A színházlátogatók tájékozódását segítő kötet közel 370 darabról ad részletes ismertetést, amelyek rendre feltűnnek a hazai színpadokon – ezért kaptak helyet köztük operettek, musicalek, sőt nívósabb bulvárdarabok is. A szinopszisokat az emlékezetes rendezések, alakítások leírása egészíti ki, valamint Koncz Zsuzsa száz fotója a tárgyalt előadások főszereplőiről. A Színházi kalauz teljesen felújított, bővített kiadása a magyar színházkultúra széleskörű népszerűsítőjévé válhat. Minden színházszerető polcán ott a helye!
"A Színházi kalauz nem csupán friss, fürge, segítőkész, olvasóbarát, hanem legtöbb vonatkozásában szakmailag is elsőrangú. Pedig szándéka szerint nem „a színházzal professzionálisan foglalkozók munkáját, hanem a színházlátogatók előzetes tájékozódását segíti” a fiatal középnemzedékhez tartozó színháztudós, nemzetközi tekintélyű egyetemi oktató könyve. A bevezetés lapjain rögzítettekkel ellentétben egyébként a kiadvány elődje, a magát 1981-es negyedik kiadásában – nagy kezdőbetűkkel – Színházi Kalauznak mondó kettős kötet (szerkesztette Vajda György Mihály és Szántó Judit) lényegében ugyanezt a célt szolgálta (súlyosabb, kissé fontoskodó drámatörténeti összefoglalásait Kékesi Kun Árpád indokoltan elhagyta). [...] A Színházi kalauz a címek ábécérendje szerint tárgyalt alkotásokat precízen, cicomázás nélkül, korszerűen, jó stílusban mutatja be tartalmi kivonattal. [...] Jól válogatott, megfelelő nyomdai színvonalú fényképek élénkítik a terjedelmes, de kézbe simuló kalauzt." (Tarján Tamás)
Pap Gábor Papesz három évtizede kutatja a színház, a dráma és a zene kapcsolódási pontjait. Ezt hol tanárként teszi, közösen a diákjaival (középiskolásokkal, egyetemi hallgatókkal vagy színészképzősökkel), hol meg kritikusként, aki mások művészetét elemzi, máskor meg alkotó emberként, amatőr, független és kőszínházi előadások zeneszerzőjeként, rendezőjeként vagy dramaturgjaként. A színház, dráma és a zene kapcsolódásáról szerzett sokrétű tapasztalatait, felismeréseit most egy hiánypótló könyvben összegezi.
A könyv egyszerre három aspektusból, tudományos, művészeti és pedagógiai vonatkozásaiban vizsgálja színház és zene közös világát. A kötet első nagyobb fejezetében (Teória) a szerző definiálja, hogy mit ért dramatikus zene alatt, és mi indokolja e fogalom bevezetését. Vizsgálódásának tárgya a színházi alkotófolyamatban, valamint a dráma- és színházpedagógiában alkalmazott olyan zene, amely az alkotók együttmunkálkodása révén, élő módon jön létre, és amelynek megközelítése, szemlélete, fogalmi rendszere is dráma- és színházközpontú. A szerző konkrét, történeti és kortárs zenei példákon keresztül mutatja be, hogy a zenei jelenségek mélyszerkezetében hol fedezhető fel a drámai elem.
Ezt követően rendszerre nem törekvő módon, mégis fontos megfigyelésekre alapozva próbálja megragadni a zene színházi hatásmechanizmusának főbb törvényszerűségeit, és ezen belül a dramatikus zene alkalmazásának újszerű lehetőségeit. Végül egy vázlatos történeti áttekintés adva térképezi fel színház és zene fontosabb találkozási pontjait, jelen- és jövőbeli megvalósulási formáit.
A kötet második fejezete (Praxis) teljes egészében gyakorlati fogantatású, középpontjában a dramatikus zenei gyakorlatok módszertana, leírása áll. Itt olvasható az alapozó gyakorlatok részletes bemutatása, mélységük szerint kategorizálva a gyakorlatokat a szabályjátékoktól a kommunikációs funkción át haladva a komplex szituációs gyakorlatokig.
