Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688–1763) színes, szellemes alkotó – komoly mondanivalóval. Színpadi

darabjai mellett más irodalmi műfajokban is alkotott. Ahogyan Watteau a festészetben vagy Mozart a zenében,

Marivaux joggal lehetne a rokokó kitüntetett figurája az irodalomban.

Pályája több szálon futott, figyelemre méltó filozófiai esszéket, regényeket, eposzparódiákat írt, miközben a színpadot

sem hanyagolta el. Kezdetben még a tragédia műfajával is próbálkozott, de sikertelenül. Okos belátással súlyos monda-

nivalóit ezután mulatságos komédiákban írta meg. Talán azért nem tett szert oly széles körű népszerűségre, mert művei-

nek sokrétegű szerkesztése, nyelvi és gondolati komplexitása komolyan próbára teszi a nézőt (és az olvasót). Csaknem

harminc vígjátéka, négy (részben befejezetlen) regénye, valamint publicisztika és filozófiai értekezés határán billegő "folyó-

iratai" a francia irodalom legnagyobbjai közé emelik: nem túlzás, hogy Moliére mellett ő a commedia dell'arte hagyomá-

nyának legtehetségesebb folytatója a francia színjátékírók között.

A kötetbe válogatott kilenc komédia ebben a fordításban itt jelenik meg először nyomtatásban. Ilyen értelemben a gyűjte-

mény hiánypótló, és hozzájárulhat a szerző magyarországi recepciójának további gazdagításához. A darabok fő témája

mindenütt a szerelem, a meglepetésként, váratlanul feltámadó vonzalmak és a velük járó bonyodalmak, amelyeket Mari-

vaux az olasz népi kultúra és a francia színház legjobb tradícióit folytatva mutat be.

A kortárs számi előadó-művészetnek példamutató a helyi vitalitása és egyetemes jelenléte. Az évszázados elnyomás,

az északi időjárási szélsőségek által uralt élettér, klímaváltozás vagy az egyre szaporodó ércbányák okozta természeti

szennyezettség káros hatásai közepette a számi művészetnek etnikumuk számára életben tartó szerepe van. Legyenek

mindössze pár tízezren, színházuk saját társadalmuk kihívásait nemcsak hogy megszólaltatja és globálisan közvetíti,

hanem az egész emberiségért kiáll. A jelen válogatás ennek a színházi világnak a darabjaiból először nyújt át néhányat

a magyar olvasóközönségnek.

Ebben a változatos kötetben, néhány XX. századi amerikai darab mellett, zömében kortárs amerikai és ausztrál

egyfelvonásos drámák szerepelnek, melyeket Maior Enikő és Somló Ágnes vezetésével, műhelymunka keretében

ültettek át magyar nyelvre. A kötet rendezőelvét az emberi kapcsolatok különféle típusai adták. Az első részbe a nők

egymáshoz és önmagukhoz való viszonyát boncolgató darabok kerültek, a másodikba a férfi és nő közötti szálakat és

kötelékeket vizsgálók, a harmadik rész különféle, de nem szigorúan nemekhez kötődő emberi kapcsolatokkal foglalkozik,

míg az utolsóban elvontabb viszonyok kerülnek előtérbe.

Miről szólnak ezek a darabok?

A csalásról és a csalódásokról.

Híres színésznő tekint vissza a múltjára: elrontotta-e az életét?

Gyereklány énekesnőt ver a sors, de megküzd vele, nehogy úgy járjon, mint alig idősebb pályatársa, aki elvesztette

énjét a modern médiában.

A minden politikai váltást kiszolgáló képzőművész magára marad élethazugságai lelepleződése után.

Egy színészt egy otthontalan lány tanít meg igazán szeretni.

Egy szerelmi háromszög hazudozói érzelmeik csapdáiban vergődve szenvednek.

A kötet címadó drámája pedig bosszútörténet: a megtépázott ártatlanság ítéletvégrehajtóvá válik a minden erkölcsiségből

kiszakadt férfiak fölött

A kötet tartalma:

A Rúkmadár

Játék a kriptában

Télikert

Láng Zsolt 1958-ban született Szatmárnémetiben. Kolozsváron szerzett mérnöki diplomát, majd tanított.

