Kárpáti Péter 2011-ben megjelent drámakötete, A Pitbull cselekedetei határpontot mutat az író pályáján. A kötet négy

darabjából kettő még kőszínházak – Az öldöklő tejcsarnok a tatabányai színház, a Búvárszínház az Örkény Színház –

számára készült, és a hagyományos színházi működés szerint került színre. De a két utolsó darab, a Szörprájzparti és

A Pitbull cselekedetei már másfajta színházi működést és másfajta drámaírói gondolkodást mutat.

A Szörprájzparti és A Pitbull cselekedetei bemutatója független produkcióként készült. A szerző maga gyűjtötte a

színészcsapatot, ő irányította a próbákat, de a hagyományos rendezői szerep gyakorlása helyett valódi kollektív alkotásra

törekedett, ahol a játszók (és bizonyos értelemben a nézők is) egyenrangú partnerekké válhatnak. Ezt segítette az is,

hogy a két darab nem hagyományos színházi terekben valósult meg: a Szörprájzparti egy „titkos lakás”-ban közel az

Astoriához, A Pitbull pedig a Trafótól nem messze lévő Tündérgyár helyiségében.

Fordította: Mészöly Dezső, Babits Mihály

A kötete szerkesztette, a művek szövegét sajtó alá rendezte és a jegyzeteket összeállította: Bolonyai Gábor.

Tartalom:

A görög tragédia

Életrajzi vázlat

Antigoné

vezérfonal a mű értelmezéséhez

teljes, gondozott szöveg tárgyi magyarázatokkal és ellenőrző kérdésekkel

Oedipus király

vezérfonal a mű értelmezéséhez

teljes, gondozott szöveg tárgyi magyarázatokkal és ellenőrző kérdésekkel

Két remekmű utóéletéből

Bibliográfia

A DramArt sorozat első kötetében Gianina Cărbunariu öt drámáját közli Csűrös Réka és Patkó Éva fordításában,

Boros Kinga előszavával. A szerző személyében olyan színházi alkotót ismerhetnek meg a magyar olvasók, akinek

a szövegei nem az íróasztal magányától tartanak a kiadók, szerkesztőségek és a színpad felé, hanem a mindennapok

élő valósága és a színházi alkotás folyamata szüli és alakítja őket. Párbeszéd ez, amely során a beszélgető felek is átala-

kulnak, akárcsak a jó fordításban: a más nyelvben igazán otthonra találó szöveg nem csupán a másságot hozza közelebb,

de hat magukra az egymással beszélgető nyelvekre is.

A kötetben olvasható drámák:

maby-baby.edu

Tigris –a mockumentary play

Szolidaritás

Eladó / For sale

Hétköznapi emberek

A kötet tartalma: Díszelőadás, Tótferi, Nick Carter, Pájunkás János, A negyedik kapu, Első éjszaka avagy utolsó

Tíz ​éve mindig ugyanabból a történetből indulok ki, majd teljesen máshová érkezem. Van egy gyönyörű könyv, Tonelli Sándor állította össze útijegyzeteiből. 1907-ben áruházban felszállt az Ultonia nevű kivándorlóhajóra, amely Amerikába szállított sok ezer kelet-európait. Van ennek a könyvnek egy Éjszaka című fejezete. Képzeld el a fedélközt, hatalmas terem, háromemeletes vaságyak, tökéletesen sötét van, és az emberek mesélnek (hiszen a mesélés valaha a katonaságtól a börtönig az élet elengedhetetlen része volt), legendákat, ponyvatörténeteket, a saját életüket és a történelmet valami zagyva monológban vagy tündérmesében. Maguk a konkrét történetek a Tonelli-könyvben nem szerepelnek, ezeket rakosgatom hozzá én. Volt ott magyar, bosnyák, szerb, oláh, zsidó, satöbbi, paraszt és őrült professzor, és a mesélők hangja és meséi összekeverednek teljesen személytelenül, hiszen a vaksötétben nem tudod, ki beszél. E láthatatlan figurák mégis nagyon közeliek, hiszen az embert a hangja sokkal bensőségesebben jellemzi, mint a külseje. Csak hallgatod őket, és kinézel a kis, kerek ablakon, ott van a fejednél a víz. Ezt a képet némi pátosszal a Noé bárkájaként lehet értelmezni. Ezek az emberek az állatok helyett a maguk kis történeteit viszik, és vele sok fura tapasztalatot, félelmet, nyomort, a kultúrát, amivel majd eltűnnek ott a nagy semmiben, az Újvilágban. Magát a mesehajót egyelőre nem írtam meg, és lehet, hogy soha nem is fogom, de néhány történetet már lejegyeztem az éjszakai mesék közül. Színházzá alakítottam át, mert a mesélés mint forma ma már nem létezik. Egyedül a színház maradt számunkra, ahol élő ember egy másikhoz beszél.