Ezt követi a fontosabb zenei elemekkel (pl. dalokkal, ritmusképletekkel) való dramatikus tevékenységek leírása, valamint a speciálisan új zenés kompetenciákat adó színésztréningek tervezetei. Ezután olyan hosszabb időkeretben zajló projektek ismertetése következik, amelyek révén a leírt gyakorlatok hatékony építőköveivé válhatnak egy adott gyerek-, diák- vagy éppen professzionális színházi alkotófolyamatnak. Végül a szerző a praxisra vonatkozó hasznos és egyedi tanácsokkal látja el a leendő alkalmazókat.
A könyv harmadik fejezetében (Applikáció) Pap Gábor összefoglalja azokat a tapasztalatait, amelyeket a dramatikus zenei gyakorlatok és projektek alkalmazása során szerzett a színházi (nevelési) alkotómunkában. Itt kapott helyet a Trainingspot Társulattal létrehozott új színházi műfaj, a zenés tantermi színház főbb eredményeinek, tanulságainak és jövőbeni irányainak bemutatása. Végezetül a kötet egyik lehetséges konklúziójaként egy új képzési szisztéma lehetőségét vázolja fel a szerző, ehhez kapcsolódnak azok a tematikák, óravázlatok is, amelyek hatékony segítői az alkalmazásnak.
A hiánypótló könyvet nemcsak az alkotók és a pedagógusok forgathatják haszonnal, hanem azok is, akik színház- és zenekedvelőkként keresik a komplexebb élményeket.
Kárpáti Péter napjainkban az egyik legismertebb kortárs magyar drámaíró, aki az íráson túl az elmúlt másfél évtizedben elismert független színházi alkotó is lett. Kötetünk erről a gazdag színházi pályáról ad áttekintést. Kárpáti azon kevés kortárs szerző közé tartozik, akinek szövegei „túlélik” az ősbemutatót: kevés kivétellel darabjait több előadásban is játszották, és az ősbemutató után húsz évvel is újabb és újabb felfogásban kelnek életre, ami meggyőzően bizonyítja a Kárpáti-drámák életerejét, színpadra termettségét. Így van ez annak ellenére is, hogy művei minden összetevőjükben vitába szállnak azzal a realista alapú dráma- és színházfelfogással, amely döntően még ma is meghatározza a nézői elvárásokat. Ebben a kötetben többféle nézőpontból közelítünk Kárpáti eredetien sokértelmű drámai világához. A darabok irodalmi, illetve dramaturgiai elemzése arra keresi a választ, hogy miként működnek a szövegek, illetve hogyan hatnak a színpadon. Mindezt a megvalósult színházi előadások vizsgálatával egészítjük ki, amely arról ad képet, hogy az egyes bemutatók miképp interpretálták Kárpáti Péter darabjait, milyen értelmezést találtak hozzájuk, miféle színpadi megoldásokkal tették hitelessé őket. Az így kialakuló pályaképet a szerzővel folytatott műhelybeszélgetések egészítik ki. A szerzővel folytatott beszélgetések beavatnak a darabok keletkezéstörténetébe, érzékletes képet rajzolnak egy-egy pályaszakaszról, miközben bőséges esztétikai és dramaturgiai tanulságokkal is szolgálnak.
Kárpáti Péter (1961) már sikeres drámaíróként, 1996-ban jelentette meg első prózakötetét, a Díszelőadást, ami igazi irodalmi szenzációt keltett. Most hosszú idő után újból prózával jelentkezik a szerző. A Térkép a túlvilágról egyszerre nyomozás a családja múltjában, napló drámaírói működéséről és mélyen személyes vallomás. Mindezt szemelvények egészítik ki születő esszékből, be nem fejezett drámákból, el nem készült monográfiákból. Közben a szinte észrevehetetlenül szaporodó fiktív elemek regényszerűvé teszik a szövegeket. A különféle összetevők fúgaszerűen kapcsolódnak össze, és miközben a legtöbb részlet a befejezetlenség érzetét kelti, összességükből mégis csak összeáll a teljes mű – a drámaíró tizenhat éven keresztül írt alkotói regénye.
