Koós Iván művészete önálló műfaj, nem sorolható sem kizárólagosan a színház, sem a képzőművészet, de még a szorosan vett bábművészet kategóriájába sem. Ugyanakkor léte a színházhoz, pontosabban az előadáshoz kötött. Minden, ami a színpadon vizuálisan megjelenik, a báb- és díszlettervező alkotása. A szokatlan szabadság lehetővé teszi, hogy az előadott művek minden kis részletükben tökéletes egységet alkossanak. A szereplő, a kosztüm és a háttér ugyanannak az egy, központi eszmének a kifejezője, melyben egyszerre van jelen a vizuális és drámai elem. Összefoglalja, magába rejti az előadás során kibontakozó összes lehetőség csíráját. A néző emlékezetében később, még évek múlva is, ez a gondolat valamilyen színpadképhez kötődik, mely kifejezi és sűríti a többi, hozzá kapcsolódó elemet. Ilyen szimbólummá alakul például a Mandrin figurája vagy a Mandarin első, bevezető díszletképe a félemetes szerkezettel; ilyen A katona történetében a kordé, a Petruskában a marionettszínpad vagy az óriáskerék. Koós Iván az előkészületek során addig dolgozik, addig kísérletezik, amíg ezt a központi, az egész darabra érvényes képet meg nem találja. A többi figura és színpadi jelenet azután ebből bontakozik ki
