Négy visegrádi ország, négy drámaíró - Josef Topol, Örkény István, Stamowir Mrozek és Leopold Lahola - egy-
egy darabja olvasható angolul a nemzetközi projektben készült kötetben. A darabok szövege mellett tanulmány
és adattár segíti a tájékozódásban az olvasót.
Három kortárs belga színművet tart az olvasó a kezében, három vígjátékot, melyekben a burleszk, a bohózat, a paródia és a tragédia elemei is fellelhetők. A humoros formában megírt színdarabok kíméletlen képet festenek korunk belga társadalmának visszásságairól, a közélet és a magánélet kereszteződéséről, arról, hogyan hatnak a társadalmi problémák az egyes emberek életére, hiúsítják meg azok céljait, törekvéseit, vágyait. A darabok jellemzően egy nyilvános helyen játszódnak (állomás, kiskocsma, étterem), ahol a szereplők a kényszerű várakozás űrét beszéddel próbálják meg kitölteni. A legtipikusabb szereplő a lecsúszott, tengő-lengő, bőbeszédű, sőt, a verbális láz állapotában színre lépő kisember: számára, mint Seherezádé számára is, a mesélés az egyetlen módja annak, hogy elkerülje a megsemmisülést. Elmondja kudarcát, kudarca miértjét, megpróbálja elmagyarázni, igazolni tetteinek és viselkedésének okait nem a többi, számára ismeretlen szereplőnek, akiknek mindez teljes mértékben közömbös, hanem saját magának, ennek az önmagában hordozott ideális én-nek. Az egyes szereplők vallomásai így nem dialógusok, hanem egymást váltó monológok sora. E vallomások között ellentmondások fedezhetők fel, megjelenik a kétértelműség, a bizonytalanság. A különböző maszkok és paravánok mögé rejtőzött szereplők szavait a szemfényvesztés légköre hatja át. A színművek központi problémája a magány, a bensőséges emberi kapcsolatok lehetetlensége, a párkapcsolatok kudarca. A szereplők kétségbeesetten keresik az általuk elérhetetlennek vélt szerelmet. Az ellenállhatatlan humorral megírt, kívülről nézve nevetséges hősön végig derül az olvasó, miközben frusztrációja és kényszerképzetei miatt szánja is őt.
Paul Emond a legsikeresebb francia nyelven alkotó belga regény-, esszé- és drámaírók egyike. Műveit számos nyelvre lefordították, drámáit Európán kívül az Egyesült Államokban és Kanadában is játsszák. Több irodalmi díj birtokosa, a Belga Királyi Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja.
Napjaink egyik legjelentősebb színpadi szerzőjének hét drámáját tartalmazza ez a válogatás, köztük olyan sikerdarabokat, mint a Portugál vagy a Sóska, sültkrumpli.
"A Faustus Prágában c. munkám műfaja drámai költemény, tehát valami köztes minőség a dráma
és a líra között. Lebegés, mint fő protagonistáinak, beszélőinek az élete a kor (II. Rudolf Prágája)
meghatározottságai és saját költői habitusuk között. Molnár Albert, a „magyar Faust” (az irodalom-
történeteink Szenci Molnárja, aki 1604 őszén két hónapot tölt Prágában, ahol katolizáltatni akarják),
Elisabeht Weston, az egykorú Prága „Szaphója”, Jan Campanus, a cseh humanista drámaíró és
költő (aki, nemzeti érdekekre hivatkozva, protestánsból valóban katolikussá lesz), a címadó
Faustus (akit elkárhozása előtt néhány nappal – a véletlenek egybejátszása folytán szintén 1604-ben –
Lucifer, elszámolásra, Prágába rendel) – mind, mind egyszerre költők és valami mások, s ezt a
kettősségüket egzisztenciálisan s a költészetükben is megélik. Sőt ha jól meggondoljuk, még maga
II. Rudolf is ilyen „kétlaki”: bogarasnak tartják, de inkább erősen művészeti és filozófiai orientált-
ságú ember, akinek köszönhetően a cseh Prága ekkor az európai politikai történések legizgalma-
sabb színtere s egyben a kontitnens művészvilágának és kalandorainak a találkozóhelye is.
Különösen élveztem a kísérletet: Shakespeare-nek e kortársait egy Shakespeare-re emlékeztető
nyelven beszéltetni." (Tőzsér Árpád)
Tartalom:
Almássy Bettina: A felhők is a mennyország részei?