1990-től a Látó c. folyóirat szerkesztője. 2020-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává

választották. Alapvetően prózaíró, novellákat, regényeket és esszéket ír.

A kötetben szereplő drámák közül kettőt mutattak be színpadon: A Rúkmadárt Kolozsváron játszották, a Télikertet

Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen vitték színre.

A kötet két drámát közöl, sajátságos tördeléssel: ha megfordítjuk a könyvet, a hátoldalán találjuk a másik darab címoldalát. A könyvnek így két címlapja és két impresszumoldala van, mindkét darabnak egy, a szövegek középen találkoznak – a történetek körbeérnek, a darabok kezet fognak egymással, a tereken és időn túl folyik az élet nagy körtánca.

"Ez ​a könyv arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószínűleg a világ létének utolsó pillanatáig. (Vannak ugyan tekintélyek, akik azt tanítják, hogy a kör előbb kihűl, mint a föld, de én azt hiszem, a dolog tart véges-végig.) Az élet legfontosabb tárgya, ténye és ügye tehát a téma, amelyet Schnitzler Arthúr – német, de a világ legelső új íróinak egyike – könnyű párbeszédekben földolgozott. Frivol olvasónak, első tekintetre, ezek a dialógusok frivolaknak tetszhetnek. De ha belemélyed a könyvbe, hamarosan meggyőződik, hogy ez nem érzékiséget csiklandó, mulattató dialógusok gyűjteménye, hanem egy vakmerő és végeredményben inkább szomorú tanköltemény ama bizonyos körről, amelyről őszintébben, keményebben, közvetlenebbül nem beszélt még senki. Schnitzler, nemhiába orvos és természettudós: okmányokat gyűjtött itt össze, olyan dokumentumokat, amelyből a jövő helyreállíthatja a mi szellemi és érzéki életünk természetrajzát, a ma pedig: láthatja, megismerheti és értheti azt. Amire a gyanakvó és álszenteskedő azt mondhatja: nos, ez a tudomány feladata és nem a költőé, menjen az orvos úr, írja meg latinul, mint ahogy régi jó szokás és hagyja meg a társadalomnak az ő erkölcseit – lepel alatt tovább rothadni – és ne bántsa az asszonyok és a gyermekek illúzióit!" (Bródy Sándor)

A kötetben olvasható színdarabok:

A maffiózó és a túsz

Egy különös asszony

Százéves táncosnő

A Százéves táncosnő Berkovits György második drámakötete. Az első, öt színdarabból álló Abreál 2002-ben jelent meg.

Átírta két színdarabját, az Abreált, szigorúbb szerkezetbe ágyazva, Százéves táncosnő, címmel, és az előző változatnál

sokkal kiemeltebben hangsúlyozva azt a két motívumot, amelyre a darab épült, miszerint a százéves táncosnő

élve temette el férjét, amely persze semmi más, mint a zsidó sors metaforája; és szintén jobban hangsúlyozva, hogy

a szintén táncosnő, nyolcvanéves lánya politikai parancsra, felsőbb utasításra vált el a férjétől, mert ha nem teszi, akkor

mindent kockára tesz, az életét is.

Az Egy különös asszony Évája emlékeztet az Életvesztesek című dráma főhősére, életének, út -és társkereséseinek

stációira; az értelmiségi Gyárfásra, az elkapatott fotós, Pálra, az erőszakos rendezőre, Gézára.

Átírta a Gabes és Gy. Bencét is, színpadszerűbbé téve, Maffiózó és a túsz címen, és sokkal kiemeltebben rámutatva,

hogy a többszörös gyilkos maffiózó, aki háborítatlanul éli a milliárdosok életét, egyszerűen fogva tartja, túszként, a

valaha neki tanácsokat adó értelmiségit, és gúnyosan kifejezi, hogy tulajdonképpen egy panoptikumba zárta, mert

manapság egy értelmiségi csak panoptikumba való.

