Tartalom:

Slawomir Mrozek (1930) Krakkóban, újságíróként, humoristaként kezdte pályáját az ötvenes évek elején. Az évtized végén Varsóba költözött, ekkor már drámaíróként is ismert volt. A hatvanas évek elején írt mítoszromboló, groteszk egyfelvonásosai máig sem vesztettek népszerűségükből. 1963-ban Genova környékén telepedett le, pályája a Tangó sikere után teljesedett ki. 1968-ban nyilatkozatban ítélte el Csehszlovákia megszállását, válaszul a lengyel hatóságok nem hosszabbították meg az útlevelét. A Párizsban élő szerző ekkor politikai menedékjogot kért. Járta a világot, részt vett bemutatókon, gyakran rendezőként is közreműködött. 1987-ben feleségül vette Susana Osario Rosas mexikói rendezőnőt. 1989-ben Mexikóban, a Los Flores ranchon telepedtek le, ez hamarosan új nevet kapott: La Epifania. 1990-ben, hatvanadik születésnapja tiszteletére emlékezetes Mrozek-fesztivált tartottak Krakkóban, a drámaírót a város díszpolgá-

rává avatták. 1996-ban hazatért, 2013-ban halt meg.

Tartalom:

Válogatta és szerkesztette: Upor László

Különleges ajándékot kapott 75. születésnapjára Harold Pinter, az angol dráma élő klasszikusa, hiszen alig pár nappal

az ünnep után tudta meg a Nobel-bizottság döntését: 2005-ben életművéért neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Ebből

az alkalomból a 2000-ben megjelent drámaantológia újra kiadásra került.

Szabó T. Anna: Borsószem és a többiek

Góczán Judit: Pöttöm Panna

Kolozsi Angéla: A rút kiskacsa

Markó Róbert–Tengely Gábor: A harmadik hableány

Borbély Szilárd: A fülemüle

A Markó Róbert és Papp Tímea által szerkesztett sorozat ötödik kötete Andersen meséinek kortárs feldolgozásait gyűjtötte össze. A bevezető tanulmányt Boldizsár Ildikó írta, a függelék az írókról és a darabok ősbemutatóiról ad tájékoztatást.

Orbán János Dénes: Búbocska

Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla

Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot

Jeli Viktória–Tasnádi István: Rozi az égen

Gimesi Dóra–Veres András: Tíz emelet boldogság

A Markó Róbert és Papp Tímea által szerkesztett sorozat hatodik kötete mai magyar mesemondók történeteit gyűjtötte össze.

Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux (1688–1763) színes, szellemes alkotó – komoly mondanivalóval. Színpadi

darabjai mellett más irodalmi műfajokban is alkotott. Ahogyan Watteau a festészetben vagy Mozart a zenében,

Marivaux joggal lehetne a rokokó kitüntetett figurája az irodalomban.

Pályája több szálon futott, figyelemre méltó filozófiai esszéket, regényeket, eposzparódiákat írt, miközben a színpadot

sem hanyagolta el. Kezdetben még a tragédia műfajával is próbálkozott, de sikertelenül. Okos belátással súlyos monda-

nivalóit ezután mulatságos komédiákban írta meg. Talán azért nem tett szert oly széles körű népszerűségre, mert művei-

nek sokrétegű szerkesztése, nyelvi és gondolati komplexitása komolyan próbára teszi a nézőt (és az olvasót). Csaknem

harminc vígjátéka, négy (részben befejezetlen) regénye, valamint publicisztika és filozófiai értekezés határán billegő "folyó-

iratai" a francia irodalom legnagyobbjai közé emelik: nem túlzás, hogy Moliére mellett ő a commedia dell'arte hagyomá-

nyának legtehetségesebb folytatója a francia színjátékírók között.

A kötetbe válogatott kilenc komédia ebben a fordításban itt jelenik meg először nyomtatásban. Ilyen értelemben a gyűjte-

mény hiánypótló, és hozzájárulhat a szerző magyarországi recepciójának további gazdagításához. A darabok fő témája

mindenütt a szerelem, a meglepetésként, váratlanul feltámadó vonzalmak és a velük járó bonyodalmak, amelyeket Mari-

vaux az olasz népi kultúra és a francia színház legjobb tradícióit folytatva mutat be.