Mosu Norbert-László: Az iduri szörny
Sopotnik Zoltán: Saját perzsa
Csicskár Dávid: Kálmánember
Nemrég valaki kérdezte, ugyan ki olvas ma drámát. Annyi biztos, hogy mi igen. Nem is olyan régen éppen száznégyet. Ennyi szöveg érkezett be az AID2 pályázatára. Aki még nem (nem úgy) futott be, azt ritkán biztatják drámaírásra. A JAK és a korábbi Merlin – új Átrium Film-Színház – közös projektje leszámolt ezzel a frusztrációval: a váratlant, az el nem döntöttet, a szikrát kereste pályázói között. Azt, ami nem áll vitán felül, sőt nagyon is vitaképes. Mert egy kockázatvállaló mindig vonzóbb. Így született meg ez az alternatív drámaantológia. Négy sarokkővel: a költői drámától a mesedarabig. És ha jól figyelünk, meghallhatjuk, hogyan vihog fel Mosu Norbertnél az iduri szörny, és zúz szét mindent az anyaság hiánya Almássy Bettina darabjában. Megláthatjuk, merre vezeti a Perzsa szürreáliája Sopotnik Zoltán figuráit; és eljut-e végül Csicskár Dávid hosszúlábú szuperhőse Genfbe.(Deres Kornélia, Herczog Noémi)
„Bennünket, kik az örökös kommunikálástól némává lettünk, a színház emlékeztet rá, hogy beszélni dráma; bennünket,
kik nem leljük többé örömünket nyelvünkben, a színház emlékeztet rá, hogy a gondolat testet ölt; nekünk, akik a
mechanikus történelem álmának vagyunk foglyai, megmutatja, hogy az emlékezet lélegzik, az idő pedig folytonosan
újjászületik.” (Valère Novarina)
A Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötet írásai különböző kultúrák és társművészetek összefüggésében kutatják Anton Pavlovics Csehov életművét.
A kötet fejezetei:
Csehov a film nyelvén
Csehovról ír kontextusban
Jókai-hatás és Csehov-hatás
Csehov a 20. századelő magyar recepciójában
Csehov a színház nyelvén
A kötetben olvasható még a Három nővér legújabb, Kozma András által készített magyar fordítása.
A tizenötödik századból származó bohózat szerzőjét nem ismerjük. Maga a mű azonban a legkiválóbb francia bohózat, sőt szinte Moliére-re emlékeztető komédia. Alapötlete igazi vígjátéki téma: a csalók felsülése. A ravasz, számító, bizalmatlan, de nehézkes és a váratlan helyzetekben megszédülő rőföst éppen a kapzsisága révén szedi rá az emberét kitűnően ismerő prókátor, ez a remek komédiás, a hízelgés és tettetés nagymestere, csakhogy ő meg saját vermébe esik: a látszatra leggyengébb, legügyetlenebb, legbárgyúbb szereplő, egy juhász fog ki rajta. A kitűnő vígjátéki lehetőségeket kínáló jelenetekben csapnak össze igazi bohózati kavargást teremtve a színpadon és pompás mulatságot szerezve az olvasónak. Illyés Gyula fordítása az eredeti minden ízét és szellemét, képét és csattanóját híven tolmácsolja.
A kötetet Kass János illusztrálta.
A színművet 1915-ös bemutatója után "tomboló sikerrel" 81-szer játszották az 1915-16-os évadban. Később
többször felújították, legutoljára 1934-ben. Nyomtatásban először Bródy Sándor folyóiratában, a Fehér Könyv
1916 novemberi számában jelent meg. Jelenlegi a színmű második megjelenése.
A darab szövege mellett a kötetet szómagyarázatok egészítik ki, mellékletként az ősbemutatóról készült
képek illusztrálják, és Ács Gábor tanulmánya zárja.
Az utolsó bemutató (1934. október 10.) plakátja a Bethlen Téri Színházban.
A kötet egy hozzávetőleg ötszáz éves alkotással, a magyar irodalom egyik korai, nagy jelentőségű művével
foglalkozik. A dráma a 10. századi német apáca, Hrotsvita latinul írt munkájának fordítása és átdolgozása.
A magyar szöveget a 16. század első negyedében keletkezett Sándor-kódex őrzi; átdolgozója, fordítója,
a szöveg másolója ismeretlen. A könyv mindkét drámát bemutatja, mégpedig többféleképpen is. A Három
körösztyén leány-nyal az olvasó először a mai helyesírásra átírt formájában ismerkedhet meg; a szöveg meg-
értését lábjegyzetek segítik. Ezután a tudományos érdeklődésre is számot tartó változatok következnek:
a kódexlapok fotómásolata és betűhű átirata. A latin nyelvű forrással foglalkozó rész is hasonló felépítésű.