Berkovits György szívesen hangoztatta, hogy darabjai a képtelenség stílusteremtő erejéből fakadnak, de ez a képtelen-

ség szerinte a realitásé, az életé, ha úgy tetszik az élet képtelen stílusa, amelyből, szerinte, színjátékainak szellemisége

fakad. Azonban kesernyés fanyalgás helyett választékos szellemességgel beszél minderről.

Az utószót András László írta.

Tartalom

A halálthozó pillangó (ford. Tótfalusi István)

Don Cristóbal és Dona Rosita tragikomédiája (ford. András László)

Mariana Pineda (ford. András László)

Rövid színdarabok (ford. András László)

Buster Keaton sétája

A szűz, a tengerész és a diák

Lázálom

A csodálatos vargáné (ford. Benyha János és András László)

Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben (ford. András László)

Don Cristóbal (ford. András László)

Öt év múlva (ford. András László)

A közönség (ford. András László)

Vérnász (ford. Illyés Gyula)

Yerma (ford. Németh László)

Rosita leányasszony vagy a virágnyelv (ford. Benyhe János)

Bernarda Alba háza (ford. András László)

A kötetben olvasható darabok:

A Turbin család napjai (Rab Zsuzsa)

Menekülés (Hernádi László)

Képmutatók cselszövése (Karig Sára)

Puskin utolsó napjai (Szöllősy Klára)

Boldogság (Karig Sára)

Iván, a rettentő (Elbert János)

A drámaíró Bulgakov (Elbert János)

A kötetben olvasható:

Kispolgárok (ford. Makai Imre)

Éjjeli menedékhely (ford. Gábor Andor)

Nyaralók (ford. Németh László)

A nap fiai (ford. Makai Imre)

Jegor Bulicsov és a többiek (ford. Gábor Andor)

1938. november Kristályéjszaka. A Hitler által felbujtott arctalan tömeg zsidó üzleteket foszt ki, zsinagógákba tör be, öregembereket kényszerít arra, hogy fogkefével sikálják az árja járdákat. Berlinben és más német nagyvárosokban bokáig érnek a rombolás üvegcserepei. Ugyanekkor egy jómódú zsidó házaspár Brooklynban éli mindennapi életét; épp moziba készülnek, amikor a csinos, kedves asszony – gondos feleség és szerető anya – hirtelen összeesik, és képtelen lábra állni. Hiába a vizsgálatok sora, betegségének fizikai okát nem lelik az orvosok. Arthur Miller darabjában e két esemény fonódik egymásba. A történelem majdhogynem láthatatlan, mégis mindent átható vezérvonalként van jelen a drámában; a szereplők életében ravasz dramaturgiával az Európában zajló borzalmak tükröződnek. Sylvia Gellburg paralízise tökéletesen szimbolizálja a bénultságot, a nácikkal szembeni tehetetlenséget és a zsidóság kiszolgáltatottságát, azt, ahogy az emberek képtelenek voltak szembeszegülni Hitler minden erkölcsöt lábbal tipró gépezetével.

Az 1994-ben született szöveget Ungvári Tamás fordította.

Ide kattintva belelapozhat a könyvbe:

Scolar – belelapozó: Üvegcserepek

Válogatta, sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta: Z. Szalai Sándor.

A kötet tartalma:

Szökött katona

Csikós

II. Rákóczi Ferenc fogsága

Liliomfi

Fenn az ernyő, nincsen kas

A lelenc

Utószó: Szigligeti és a magyar dráma

A kötetet szerkesztette, a mű szövegét sajtó alá rendezte és a jegyzeteket összeállította: Kerényi Ferenc.