A 2010-es év színházi bemutatóiból választotta ki Fábri Péter rendező, Hegedűs D. Géza színművészrendező

és Radnai Annamária dramaturg azokat a darabokat, melyeknek szövegét leginkább méltónak találta az

utókorra hagyományozni.

„Magyar darabot olvasni szívmelengetően jó. Mert akárhonnan csűrjük-csavarjuk, mindenütt jó, igen, de leg-

jobb otthon. Belepillantani abba a tükörbe, amelyet velünk élő kortársunk állít elénk magunkról, hogy

»mik vogymuk?« – izgalmas és veszélyes utazás. Sejtjük, hogy az út nehéz, rögös, olykor fájdalmas lesz,

és a végén – nincs mese – magunkkal kell szembenézni...” (Alföldi Róbert)

A kötetbe foglalt tíz darab két és fél évtizedet fog át. Elektra drámája tíz változatban pereg le előttünk,

a darabok időrendben a téma történetét is bemutatják. Az örök Elektra minden egyes változata a maga

módján a maga korát tükrözi.

A kötet tartalma:

Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása

Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják

De Sade úr betanításában

A vizsgálat

A luzitán madárijesztő

Hölderlin

A per

Utószó

Az utószót írta: Földényi F. László

Fordította: Márton László.

A kötetet szerkesztette, a mű szövegét sajtó alá rendezte, a szemelvényeket és a képeket válogatta, a jegyzeteket írta: Kocziszky Éva.

A kötet tartalma:

Előszó

A Goethe-kor alapvonalai

Életrajzi vázlat

A mű keletkezéstörténete

Vezérfonal a mű elemzéséhez

A Faust utóélete

Teljes, gondozott szöveg tárgyi és szómagyarázattal, értelmező kérdésekkel és szemelvényekkel

Bibliográfia

Hetedik mennyország / Cloud Nine, 1979 (ford.: Upor László, Háy János)

NagymeNők / Top Girls, 1982 (ford.: Ruttkay Zsófia)

Mocsár / Fen, 1983 (ford.: Nagy István)

Kék szív / Blue Heart, 1997 (ford.:Kúnos László)

A szív csücske / Heart's Desire

Kék bögre / Blue Kettle

Valahol / Far Away, 2000 (ford.: Enyedi Éva)

Sokan / A Number, 2002 (ford.: Upor László)

Utószó (Enyedi Eva és Upor László)

"Kötetünk hat drámát vonultat fel Lorca változatos életművéből. A színházlátogatók körében talán a Vérnász, a Yerma és

a Bernarda Alba háza a legismertebbek. Különböző változatokban és fénytörésben láthatjuk azt, miként oltja ki vagy hevíti

forrpontig a spanyol becsület parancsuralma a női szenvedélyt, amely ugyanolyan hévvel irányulhat egy férfi, mint egy meg

nem született gyermek felé. A Rosita leányasszony avagy a virágnyelv főszereplője a lázadó asszonyokkal ellentétes

utat követ, és a társadalom által elrendelt sorsát engedelmesen vállalva lassan elhervad. A Don Perlimplín és Belisa szerelme

a kertben című darabban a férfi szenvedélye meghajol a női szenvedély előtt. A közönség pedig egy igazi szürrealista dráma."

Hunyady Sándor Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő szerelméből született: már származása szinte arra

predesztinálta tehát, hogy színpadi szerző legyen. Mégis: harminchét éves koráig meg sem próbálkozott drámaírással,

s talán ez a késedelem is az oka, hogy még ma is inkább érzékeny megfigyelésekkel, fanyar humorral teli novelláiról

(A vöröslámpás ház, Razzia az Arany Sas-ban), regényeiről (Családi album) és szépirodalmi rangú publicisztikájáról

ismert. Kortársai nem csak íróként, emberként is rajongtak érte: bölcs derűje, mély emberismerete minden ellenséges

indulatot megtört. "Ennek az írónak friss szeme van és érzékeny füle. Ezzel meghallja a párbeszédek titkos muzsikáját.

Szeret és tud megfigyelni, jól érzi magát, amikor ír, ennélfogva mi is jól érezzük magunkat." – írta róla Kosztolányi.

A kötetben szereplő drámák közül eddig csupán a Bakaruhában és a Feketeszárú cseresznye látott könyv alakban is

napvilágot, most további négy Hunyady-dráma kerül a szélesebb olvasóközönség elé.

