A tizenötödik századból származó bohózat szerzőjét nem ismerjük. Maga a mű azonban a legkiválóbb francia bohózat, sőt szinte Moliére-re emlékeztető komédia. Alapötlete igazi vígjátéki téma: a csalók felsülése. A ravasz, számító, bizalmatlan, de nehézkes és a váratlan helyzetekben megszédülő rőföst éppen a kapzsisága révén szedi rá az emberét kitűnően ismerő prókátor, ez a remek komédiás, a hízelgés és tettetés nagymestere, csakhogy ő meg saját vermébe esik: a látszatra leggyengébb, legügyetlenebb, legbárgyúbb szereplő, egy juhász fog ki rajta. A kitűnő vígjátéki lehetőségeket kínáló jelenetekben csapnak össze igazi bohózati kavargást teremtve a színpadon és pompás mulatságot szerezve az olvasónak. Illyés Gyula fordítása az eredeti minden ízét és szellemét, képét és csattanóját híven tolmácsolja.
A kötetet Kass János illusztrálta.
Slomo Zanvl Rappaport a múlt század tízes éveiben jiddis nyelven megírt misztériumjátékához a héber
kabbala hagyományából és a haszid hiedelemvilágból merített. A dybuk egy halott ember lelke, amely
valamiért nem találja a helyét, sem megszabadulni nem képes, sem testet ölteni más alakban, amelyben
tovább tökéletesedhetne – ezért egy élő ember lelkébe költözik. Rappaport Dybukja tragikus szerelmi
történet, valóságos haszid Rómeó és Júlia. A darabból Sztanyiszlavszkij kérésére orosz nyelvű változat
is készült, de előadására a forradalom kitörése miatt nem került sor. Héber fordítását Vahtangov irányí-
tásával vitték színre.
Andrzej Wajda tervbe vette lengyel fordításának előadását híres krakkói színházi műhelyében, és a
jelenetekhez – szokása szerint – színes vázlatokat készített. Az előadásra nem került sor, de vázlatait
a kiadó rendelkezésére bocsátotta, és a jelen kiadást ezek díszítik.
A magyar fordítás Harsányi Zsolt munkája.
" Andrzej Wajda született őstehetség, ösztönösen jól ráérez a dolgok lényegére és ezeket a
benyomásait hol spontán frisseséggel, hol a legjobb értelemben vett rutinnal vetette papírra.
Fekete-fehér kontúrjai puritán drámai atmoszférát árasztanak, máskor színes filctollal is „bele-
firkál” a vázlataiba vagy tusba mártott ecsettel, lavírozott kolorit-foltokkal oldja a feszültséget
a kartonlapokon. Az utóbbiak sorába tartozik a sejtelmes holdfényben derengő sírkövek kísér-
teties tábora a temetőben vagy ennek éles ellentéteként a gazdag kereskedő lányának, Leának
lendületes menyasszonytánca, továbbá a szerelmi bánatában elbújdosó szegény kabbalista ifjú
– Chanán – alakja, illetve a lángoló falusi házak sorfala. Valóságos ótestamentumi figuráknak
tűnnek a kaftános öregek csoportjai turbánnal, széles karimájú kalappal vagy jellegzetes szőr-
kucsmával a fejükön és szinte kubista tömörségű, modern konstrukció a zsinagóga fából fara-
gott karzata. De bármennyire tagadja is a szerző a skiccek praktikus rendeltetését, olykor az
egyes jelenetekhez fűzött széljegyzetek, máskor a különféle mértani formákkal jelölt és számo-
zott felülnézeti koreográfiák ábrái konkrét rendezői instrukciókról árulkodnak…"
Wagner István: Két világ határán
Valamikor a IX. században kerültek a katolikus szertartások, a mise liturgikus rendjébe olyan párbeszédes, cselekményes, tehát eljátszható elemek, amelyekből a középkori színjáték kialakult. A folyamat a templomban kezdődött, aztán fokozatosan a templomon kívülre került, mindinkább elvilágiasodott, kivált a hagyományos liturgiából, s kerülő utakon ugyan, mégis következetesen vezetett el a reneszánsz színjáték kialakulásáig. Vagyis a misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások nélkül talán Shakespeare sem az lenne, vagy legalábbis más lenne, mint akinek ismerjük. A misztériumjátékok bibliai történetek egyre művészibb, egyre leleményesebb és egyre földközelibb költői illusztrációi. A mirákulumokban szentek életnek példázatát tárták a korabeli nézők elé a névtelen vagy ismert szerzők. A legmodernebb színjátéktípusban, a moralitásban a középkor szigorú erkölcsi rendjének tükrében vizsgálja magát az egyre evilágibb ember, a mindenségben elfoglalt helyét, élete értelmét veszi szemügyre a halál, a lehetséges kárhozat vagy üdvösség árnyékában.