Kárpáti Péter kivételes prózai művét válogatott drámái egészítik ki. Ezeknek a daraboknak a szövege első bemutatójuk (és megjelenésük) óta sokat változott, csiszolódott, elsősorban azért, mert szerzőjük rendezőként is mélyrehatóan foglalkozott velük. Most az életmű legfontosabb darabjainak ezeket a színházi munka által hitelesített, írójuk által végérvényesnek tekintett változatait adjuk közre.
Most, hogy nyolc év szünet után s kicsit bővítve újból megjelenik ez a könyv, nem írok hozzá új bevezetőt, hisz érvényes benne a régi. Új címet se adok neki, annak ellenére, hogy a drámapedagógusi diplomát szerzettek jól tudják, „drámajáték az a játék, amelynek legalább egy szereplője játékbeli szerepbe lép”, s ezeken a lapokon bizony szép számmal szerepelnek gyakorlatok és mindenféle más játékfajták is. Újraolvasva a régebben írtakat, érzem, az idő előre haladtával megerősödött e munka neveléstörténeti dokumentum-jellege. De tapasztalom, hogy a benne rögzített megfigyelések ma is tudnak módszertani segítséget adni a kezdőknek. A haladókat meg a kötet második felében található cikkek érdekelhetik inkább.
GABNAI KATALIN drámatanár, színikritikus. Orosházán született 1948-ban, ott is érettségizett. Az ELTE magyar–népművelés szakán s a színművészeti főiskola színházelmélet-dramaturgia szakán szerzett diplomát, mindkettőt munka mellett. Meghatározó munkahelye a Népművelési Intézet volt, ahol később az amatőrrendező-képzést fogta össze. 1988-ban a pécsi egyetemre szerződött, majd színházi kritikák írásából és szerkesztési munkákból élt. 1990 őszétől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főmunkatársa. 1993 januárjától a Színház- és Filmművészeti Főiskola/Egyetem drámatanárképzésért felelős egyetemi adjunktusa, előkészítve az egyetemi dráma- és színházismeret szak 14 változatát. Ezzel párhuzamosan, 1993-tól 2003-ig a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán megalapított drámapedagógiai tanszék vezetője, főiskolai tanára is. Emellett 1989-től tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán, 1996 őszétől a 280 órás drámajáték-vezetői programot is vezette. Tanári, szerkesztői, szakírói és színikritikusi munkája mellett rádiós és televíziós sorozatok írója, műsorvezetője, több nemzetközi konferencia előadója volt, hagyományismeretre is figyelő könyvei a kreatív dráma alapvető szakanyagai, melyek a színházi nevelés népszerűsítését is szolgálják. Ma színikritikus.
A színházi gyakorlat történetét végigkísérte a különféle szerkezetek, gépek, technikák és technológiák használata. Ezt számos példa alátámasztja a többezer éves keleti árnyjátékoktól, az ókori deus ex machina emelődarujától kezdve az Erzsébet-kori színház csapóajtaján és a 18. századi forgószínpadon keresztül egészen a 19. századi laterna magica-vetítések színházi felhasználásáig, vagy éppen a 20–21. századi különféle analóg és digitális technológiákig. A technológia mindig is szerves része volt a színházi gyakorlatnak, sohasem létezett egymástól elkülönülve a színház és a technológiai médiumok története. Egy technológia fókuszú színháztörténet ugyanakkor szélesebb értelemben véve elsősorban az emberi érzékelés és észlelés változásaira hív(hat)ja fel a figyelmet. Az újonnan megjelenő technológiák ugyanis részben azáltal gyakoroltak hatást az emberi érzékelés és észlelés modellálására, hogy képesek voltak az egyes érzékszerveket izolálni, vagy a figyelmet bizonyos típusú érzékelési módokra irányítani, mint a rádió vagy a telefon a hallásra, a némafilmeket vetítő mozi a látásra, vagy éppen a későbbi fejlesztésű okostelefonok és táblagépek a tapintásra. A kötet tanulmányait olvasva arra az alapvető kérdésre kaphatunk választ, hogy a jelen és a múlt színházi gyakorlatainak megértésében, újrakeretezésében, történeti és kulturális folyamatokba való bekapcsolásában miként játszik szerepet a technológia, valamint arra is, hogy a kortárs színház miként vet számot az emberi érzékelés technológiai modellek szerinti átalakulásával.