Itt elsőként a szöveg mai, irodalmi igényű fordítása olvasható. Ezt követi a több mint ezeréves kézirat fotó-
másolata és betűhű átirata, kiegészítésként pedig az első nyomtatott változat (1501) fotója. A kötetet a
magyar nyelvű drámával foglalkozó tanulmány zárja, amely bemutatja a művet, elemezve az eredetijéhez való
viszonyát is. Amikor választ keres több, a szöveget érintő kódex-, műfaj- és színjátszástörténeti kérdésre,
új kutatási eredményekkel is szolgál.
Katona József 1814-ben született drámájának kritikai kiadását sajtó alá rendezte,
a tanulmányokat és a jegyzeteket írta: Nagy Imre.
Márai Sándor 1944-ben írt Varázs című darabját 1945-ben mutatta be a Vígszínház Ajtay Andor és Tolnay Klári főszereplésével. Még abban az évben megjelent a dráma a Révai Testvéreknél, azóta azonban mintha elfeledkeztek volna róla, pedig a Márai-életmű legfontosabb erkölcsi kérdéseit boncolgatja.
Krisztián, a nyugdíjba készülő, világhírű bűvész úgy dönt, hogy feleségül veszi a húszéves trapézművésznőt, a sokat nélkülöző Estellát. Azt szeretné, ha együtt vonulnának vissza. Ki is nézett egy Estellának tetsző házat, hogy ott éljen majd a lánnyal. Estella vágyik a kényeztetésre és nyugalomra, ám Maharamába, az állatszelídítőbe szerelmes, tőle vár gyermeket. Maharama most vehetné meg a világ leghíresebb idomított tigriseit, és éppen annyi pénzért, amennyibe a Krisztián által kiszemelt ház kerülne. Mindenki sorsdöntő lépés előtt áll, amikor elérkezik a lány huszadik születésnapja. Ez a nap valamennyi szereplő életét megváltoztatja.
A negyvenes évei közepén járó Márai pontosan tudja, mi vár a hirtelen lángra lobbanó, idősödő férfiakra, hiszen a fiatal és gyönyörű Tolnay Klári őt is rabul ejti.
Válogatta: Lukácsy Sándor
Szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta: Lakits Pál
Gyulai Líviusz metszeteivel
A francia középkor népszerű műfaja volt a verses történet, mese, tréfa: a fabliau, valamint a többnyire vaskos humorú bohózat: a farce. E két rokon műfaj mulatságos darabjaiból ad válogatást a kötet. Kópék és kikapós menyecskék, vidor papok és csalárd prókátorok, kapzsi kalmárok, pórul járt szeretők és táncos jókedvű ifjak elevenednek meg a történetekben, melyeket egykor a vándor igricek adtak elő, a kóbor komédiások játszottak el. "A fabliau és a farce a középkori nép mulattatását szolgálat – írja a könyv előszavában Lakits Pál –, és ebből fakadtak maradandó művészi értékei is: plebejus világszemlélete; itt-ott szatírává erődöső csúfondáros kedve; naiv realizmusa, amely leginkább a népi világ játékos-tréfás, de alapjában véve hű utánzatában és a mindennapi élet jellegzetes figuráinak ábrázolásában fejeződik ki: friss közvetlensége, természetes humora, harsány nevetése."