A kötet tartalma:

Júliusi éjszaka

Feketeszárú cseresznye

Bakaruhában

A három sárkány

Lovagias ügy

Kártyázó asszonyok

Válogatta, az utószót és az életrajzi jegyzeteket írta: Pászt Patrícia.

A kötetet szerkesztette: Pálfalvi Lajos.

Fordította: Bába Krisztina, Kálmán Judit, Pászt Patrícia.

A válogatás elsődleges szempontja az volt, hogy az antológiába ne csupán egyes szerzők egyes művei kerüljenek,

hanem a kiválasztott darabok egyben a lengyel színházi élet legfontosabb jelenségeire is felhívják a figyelmet.

Bogusław Schaeffer és Tadeusz Słobodzianek személyében a mai lengyel dráma legmarkánsabb személyiségeit tisztel-

hetjük. Műveikkel önálló és univerzális formanyelvet, koherens világképet teremtettek, habár írói technikájuk és stílusuk

egymástól gyökeresen eltérő. Schaeffer a filozófiai előadásokkal teletűzdelt abszurd helyzetgyakorlatok nagymestere,

Słobodzianek valós történeteket mesél a groteszk misztériumjáték tréfásan vulgáris nyelvén – ebből a szempontból

Witkiewicz és Gombrowicz szellemi örökösei.

A realista dramaturgiát a New Yorban élő Janusz Głowacki képviseli, aki a 80-90-es évek egyik legsikeresebb színpadi

szerzőjének számított Lengyelországban, s akinek Antigoné New Yorkban című darabja máig a lengyel színházak

sikerdarabjai közé tartozik.

Az ifjabb generációt képviselő Ingmar Villquist az utóbbi évek nagy felfedezettje. Expresszionista drámái szimbolikus

környezetben játszódnak, és a honi kritikusok szerint megszabadíthatják a lengyel drámairodalmat attól a Witkiewicz–

Gombrowicz–Mrozek által uralt groteszk-abszurd nyelvezettől, amely a XX. század színházi hagyományát meghatá-

rozta, s amelynek egyik nagymestere, Sławomir Mrożek – minden új hullám és tendencia ellenére (vagy éppen azért) –

szintén helyet kapott kötetünkben.

Tartalom:

Sławomir Mrożek: Özvegyek

Ingmar Villquist: Helver éjszakája

Janusz Głowacki: Antigoné New Yorkban

Bogusław Schaeffer: Kacsa

Tadeusz Słobodzianek: Ilja próféta

Utószó

Életrajzi jegyzetek

Édes fiaim (ford. Benedek András)

Az ügynök halála (ford. Ungvári Tamás)

A salemi boszorkányok (ford. Hubay Miklós)

Pillantás a hídról (ford. Vajda Miklós)

A bűnbeesés után (ford. Vajda Miklós)

Közjáték Vichyben (ford. Vajda Miklós)

Alku (ford. Vajda Miklós)

Slawomir Mrozek (1930) Krakkóban, újságíróként, humoristaként kezdte pályáját az ötvenes évek elején. Az évtized végén Varsóba költözött, ekkor már drámaíróként is ismert volt. A hatvanas évek elején írt mítoszromboló, groteszk egyfelvonásosai máig sem vesztettek népszerűségükből. 1963-ban Genova környékén telepedett le, pályája a Tangó sikere után teljesedett ki. 1968-ban nyilatkozatban ítélte el Csehszlovákia megszállását, válaszul a lengyel hatóságok nem hosszabbították meg az útlevelét. A Párizsban élő szerző ekkor politikai menedékjogot kért. Járta a világot, részt vett bemutatókon, gyakran rendezőként is közreműködött. 1987-ben feleségül vette Susana Osario Rosas mexikói rendezőnőt. 1989-ben Mexikóban, a Los Flores ranchon telepedtek le, ez hamarosan új nevet kapott: La Epifania. 1990-ben, hatvanadik születésnapja tiszteletére emlékezetes Mrozek-fesztivált tartottak Krakkóban, a drámaírót a város díszpolgá-

rává avatták. 1996-ban hazatért, 2013-ban halt meg.

Tartalom:

Válogatta és szerkesztette: Upor László

Különleges ajándékot kapott 75. születésnapjára Harold Pinter, az angol dráma élő klasszikusa, hiszen alig pár nappal

az ünnep után tudta meg a Nobel-bizottság döntését: 2005-ben életművéért neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Ebből

az alkalomból a 2000-ben megjelent drámaantológia újra kiadásra került.

Ha ​valahol a világon, akkor Angliában következik be szinte naponta a csoda: a színház nem önmaga nagyon bizonytalan,

alig meghatározható, „szuverén” forrásaiból táplálkozik, hanem abból az „anyagból”, amelyet a kortársi drámairodalom

kínál fel neki. Olyan drámairodalom ez, amely stílusát, érzékenységét tekintve elképesztő leleményességgel reagál mind-

arra, amit társadalmi és művészeti közérzetnek szoktunk nevezni.