Szerkesztette: Deres Kornélia, Imre Zoltán, Mátravölgyi Dorottya, P. Müller Péter
A kötetben olvasható: Mária országa, Vitéz Mihály, Az igazság gyertyái
Manapság a legtöbb nézőt és olvasót az átható unalom önti el, ha a történelmi dráma kifejezést hallja. Kosztümös tablókról előlépő, pátosszal szavaló vagy vég nélkül vitázó, papírvékonyságú hősök ködlenek fel bennük a közelmúlt színházából, ahol a történelem csak a jelen allegóriájául szolgált. Székely Csaba azonban feltalálta az élvezetes, érdekfeszítő történelmi drámát: kötetünk ezeket a „komikus történelmi tragédiáit” gyűjtötte egybe.
E színdarabok szereplői bonyolult történelmi szituációkban teszik fel újra és újra a kérdést: mi lesz velünk? Ezt kérdezik maguktól és egymástól a Mária országa főurai Nagy Lajos halála után, és helyezkedő szorongással próbálják megérteni az idők szavát, hogy minél nagyobb hasznot húzzanak belőle.
Mi lesz velünk, Mihály, teszik fel kérdést Vitéz Mihály havasalföldi kereskedőnek is két évszázaddal később. Ő pedig, abban a hitben, hogy irányíthatja a sors kerekét, macbethi becsvággyal néhány rövid hónapra uralma alatt egyesíti az erdélyi, a havasalföldi és a moldovai fejedelemséget.
Az ország hatalmasaitól távol eső Bözödújfalu lakói, az egymással békén megférő unitáriusok, reformátusok, katolikusok és szombatosokból lett zsidók az 1940-es évek elején nem áltatják magukat, tudják: „Nem mi döntjük el, mi a világ folyása.” De ameddig lehet, még a deportálások idején is megpróbálják – ki menekülve, ki cselekedve, ki pedig szilárdan ragaszkodva a hitéhez – a saját kezükben tartani a sorsukat.
Géher írásművészetének eleganciája mindenekelőtt példás tárgyismeretében rejlik. Mindent tud Shakespeare-ről, amit csak tudhat a kutató, s persze mindent az életről, amit csak a költő tudhat. E tudás biztonságában kérdőjelezhet meg olykor akár "könyvszekrénynyi" szakirodalommal megtámogatott évszázados értékítéleteket, tartózkodhat a témájához tapadó sztereotípiáktól, lehet még frivol is, követhet el nyugodt lélekkel blaszfémiát. Mindent megtehet, s meg is tesz, hogy az elme közhelyeiből kihívja, létre hívja az eleven gondolatot. Módszerének titka nem az állítás, hanem a rákérdezés. Kérdések egész sorát zúdítja tárgyára és olvasójára, hogy aztán felkínálja a maga válasz-alternatíváit, élményszerűen érzékeltetve, hogy a shakespeare-i színjátékban – tehát az emberi létezés sokszínű felmutatásában – csakis a lehetséges látás- és felfogásmódok teljes tér-idő hálója fedheti fel azt, amit el is fed: az áttűnéseiben jelenvaló lényeget. Ezt a "különös" létezőt tünékenységében tetten érni és megjeleníteni: kritikai vállalkozásnak merő képtelenség – olyan kísértés, melynek nyomába merészkedni legföljebb ha az alkotás képes... Ezért foglal el megkülönböztetett helyet s hagy remélhetőleg maradandó nyomot Géher István esszé-költészete ("tudatregénye", "kalandregénye") a magyar Shakespeare-kultúrában. Műfajpróbáló kísérlet, melynek jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy tematikai teljességigénye ritka példa a hazai és nemzetközi gyakorlatban. A világnagy szekrényben még egy könyv Shakespeare-ről? Egy érdekes könyv! Kinek, mire való? A szerző szándéka szerint: olvasni, mindenkinek, akit – shakespeare-i megfogalmazásban – az emberi "lény maga" érdekel.
