásainak szövegén nem változtattunk, mindössze néhány szót korrigáltunk a mai szóhaszná-

latnak megfelelően, de egyetlen mondatot sem hagytunk el, hiszen minden írás egyben kortörténeti doku-

mentum is. Így például Menzel Jánosné, aki zárómondataiban - „öröm az is, ha egy-egy bábjátékos elláto-

gathat Prágába" - olyasmit fogalmaz meg - örömmel - és kívánságot - érthető türelmetlenséggel -, amit mi

már - szerencsére - két évtizeddel ezelőtt meghaladtunk.

Ezt a szöveggyűjteményt az összeállítója kiindulópontnak tekinti, tekintsék tehát az olvasók is annak.

Bizakodó alapja lehet egy majdan megírandó, elsősorban napjainkra figyelő bábtörténetnek. Székely György

Bábuk és árnyak kötete folytatásának, de tekinthetik olyan hézagpótló munkának is, ami még sürgetőbbé

teszi Henryk Jurkowski háromkötetes, a világ bábművészetét és annak történetét feltérképező könyvének

fordítását, kiadását."

A kötet elektronikus formában a következő helyen érhető el:

http://csemadok.sk/files/2013/07/szoke_babjatszas_web.pdf

Részlet az előszóból:

"A következő néhány fejezetnyi (korlátozott terjedelmű) munkámmal azoknak szeretnék segítő kezet nyújtani, akiknek a bábjátszás szívügye. Akik alkotó munkájukat olyan szinte akarják végezni, amelyen a bábjátszás már nemcsak hasznos kedvtelés marad, hanem művészetté is válhat. Írásom ugyan hézagpótló, de korántsem tartalmaz teljes anyagot. ..."

"A török árnyjáték, a Karagöz igen jelentős kulturális örökség. Az oszmán kultúra és társadalomszerkezet keresztmetszete, mikrokozmosza, amelyben koherens és gazdag teljességet találunk. Egy-egy Karagöz-előadás sokszínű mozaikot alkotva különféle művészeteket gyűjt egybe… Ahogy az előadás holisztikus egységet alkot, a Karagöz-játékos is sokoldalú és kreatív művész. A Karagöz-játékos dramaturg, rendező, zenész, színész, koreográfus és képzőművész. Mivel a Karagöz nyitott és rugalmas művészeti forma, lehetővé teszi, hogy a játékos az előadás során rögtönözzön; rövidít, hosszabbít, akár a színhelyeket is megváltoztatja. Az adott napon pedig aktuális eseményt illeszt az eredeti történethez. A Karagöz-játékos hangját a megformált alakok karakteréhez igazítja: elvékonyítja, megvastagítja a szavak hangsúlyát és dallamát, felnőtt férfiak és nők, idősek, gyerekek formálódnak, de hangját a dadogós, az orrhangon beszélő, az ópiumfüggő szavajárásához is igazítja, így akár több tucat alakot képes megszemélyesíteni." (Metin And)

http://epa.oszk.hu/03000/03095/00023/pdf/EPA03095_art_limes_2017_2_074-095.pdf

A kötetben olvasható bábjátékokat válogatta, bábszínpadra alkalmazta, az utószót és a rendezői tanácsokat

írta Kovács Ildikó.

Móricz Zsigmond: Állatmesék

Weöres SÁndor: Vásár

Marék Veronika: Mese a papírkosárban

Marék Veronika: Laci és az oroszlán

Róka, kakas, cica (orosz népmesék nyomán)

Kovács Ildikó: Cini Samu és Bálna Béla

José Géal: Plüm-plüm és a sárkány

D. Tanasescu: Tip és Top

M. Vaida: A macska meg a bohóc

Ion Creanga: A kiskakas két krajcárkája

Kovács Ildikó:Csinn-Bumm kalandjai Zeneországban

Hervay Gizella: Kobak és a piros autó

Tamási Áron: A szegény ördög

A. Wolf: Kecafán vagy Hacafán, korának legnagyobb rablója

Kovács Ildikó:A Kockás Kabát

Balázs Béla: A halász és a hold ezüstje

Saszet Géza: A mesének legyen jó a vége

Kovács Ildikóról: 

Fekete Anetta: Tradíció és invenció. Kovács Ildikó bábrendezői formanyelve

A Pap Gábor írta, rendezte Szépen zengő pelikánmadár című előadás a debreceni Vojtina Bábszínház ihletett

tolmácsolásában bábtörténeti jelentőségű tett és esemény volt.

Ennek az előadásnak a szövegkönyve ez a füzet, amely párhuzamosan közli az elhangzó szöveget és az

azokat kísérő színpadi történéseket.