A kötetben olvasható:

Esterházy Péter 2009 és 2015 között írt drámáinak első gyűjteményes kötete. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és

jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a Daisy, a Búcsúszimfónia és a Rubens olvasói előtt,

ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző,

saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba

lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány,

válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás - a szín változik, a drámák közösek. Rémület, vidámság,

bizakodás és kilátástalanság. (csönd vagy zene, vagy csönd, mely zene) Esterházy Péter egyik nagy drámaírói teljesít-

ménye ez.

Válogatta és a darabokat fordította: Tasnádi Edit

A Drámatájak sorozatról:

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk – bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal

a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk

valamely – vagy több – magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember válogatja a sorozat köteteit, aki járatos

az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a „kinti” választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt

keresi. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat – ugyanakkor s ugyanúgy:

a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

Civan Canova: Jázminszirmok

Güngör Dilme: Mídász király fülei

Memet Baydur: A teherautó

Murathan Mungan: Mahmud és Yezida

Sabahattin Kudret Aksa: A kávézóban ünnepség van

Özen Yula: Nem hivatalos történelmi leckék Hurrem szultánától, avagy A kitalált Hurrem szultána

Semih Çelenk: A szatirikus, avagy a költő Esref titokzatos kalandja

A kortárs számi előadó-művészetnek példamutató a helyi vitalitása és egyetemes jelenléte. Az évszázados elnyomás,

az északi időjárási szélsőségek által uralt élettér, klímaváltozás vagy az egyre szaporodó ércbányák okozta természeti

szennyezettség káros hatásai közepette a számi művészetnek etnikumuk számára életben tartó szerepe van. Legyenek

mindössze pár tízezren, színházuk saját társadalmuk kihívásait nemcsak hogy megszólaltatja és globálisan közvetíti,

hanem az egész emberiségért kiáll. A jelen válogatás ennek a színházi világnak a darabjaiból először nyújt át néhányat

a magyar olvasóközönségnek.

Ebben a változatos kötetben, néhány XX. századi amerikai darab mellett, zömében kortárs amerikai és ausztrál

egyfelvonásos drámák szerepelnek, melyeket Maior Enikő és Somló Ágnes vezetésével, műhelymunka keretében

ültettek át magyar nyelvre. A kötet rendezőelvét az emberi kapcsolatok különféle típusai adták. Az első részbe a nők

egymáshoz és önmagukhoz való viszonyát boncolgató darabok kerültek, a másodikba a férfi és nő közötti szálakat és

kötelékeket vizsgálók, a harmadik rész különféle, de nem szigorúan nemekhez kötődő emberi kapcsolatokkal foglalkozik,

míg az utolsóban elvontabb viszonyok kerülnek előtérbe.

Miről szólnak ezek a darabok?

A csalásról és a csalódásokról.

Híres színésznő tekint vissza a múltjára: elrontotta-e az életét?

Gyereklány énekesnőt ver a sors, de megküzd vele, nehogy úgy járjon, mint alig idősebb pályatársa, aki elvesztette

énjét a modern médiában.

A minden politikai váltást kiszolgáló képzőművész magára marad élethazugságai lelepleződése után.

Egy színészt egy otthontalan lány tanít meg igazán szeretni.

Egy szerelmi háromszög hazudozói érzelmeik csapdáiban vergődve szenvednek.

A kötet címadó drámája pedig bosszútörténet: a megtépázott ártatlanság ítéletvégrehajtóvá válik a minden erkölcsiségből

kiszakadt férfiak fölött

A kötet tartalma:

A Rúkmadár

Játék a kriptában

Télikert

Láng Zsolt 1958-ban született Szatmárnémetiben. Kolozsváron szerzett mérnöki diplomát, majd tanított.

1990-től a Látó c. folyóirat szerkesztője. 2020-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává

választották. Alapvetően prózaíró, novellákat, regényeket és esszéket ír.

A kötetben szereplő drámák közül kettőt mutattak be színpadon: A Rúkmadárt Kolozsváron játszották, a Télikertet

Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen vitték színre.

A kötetben olvasható színdarabok:

A maffiózó és a túsz

Egy különös asszony

Százéves táncosnő

A Százéves táncosnő Berkovits György második drámakötete. Az első, öt színdarabból álló Abreál 2002-ben jelent meg.

Átírta két színdarabját, az Abreált, szigorúbb szerkezetbe ágyazva, Százéves táncosnő, címmel, és az előző változatnál

sokkal kiemeltebben hangsúlyozva azt a két motívumot, amelyre a darab épült, miszerint a százéves táncosnő

élve temette el férjét, amely persze semmi más, mint a zsidó sors metaforája; és szintén jobban hangsúlyozva, hogy

a szintén táncosnő, nyolcvanéves lánya politikai parancsra, felsőbb utasításra vált el a férjétől, mert ha nem teszi, akkor

mindent kockára tesz, az életét is.