Válogatta: Szenczi Miklós
Az utószót írta: Benedek András
A kötet tartalma:
Az Ádám-játék (Rónay György)
Jean Bodel: A Szent Miklós-játék (Jékely Zoltán)
Rutebeuf: Teofil csodája (Jékely Zoltán)
Jacopone da Todi: A szűzanya siralmai (Kálnoky László)
Feo Belcari: Játék Ábrahámról és Izsákról
Castellano de Castellani: Játék a tékozló fiúról (Tandori Dezső)
Auto a háromkirályokról (Tótfalusi István)
Haláltánc (Orbán Ottó)
Gómez Manrique: A Mi Urunk születésének színjátéka (Tótfalusi István)
Gil Vincente: Auto Kasszandra szibilláról (Tótfalusi István)
Az inssbrucki húsvéti játék (Hajnal Gábor)
Nóénak víz-özönnye (Bányay Geyza)
A pásztorok második, úgyszintén wakefieldinek is mondott színjátéka (Orbán Ottó)
Akárki (Tellér Gyula)
Nimwégai Márika (Mészöly Dezső)
Benedek András: Misztérium, mirákulum, moralitás – és a mai színjáték
Pinczés István, Tarján Tamás és Upor László a 2006–2007-es évad magyar ősbemutatói közül választotta ki
a kötetben olvasható hat kortárs magyar darabot.
Garaczi László: PLAZMA
Kiss Csaba: KUN LÁSZLÓ
Láng Zsolt: TÉLIKERT
Papp András–Térey János: KAZAMATÁK
Spiró György: PRAH
Zalán Tibor: KATONÁK, KATONÁK
I. kötet:
Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz (ford. Trencsényi-Waldapfel Imre)
Szopoklész: Oedipus király (ford. Babits Mihály)
Arisztophanész: Lysistrate (ford. Arany János)
Lope de Vega: Fuente Ovejuna (ford. Gáspár Endre)
Shakespeare: Hamlet (ford. Arany János)
Moliére: Tartuffe (ford. Vas István)
II. kötet:
Racine: Phaedra (ford. Somlyó György)
Goldoni: Két úr szolgája (ford. Révay József)
Schiller: Ármány és szerelem (ford. Vas István)
Gogol: A revizor (ford. Mészöly Dezső és Mészöly Pál)
Ibsen: Nóra (ford. Németh László)
Csehov: Cseresznyéskert (ford. Tóth Árpád)
Színpadi játékok gyermekszínjátszóknak, válogatás a Marczibányi Téri Művelődési Központ által kiírt pályázat anyagából. Szerzők: Adorján Viktor, Bajna Erzsébet, Kamarás István, Petkó Jenő, Tóth Zoltán, Trencsényi Katalin, Várhídi Attila
A győri Vaskakas Bábszínház hétkötetesre tervezett, kortárs gyerekdarabokat közreadó sorozatának első része, szerkesztette Markó Róbert és Papp Tímea.
"A sorozat nyitó kötete öt magyar népmese, illetve legenda alapú darabot tartalmaz. Szerzői közt van dramaturg-író (Gimesi Dóra, Tasnádi István), rendező (Veres András) és színész (Pallai Mara), azaz mindegyikük szorosan kötődik a gyakorlatias színházcsináláshoz. A szövegek a technikai megvalósítás megválasztásához maximális szabadságot engednek." (Nánay István)
Pallai Mara: Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története
Tasnádi István: Lúdas Matyi
Gimesi Dóra: Rózsa és Ibolya
Veres András: Tündérkeresztanya
Gimesi Dóra: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi
Brecht ezen a művén 1939-ben kezdett el dolgozni, és haláláig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan írt
hozzá, de végül befejezetlenül maradt.