A kötet tartalma:

Életrajzi vázlat

A Bánk-téma a magyar és a világirodalomban

A mű keletkezéstörténete

Katona irodalmi műveinek időrendi táblázata

Vezérfonal a műelemzéshez

Szereplők – személyiségek

Teljes, gondozott szöveg tárgyi magyarázatokkal és ellenőrző kérdésekkel

Szakaszonkénti összefoglaló kérdések

Egy remekmű értelmezési lehetőségeiből

Bibliográfia

"A Zalán-dráma középpontjában nincsen semmi, pontosabban a Semmi (a hiány, a kiürülés, a mindent átható válság) van. A drámát semmiféle istenség, hit, eszme vagy éppen a várakozás reménye sem tarthatja már egyben. A dráma nem a világ, az élet teljességének visszatükrözésére tör, nem a társadalmi és történelmi folyamatok hű tükörképét kívánja adni, s nem is az expresszivitás, a szépség, a finom belső rezdülések érzékeltetése a célja. Nem feltétlenül valamely pontosan lokalizálható térben és időben játszódik, szereplői nem egész személyiségüket kifejező, érvényes tettekben nyilvánulnak meg, és képtelenek értékelhető és érzékelhető történet megvalósítására is." (Vilcsek Béla)

Tartalom:

Azután megdöglünk

Ószeresek

Bevíz úr hazamegy, ha

Katonák

Ne lőj a fecskére

Romokon emelkedő ragyogás

Veszteglés

Halvérfesték

Amese marad

Tartalom:

Yvonne, burgundi hercegnő (ford. Pályi András)

Esküvő (ford. Spiró György)

Operett (ford. Eörsi István és Pályi András)

Utószó (Pályi András)

Ebben a 16. századi németalföldi történetben a hagyományos Mária-mirákulum motívumai a Faustus-monda elemeivel

vegyülnek. Az árva Márikát pap nagybátyja neveli. Egy napon igaztalan vádak érik, s a rázúduló szitkok hallatán

elkeseredésében testestül-lelkestül az ördögé lesz. Évekig abban a meggyőződésben él, hogy el fog kárhozni, de egy

különös vásári játék láttán megérti, hogy van még esélye Isten bocsánatára.

Az olla vogala / minden madár sorozat a régi németalföldi irodalom értékes darabjaiból szemelget. A cím az egyik első

fennmaradt holland nyelvű írásos emlékből származik, amelyben mintha egyik népdalunkat hallanánk: "Hebban olla vogala

nestas hagunnan hinase hic enda thu wat unbidan we nu" - "Minden madárfészket rak már, csak te és én nem, hát mire

várunk?" A kiválasztott művek a magyar fordításokban remélhetőleg méltó társaikra találnak.

Fordította: Molnár Zsófia

Koffi Kwahulé 1956-ban született Elefántcsontparton, a '70-es évek második fele óta él Franciaországban.

Több tucat dráma szerzője, második regénye 2010-ben jelent meg a párizsi Gallimard Kiadónál.

A kötetben szereplő három színdarabban nem érdemes Afrika számunkra egzotikusnak tűnő tájait keresni.

Kwahulé finoman pulzáló szövegei sokkal egyetemesebb kérdéseket feszegetnek. A Sörfőzde akár politikai

pamfletnek is beillene, a Big Shoot súrolja az abszurd határait, a Barbárok melankóliája pedig igazi tragédia,

amelynek mozgatórugói a hagyomány- és tekintélytisztelet megtagadása, valamint a féltékenység.

„Katona József Bánk bánjának szövege már eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű verssorokat írt, nyelve tömör,

fordulatai sokszor meglepőek. De vajon annak is szánta őket? Az idő múlásával a szöveg számos helye homályossá

vagy – ami veszélyesebb – félreérthetővé vált. Ezért teszek az eredeti mellé egy mai nyelvű prózai fordítást, hogy a mai

olvasó is jól értse, mit mond ez az izgalmas szöveg. Mi az pontosan, hogy »a becsületem«? Van-e értelme egy középkori

történetben annak, hogy »magyar szabadság«? Hogy értsük azt, hogy »házas vagyok, de nincs feleségem«? Bánk,

a gyilkos, végül felmentést kap vagy kegyelmet?” Nádasdy Ádám

Szakmailag lektorálta és az utószót írta: Margócsy István.