Az Egy különös asszony Évája emlékeztet az Életvesztesek című dráma főhősére, életének, út -és társkereséseinek

stációira; az értelmiségi Gyárfásra, az elkapatott fotós, Pálra, az erőszakos rendezőre, Gézára.

Átírta a Gabes és Gy. Bencét is, színpadszerűbbé téve, Maffiózó és a túsz címen, és sokkal kiemeltebben rámutatva,

hogy a többszörös gyilkos maffiózó, aki háborítatlanul éli a milliárdosok életét, egyszerűen fogva tartja, túszként, a

valaha neki tanácsokat adó értelmiségit, és gúnyosan kifejezi, hogy tulajdonképpen egy panoptikumba zárta, mert

manapság egy értelmiségi csak panoptikumba való.

Berkovits György szívesen hangoztatta, hogy darabjai a képtelenség stílusteremtő erejéből fakadnak, de ez a képtelen-

ség szerinte a realitásé, az életé, ha úgy tetszik az élet képtelen stílusa, amelyből, szerinte, színjátékainak szellemisége

fakad. Azonban kesernyés fanyalgás helyett választékos szellemességgel beszél minderről.

A kötetben olvasható drámák:

A születésnap

Az étellift

A gondnok

A szerető

Teadélután

Hazatérés

Tájkép

Csönd

Régi idők

Válogatta és az utószót írta: Osztovits Levente.

Az utószót András László írta.

Tartalom

A halálthozó pillangó (ford. Tótfalusi István)

Don Cristóbal és Dona Rosita tragikomédiája (ford. András László)

Mariana Pineda (ford. András László)

Rövid színdarabok (ford. András László)

Buster Keaton sétája

A szűz, a tengerész és a diák

Lázálom

A csodálatos vargáné (ford. Benyha János és András László)

Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben (ford. András László)

Don Cristóbal (ford. András László)

Öt év múlva (ford. András László)

A közönség (ford. András László)

Vérnász (ford. Illyés Gyula)

Yerma (ford. Németh László)

Rosita leányasszony vagy a virágnyelv (ford. Benyhe János)

Bernarda Alba háza (ford. András László)

A cigányság történelmét, mint folyamatot nem lehet megírni. Széttagolt, mint ahogy a cigányság is szétszórtan olt. Hogy milyen is volt az a közel hatszáz év, melyet Magyarországon töltöttek, drámajáték formájában dolgoztam fel. Azokat a lényeges eseményeket, hatásokat, állapotot vettem figyelembe, mely a cigányságra, mint egészre hatott. Ezek a játékok tanítási órákon születtek, olyan osztályokban, ahol zömével cigány tanulók voltak. Majd később dolgoztam át színpadi változatra. Erre azért volt szükség, hogy a szülők előtt is bemutathassam, így szórakoztató formában szembesültek a cigányság múltjával. A szülők nagy része szinte semmit sem tudott, vagy legalábbis csak szórványosan arról, hogy mi is történt velük a múltban. A drámajátékok nyelvezete nagyon közel áll a cigány tanulókhoz. Könnyen, jó átéléssel tudják eljátszani.

A kötet tartalma:

Danton halála (Kosztolányi Dezső)
Leonce és Léna (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Woyzeck (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Lenz (Thurzó Gábor, versbetétek: Rónay György)
Hesseni hírmondó (Paulinyi Zoltán)
Levelek (Kovács István)

Utószó: Georg Büchner kilyuggatott világa (Walkó György)
Jegyzetek (Fodor Géza)

A kötetben olvasható darabok:

A Turbin család napjai (Rab Zsuzsa)

Menekülés (Hernádi László)

Képmutatók cselszövése (Karig Sára)

Puskin utolsó napjai (Szöllősy Klára)

Boldogság (Karig Sára)

Iván, a rettentő (Elbert János)

A drámaíró Bulgakov (Elbert János)

A kötetben olvasható:

Kispolgárok (ford. Makai Imre)

Éjjeli menedékhely (ford. Gábor Andor)

Nyaralók (ford. Németh László)

A nap fiai (ford. Makai Imre)

Jegor Bulicsov és a többiek (ford. Gábor Andor)