Tartalomjegyzék:
Előszó (Lakits Pál)
Mesék
Ismeretlen szerző: A szajhák és az igricek (Lakits Pál)
Ismeretlen szerző: Szent Péter és az igric (Benjámin László)
Ismeretlen szerző: A paraszt, aki pör útján jutott be a paradicsomba (Sipos Gyula)
Jean Bodel: Az irigy meg a kapzsi (Lakits Pál)
Ismeretlen szerző: A szedrezgető pap (Donga György)
Ismeretlen szerző: A fogolypecsenye (Donga György)
Jean Bodel: Zsömle, a pap tehene (Donga György)
Ismeretlen szerző: A ládába bújtatott pap (Csoóri Sándor)
Ismeretlen szerző: A Lik-szentelő érsek (Kormos István)
Jacques de Baisieux: A pap kincse (Sipos Gyula)
Rutebeuf: Szamártestamentum (Benjámin László)
Milon d'Amines: A pap és a lovag (Takács Imre)
Ismeretlen szerző: A kád (Csoóri Sándor)
Ismeretlen szerző: Szent Márton ajándéka (Nagy László)
Jean Bodel: A bolond óhaj (Nagy László)
Ismeretlen szerző: A lány, aki repülni akart (Kormos István)
Ismeretlen szerző: Az ájuldozó lány (Kormos István)
Garin: A daru (Kormos István)
Ismeretlen szerző: A botcsinálta orvos (Simon István)
Jean Bodel: A három tolvaj (Kormos István)
Ismeretlen szerző: A nagy csavargó (Nagy László)
Cartebarbe: A három compiégne-i vak (Sipos Gyula)
Watriquet de Couvins: A három párizsi asszony (Nagy László)
Ismeretlen szerző: A nagylikú berengár (Nagy László)
Ismeretlen szerző: A bűvös köntös (Jékely Zoltán)
Henri d' Andeli: Versezet Arisztotelészről
Jacques de Baisieux: A három lovag és az ing (Kardos László)
Bohózatok
Ismertelen szerző: Babio (Kárpáty Csilla)
Rutebeuf: A csodabalzsamárus mondókája (Benjámin László és Lukácsy Sándor)
Adam le Bossu: Robin és Marion (Nagy László)
Ismeretlen szerző: A pástétom és a torta (Kardos László)
Ismeretlen szerző: Pathelin Péter prókátor (Illyés Gyula)
Ismeretlen szerző: A dézsa (Nagy László)
Ismeretlen szerző: A hetvenkedő íjász (Kalász Márton)
Ismeretlen szerző: Az asszonyok makacssága (Fodor András)
Ismeretlen szerző: Új komédia öt személlyel, az asszonyokról, akik újraöntették a férjüket (Kálnoky László)
Ismeretlen szerző: Komédia a kereszthez csalt három széptevőről (Illyés Gyula)
André de la Vigne: A vak és a sánta (Fodor András)
Ismeretlen szerző: Az üstfoldozó (Hárs György)
Jegyzetek
Négy évszázad Don Juan-drámáiból válogatta össze a Magyar Helikon kötete a máig legérdekesebbeket.
Olvashatók többek közt Tirso de Molina, Moliére, Lorenzo da Ponte, C. Grabbe, Puskin, Shaw művei.
Az antológiát Hegedűs Géza tanulmánya zárja Don Juan változó, meg-megújuló figurájáról.
A győri Vaskakas Bábszínház kortárs gyerekdarabokat közreadó sorozatának második része, szerkesztette Markó Róbert és Papp Tímea. A kötetben öt olyan színpadi szöveg olvasható, amelyek a Grimm testvérek gyűjteményeiből ismert történeteket dolgoznak fel. Szerzői ugyanazok, akiknek darabjai az első kötetben is szerepeltek: Gimesi Dóra, Pallai Mara, Tasnádi István, Veres András.
Tasnádi istván: Farkas és Piroska
Gimesi Dóra: Hamupipőke
Veres András: Holle anyó
Pallai Mara: Jancsi és Juliska
Gimesi Dóra: Szemenszedett mese
A győri Vaskakas Bábszínház kortárs magyar gyerekdarabokat közreadó sorozatának harmadik része magyar hősmesék adaptációit tartalmazza: Borsszem Jankó, Erős János, Fehérlófia, Hüvelyk Matyi és Vas Laci történetét.
Markó Róbert: Borsszem Jankó
Orbán János Dénes: Erős János
Szálinger Balázs: Fehérlófia
Fekete Ádám: Hüvelyk Matyi
Markó Róbert-Tengely Gábor: Vas Laci!
Igazi különlegesség a Vaskakas Bábszínház kortárs magyar gyerekdarabokat közreadó sorozatának negyedik kötete. A Korngut-Kemény család három nemzedéken, mintegy 120 éven keresztül őrizte Vitéz László és a vásári bábjáték hagyományát Magyarországon. A családi hagyatékban fennmaradt darabokból és mai vásári bábosok Vitéz László-játékaiból válogatott a két szerkesztő, Markó Róbert és Papp Tímea.
Korngut Kemény Henrik: Vitéz László és az elátkozott malom
Korngut Kemény Henrik: Vitéz László és az elásott kincs
Kemény Henrik: Vitéz László csodaládája
Fabók Mariann: Vitéz László és Vas Juliska
Korngut Kemény Henrik: Vitéz László és a síró baba
Kovács Ildikó–Pályi János–Veres András: Órajáték
Kovács Géza: Batu-tá kalandjai