Ez a kis kötet az 1939-1941 közt keletkezett szövegeket tartalmazza, melyek A sárgarézvásár-szövegek közel felét
teszik ki. Boronkay Soma fordítása az 1993-as német kritikai kiadást alapján készült, mely a hagyatékban megtalált
cetliket mindenféle rekonstrukció nélkül közölte.
Tizennégy évtizedet ível át az a tizennégy drámai alkotás, amelyet a két kötet tartalmaz Fonvizintől kezdve
Gorkijig. Az antológiát Elbert Jánosnak az orosz dráma útjáról írt tanulmánya zárja.
Ibsen életművének nyolc legjelentősebb darabját tartalmazza a Dániel Anna által válogatott kétkötetes antológia.
"A nevetségesség öl ... ami nyilvánvalóan úgy értendő, hogy a komikum lehántja a látszatokat és fölmutatja –
nincs jobb szópárosításunk – a meztelen igazságot; megfosztja a tekintélyükből élők és azzal visszaélők sisera-
hadát a társadalmi presztízsük jelmeztárától, és kimutatja, alkalmatlanok társadalmi tisztjük betöltésére; fölfe-
di, hogy szerepjátszásuk mögött tompa elme, sekélyes érzelmi világ, zilált erkölcsi rend működik; nemzeties
szólamaik pufogtatásával pedig korrupt üzelmeiket, alantas magánérdekeiket leplezik.
Caragiale gesztusa egyértelmű: ez a társaság, akit bábokként én huzigálok, ám az igazság szerint – nem a
nép, nem a nemzet; következésképpen: le kell őket a színről seperni. Nem kétséges, ez a gesztus a színház
falain túlra mutat. Határozottan fölismerhető célpontra. Caragiale szatírájának tárgya a múlt század utolsó
harmadában még csak alakuló polgárság. Korainak számítható, türelmetlenségnek-e a kegyetlen bírálat? Sie-
tett-e a Mester? Vagy inkább előrelátott?" (Szász János)
Az 1961-ben megjelent háromkötetes antológia máig a legteljesebb válogatás a Shakespeare-kori drámairodalomból. Shakespeare minden jelentős kortársa megtalálható a kötetekben Christopher Marlow-tól Ben Jonsonig.
A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Nagy Péter munkája
Magyar bábművészeti antológia
A kötetben olvasható bábjátékokat válogatta, bábszínpadra alkalmazta, az utószót és a rendezői tanácsokat
írta Kovács Ildikó.
Móricz Zsigmond: Állatmesék
Weöres SÁndor: Vásár
Marék Veronika: Mese a papírkosárban
Marék Veronika: Laci és az oroszlán
Róka, kakas, cica (orosz népmesék nyomán)
Kovács Ildikó: Cini Samu és Bálna Béla
José Géal: Plüm-plüm és a sárkány
D. Tanasescu: Tip és Top
M. Vaida: A macska meg a bohóc
Ion Creanga: A kiskakas két krajcárkája
Kovács Ildikó:Csinn-Bumm kalandjai Zeneországban
Hervay Gizella: Kobak és a piros autó
Tamási Áron: A szegény ördög
A. Wolf: Kecafán vagy Hacafán, korának legnagyobb rablója
Kovács Ildikó:A Kockás Kabát
Balázs Béla: A halász és a hold ezüstje
Saszet Géza: A mesének legyen jó a vége
Kovács Ildikóról:
Fekete Anetta: Tradíció és invenció. Kovács Ildikó bábrendezői formanyelve
A Pap Gábor írta, rendezte Szépen zengő pelikánmadár című előadás a debreceni Vojtina Bábszínház ihletett
tolmácsolásában bábtörténeti jelentőségű tett és esemény volt.
Ennek az előadásnak a szövegkönyve ez a füzet, amely párhuzamosan közli az elhangzó szöveget és az
azokat kísérő színpadi történéseket.
„Nyomorult egy királyi állapot,
Kételyek közt ülni fenn a bakon!
Hiába ülünk minden ló felett,
Percenként fúr a csordagyűlölet.
A sors kerekén fordul életünk,
S hatalmunk csúcsán úgy sosem örülünk,
Ahogy trónvesztéstől fél a szívünk.
Nem pofoz úgy hullámot a szél,
Mint szegény királyt a vak veszély!
Szeresd, ha félnek, s féljél ha szeretnek –
Ma körülvesznek, holnap megköveznek.”