Holdfény. Öt mai angol dráma

Ha ​valahol a világon, akkor Angliában következik be szinte naponta a csoda: a színház nem önmaga nagyon bizonytalan,

alig meghatározható, „szuverén” forrásaiból táplálkozik, hanem abból az „anyagból”, amelyet a kortársi drámairodalom

kínál fel neki. Olyan drámairodalom ez, amely stílusát, érzékenységét tekintve elképesztő leleményességgel reagál mind-

arra, amit társadalmi és művészeti közérzetnek szoktunk nevezni.

Hosszú idő után ez az első antológia, amely hírt ad napjaink angol drámaterméséről. Harold Pinter élő klasszikus: Hold-

fény című műve a régi erényeket – a létezés rejtelmének színpadilag adekvát megfogalmazását, hétköznap és költészet

egymásba feledkezését – valósítja meg újra. Stoppard, a virtuóz hangszerelő két egymástól messzi kor harmóniáit és

diszharmóniáit ötvözi egybe. Nicholas Wright a pszichológiai drámát műveli, Caryl Churchill fantasztikus játéka szemléle-

tében rokon a „dühös” Gregory Motton Peer Gyntöt idéző és parodizáló szertelen művével.

Gazdag, eleven drámairodalomról ad hírt ez a kötet, afféle mustrával szolgál, amely talán még lenyűgözőnek is

mondható.

Tartalom:

Harold Pinter: Holdfény

Tom Stoppard: Árkádia

Nicholas Wright: Mrs. Klein

Caryl Churchill: Az iglic