Hosszú idő után ez az első antológia, amely hírt ad napjaink angol drámaterméséről. Harold Pinter élő klasszikus: Hold-

fény című műve a régi erényeket – a létezés rejtelmének színpadilag adekvát megfogalmazását, hétköznap és költészet

egymásba feledkezését – valósítja meg újra. Stoppard, a virtuóz hangszerelő két egymástól messzi kor harmóniáit és

diszharmóniáit ötvözi egybe. Nicholas Wright a pszichológiai drámát műveli, Caryl Churchill fantasztikus játéka szemléle-

tében rokon a „dühös” Gregory Motton Peer Gyntöt idéző és parodizáló szertelen művével.

Gazdag, eleven drámairodalomról ad hírt ez a kötet, afféle mustrával szolgál, amely talán még lenyűgözőnek is

mondható.

Tartalom:

Harold Pinter: Holdfény

Tom Stoppard: Árkádia

Nicholas Wright: Mrs. Klein

Caryl Churchill: Az iglic

A SzínText színházi sorozat darabjaként megjelenő gyűjteményes Mohácsi-kötetbe olyan művek kerültek, amelyek

újragondolják a "nemzeti drámairodalom" tizenkilencedik századi elképzeléseit. A könyvben szereplő öt színpadi mű saját

feladatát a nemzeti drámahagyományon belül, a magyar polisz közös és (természetesen) nem konfliktusmentes ügyeinek

felmutatásában találta meg. Ilyen az ötvenhatra megosztottan emlékező Magyarország, az államszocializmus évei,

a Gulág és a zsidóság kamenyec-podolszki deportálása, a cigány-nem cigány együttélés. Ezek a szövegek kibeszéletlen,

közös elfojtásainkkal szembesítenek. Szereplőik szokatlanul számosak, majdnem, mint a magyar társadalom. És mind

a magáét mondja. Ez a sokféleségük adja ki a magyar népet. De vajon hogyan dönt ez a nép, mondjuk a Csak egy

szögben? Végül a cigányok itt hagyják Magyarországot? Vagy a magyarok hagyják itt a cigányokat? Vagy senki sem megy

sehova: és megpróbálnak együtt élni?

A kötetben szereplő művek:

Milan Uhde: Csoda az elátkozott házban – ford. Csoma Borbála

Lenka Lagronová: Csillagpor – ford. Juhászné Hahn Zsuzsanna

Petr Zelenka: Állásinterjúk – ford. Gál Róbert

David Drábek: Csokifalók – ford. Peťovská Flóra

Olga Šubrtová – Martin Glaser: Áramszünet – ford. Gál Róbert

Ondřej Novotný: Összeomlás – ford. Hanzelik Gábor

Tereza Verecká: A köves, köves pusztában (Jób) – ford. Forgács Ildikó

A cseh drámairodalom leglényegesebb jelenségének azt tarthatjuk, hogy lassacskán lerázza magáról a „tiszta" irodalom béklyóit. A legsikeresebb kortárs színházi szövegek ugyanis gyakran színre állításukkal, vagy legalábbis az őket létrehozó konkrét team ötletelésével párhuzamosan keletkeznek, tehát ezek a színházzal és a konkrét megvalósítás céljával szorosan összefonódó színházi szövegek. Az úgynevezett kollektív alkotás folyamata révén ezek a színházi szövegek gyakran sokkal inkább egy nyitott jelenetsor formáját nyerik el, mely szemben áll az emberek közötti dialógus mimetikus illúziójával, elbúcsúzik a szintézistől, és a dramatikus formát teljesen dekonstruálja. A legtöbb alkalommal ugyanis nem a történetről van szó, sokkal inkább a tulajdonképpeni játékról, illetőleg a különböző metaszínházi jelekkel való játék elveiről. Ezenfelül ezek többnyire egy konkrét társulathoz és színházhoz köthetők, melyek keretében létrejön a színházi szöveg. Nem utolsósorban mindez az egész társulat részvételével történő, a mai társadalom szimptomatikus jellemzőinek keresésében keletkezik, és az autentikus, újabb kori történelmünk sötét oldalát leleplező dokumentumok vizsgálatában, ami révén egy olyan egyedülálló művészi kijelentés születik meg önmagunkról, cseh mentalitásunkról és identitásunkról, mely a közönségben korosztályra való tekintet nélkül visszhangra talál, és ezáltal a kortárs cseh színházművészet per se egy jelentőségteljes módon alakul tovább.