A Debreczeni Tibor által szerkesztett kötet célja, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik színjátszó csoportot vezetnek, játszanak, báboznak, rendeznek – dolgozzanak akár gyerekekkel vagy felnőttekkel. A bevezető fejezetben Gabnai Katalin, Tömöry Márta, Debreczeni Tibor és Takácsy Gizella írásai adnak bevezetést, leírásokat és tanácsokat, hogyan alkalmazható a dramatikus játék, a színjáték és bábjáték a gyermekekkel való foglalkozás során. Ezután életkori csoportok szerint rendezve (óvodásoknak, kisiskolásoknak, tizenéveseknek és felnőtteknek) közli a bábjátékok, színjátékok, népi játékok, szerkesztett műsorok, mesefeldolgozások, versösszeállítások szövegét és leírását a könyv.
Tartalom
A szerkesztő, az Olvasóhoz
JÁTSSZUNK EGYÜTT!
Debreczeni Tibor: Alkotó dramatikus játékok Tömöry Márta: Bábozzunk együtt! Gabnai Katalin: Állatos játékok Takácsy Gizella: Dramatikus elemek alkalmazása az idegen nyelvek oktatásában
BÁBJÁTÉK KICSINYEKNEK
Balogh Beatrix: Tavaszkor Balogh Beatrix: A Tündér Balogh Beatrix: Ki a király? Balogh Beatrix: Kittyrákotty mese
BÁBJÁTÉK GYEREKEKNEK
Mészöly Miklós: A bot meg a fazék Tatay Sándor: Kinizsi Kemény Henrik: Az elátkozott malom
SZÍNJÁTÉK GYEREKEKNEK
VERSEK, NÉPI JÁTÉKOK
Vass Lajos: Tizenkét magyar népi játék D. Kósa Vilma: Jön a tavasz, megy a tél Debreczeni Tibor: Karácsonyi ének
SZERKESZTETT JÁTÉKOK Kardos Tiborc: Bujj, bujj, zöldág Gabnai Katalin: Kiszámoló Bánlaki Margit: A tücsök és a hangyák
MESEFELDOLGOZÁSOK Szilágyi János: Az aranyszőrű bárány Debreczeni Tibor: Lúdas Matyi Bácskai Mihály: A makacs menyecske és a gyáva ördög
BÁBJÁTÉKBÓL SZÍNJÁTÉK
Tarbay Ede: Profán misztérium Sándor: Csalóka Péter
TIZENÉVESEKNEK
KÉT VIDÁM MŰSOR (Debreczeni Tibor válogatása)
Farsangolás Vidám szerelmes versek
VIDÁM SZÍNJÁTÉKOK
Bácskai Mihály: Férhő kéne mönni Bicskei Gábor: Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
FELNŐTTEKNEK
Debreczeni Tibor: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat” Katona Imre: Passió magyar versekben Debreczeni Tibor: Örkény István egyperces novelláiból. Bevégzetlen ragozás
"Paál István művészi pályája is lényegében három, nagyjából egyforma hosszú részre tagolódik. Ezek közül az első – alighanem a legfontosabb –, az 1961-től 1975-ig tartó kötődik a Szegedi Egyetemi Színpadhoz. 1975 után integrálta őt a hivatásos színház, s először Pécsett (1975–77), majd Szolnokon (1977–85) rendező, 1980-tól szolnoki főrendező. (…) A harmadik szakasz életének utolsó tíz éve, amit – miután felmondott a Szigligeti Színháznál – a veszprémi Petőfi Színház kötelékében töltött. (…) Hivatásos rendezőként – bár törekedett rá – nem tudhatta megvalósítani azokat a színházesztétikai elveket, amelyek meghatározták az amatőr színházi pályaszakaszát, mégis: a századvég egyik legfontosabb rendezőjének tekinthető. (…)
Rám hárult a feladat, hogy az első pályaszakasz összegzését elkészítsem, leginkább azért, mert Paálnak az egyetemi színpados és hivatásos színházi pályaszakaszainak csaknem minden előadását láttam, és igen sokról írtam is" (Nánay István)
Nánay István összegző monográfiájához egy online elérhető interjúkötet csatlakozik.
A MASZK Egyesület felkérésére Jászay Tamás a Szegedi Egyetemi Színpad egykori tagjaival készített mélyinterjúkat, melyekben a megszólalók a Színpadhoz kerülésük körülményeiről, a Paál Istvánnal kapcsolatos élményeikről, valamint az egyes előadásokhoz fűződő benyomásaikról adnak számot. A tizenhárom egykori Színpad-tag (Ambrus György, Vági László, Dózsa Erzsébet, Geréb Ágnes, Kohler Katalin, Szajbély Mihály, Kormos Tibor, Papp László, Árkosi Árpád, Krékits József, Herneczki Katalin, Duró Győző, Keserű Imre) emlékei mellett tizennegyedik beszélőként Nánay Istvánnak a saját kötetéből kimaradt szubjektív benyomásai is helyet kapnak a kötetben.
Az online hozzáférhető kiadvány függelékében egyedülálló színház- és kortörténeti dokumentumot tesznek elérhetővé. Szőnyi György Endre, a Színpad egykori tagja, jelenleg a szegedi bölcsészkar professor emeritusa 1983 táján filmnovellát írt, amelyben Paál István és a Szegedi Egyetemi Színpad történetére rákopírozódik a szegedi egyetemi színjátszás másik emblematikus alakjának, ifj. Horváth Istvánnak a tragikus élettörténete.
Eugenio Barba színházrendező és teoretikus, az Odin Teatret alapítója, korunk színházművészetének egyik legfontosabb hivatkozási pontja. Ebben a könyvben saját színházi tapasztalatait ötvözi a különféle európai és ázsiai színházi hagyományokkal, olyan transzkulturális alapelvek után kutatva, amelyek összekötik a különböző téridőkben létező színházi jelenségeket. A színész „kitágított teste", színpadi jelenléte, rejtélyes és titokzatos tudása áll a szerző által szorgalmazott színházi antropológia homlokterében. A színpadon megjelenő és a kifejezés előtt már jelentéssel telített test titkai után kutatva a Papírkenu valódi utazóvá avathatja az olvasót. Olyan utazás részesévé teheti, amely évszázadokon és távoli kontinenseken keresztül vezet, amely során tanúja lehet annak a párbeszédnek, amit a szerző az ázsiai színházak mestereivel és a XX. század legnagyobb színházi embereivel, Sztanyiszlavszkijjal, Mejerholddal, Craiggel, Copeau-val, Artaud-val, Brechttel, Decroux-val, Grotowskival folytat.
4 900 Ft
Jelenleg ez a könyv nincs raktáron. Kérésére, ha lehetséges, beszerezzük.
A gömbfejűek és a csúcsfejűek vagy gazdag a gazdagnak barátja
A Horatiusok és a Curiatiusok
A kaukázusi krétakör
Aki igent mond és Aki nemet mond
A kivétel és a szabály
A Kommün napjai
Állítsátok meg Arturo Uit!
A nevelő úr
A rendszabály
A szecsuáni jólélek
A vágóhidak Szent Johannája
A városok sűrűjében
Az anya
Baal
Badeni tandráma a beleegyezésről
Carrar asszony fegyverei
Dobszó az éjszakában
Egy fő az egy fő
Galilei élete
Jeanne d'Arc pere Rouenban, 1431
Koldusopera
Kurázsi mama és gyermekei
Lucullus a bírák előtt
Mahagonny városának tündöklése és bukása
Puntila úr és szolgája, Matti
Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban
Simone Machard látomásai
Svejk a második világháborúban
Szerkesztette: Vajda György Mihály, Walkó György
Fordította: Bernáth István, Csorba Győző, Fáy Árpád, Fónagy Iván, Garai Gábor, Görgey Gábor, Hajnal Gábor, Háy Gyula, Jékely Zoltán, Ladányi Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Réz Ádám, Ungvári Tamás, Vas István, Vásárhelyi Miklós, Viktor János
4 500 Ft
Jelenleg ez a könyv nincs raktáron. Kérésére, ha lehetséges, beszerezzük.
Pintér Béla és Társulata a 2018/19-es évadban ünnepelte 20 éves fennállását, ebből az alkalomból jelent meg a Pintér Béla-drámakötet folytatása. A szerző az alábbi szavakkal ajánlja olvasóinak: "Az első drámakötetem megjelenése óta eltelt öt évben írt munkáimat tartalmazza ez a könyv a keletkezés sorrendjében: Titkaink, BÁRKIBÁRMIKOR,Fácántánc, Szívszakadtig, Ascher Tamás Háromszéken. A szívemnek oly kedves A bajnok, mely a Fácántánc és a Szívszakadtig között született, mivel opera, értelemszerűen nem kerülhetett a kötetbe. Terveink szerint a Parasztoperához hasonlóan kiadjuk majd CD formájában. Afféle ráadásként azonban közzétesszük az Ascher Tamás Háromszéken szerzői változatát, mely jóval hosszabb, mint az előadásszöveg. A kihúzott részek a megvalósult előadásban feleslegessé váltak, ám bízom benne, hogy a verses, elbeszélő forma miatt olvasva élményszerűek, élvezhetőek. A kötet megjelenésének elsődleges apropója társulatunk fennállásának húszéves évfordulója."
3 950 Ft
Jelenleg ez a könyv nincs raktáron. Kérésére, ha lehetséges, beszerezzük.
Koós Iván művészete önálló műfaj, nem sorolható sem kizárólagosan a színház, sem a képzőművészet, de még a szorosan vett bábművészet kategóriájába sem. Ugyanakkor léte a színházhoz, pontosabban az előadáshoz kötött. Minden, ami a színpadon vizuálisan megjelenik, a báb- és díszlettervező alkotása. A szokatlan szabadság lehetővé teszi, hogy az előadott művek minden kis részletükben tökéletes egységet alkossanak. A szereplő, a kosztüm és a háttér ugyanannak az egy, központi eszmének a kifejezője, melyben egyszerre van jelen a vizuális és drámai elem. Összefoglalja, magába rejti az előadás során kibontakozó összes lehetőség csíráját. A néző emlékezetében később, még évek múlva is, ez a gondolat valamilyen színpadképhez kötődik, mely kifejezi és sűríti a többi, hozzá kapcsolódó elemet. Ilyen szimbólummá alakul például a Mandrin figurája vagy a Mandarin első, bevezető díszletképe a félemetes szerkezettel; ilyen A katona történetében a kordé, a Petruskában a marionettszínpad vagy az óriáskerék. Koós Iván az előkészületek során addig dolgozik, addig kísérletezik, amíg ezt a központi, az egész darabra érvényes képet meg nem találja. A többi figura és színpadi jelenet azután ebből bontakozik ki
2 100 Ft
Jelenleg ez a könyv nincs raktáron. Kérésére, ha lehetséges, beszerezzük.
