Lengyel György: Kortársuk voltam
|
Ebben az új könyvében Lengyel György folytatja a magyar színházművészet jeles szereplőinek bemutatását,
azoknak a kiválóságoknak pályafutását, munkásságát, akik megújították, megalapozták, tehetségük révén
sikerre vitték hazai színjátszásunk ügyét a XX. század kezdeti évtizedeitől napjainkig.
Hevesi Sándor törekvései az első világháború utáni években egy elavult felfogással szemben, ha akadozva
is, de végül eredményre jutva a Nemzeti Színház korszerűsítésében, Németh Antal évekkel későbbi rendezői,
igazgatói működése az ország első színháza élén, az ötvenes, hatvanas években pedig Gellért Endre ugyan-
csak a Nemzetiben megszenvedett kálváriája, tragikus sorsa nem csupán e kiemelkedő tehetségű rendezők
alapos ismeretekkel megrajzolt portréi, de miként e könyvben található többi kortárs megjelenítése is, a
regény izgalmával olvasható írások.
Az az empátia, amivel a szerző megközelíti Horvai István múltbéli politikai szereplésével együtt rendezői
érdemeit, Hubay Miklós zsenialitását és ugyanakkor a hazai színházakban szerzői megpróbáltatásait, a feled-
hetetlen Márkus László színészi habitusát, Pártos Gézának, a Madách Színházban, majd Angliában és Izrael-
ben megélt rendezői hányattatását, a szép Tolnay Klári színésznőségét, a nagyszerű barát és kolléga Vámos
László különleges tehetségét, az együttműködést Németh Lászlóval, ahogy megemlékezik a sokra hivatott
Makai Péterről, vagy ahogy elmeséli kapcsolatát a kor egyik legnagyobb tehetségével, egykoron Móricz
Zsigmond kedvelt színésznőjével, Somogyi Erzsivel, Bogyóval, olyan magával ragadó, annyira lebilincselő,
hogy illik rá a mondás: ezt a könyvet nem lehet letenni. Lengyel leírja látogatásait a színésznőnél, a magá-
nyos, elvonult asszonynál, aki szűk kis lakásában tüskésen ellenkezik, majd végül mégis elvállalja a Múlt
nyáron hirtelen című Tennessee Williams darab főszerepét. Aztán még egy rádió szerepet is, de többet nem.
A nagyszerű művésznő politikai meghurcolása, félreállítása egyike az ötvenes, hatvanas években oly sok
színházi embert ért megpróbáltatásnak, amibe némelyek bele is haltak. Ez a megrázó történet, akár más
részletek is jelentik azokat a szépirodalmi erényeket, amelyek a lenyűgözően bőséges ismeretanyaggal
együtt érdekfeszítő olvasmánnyá teszik a könyvet.
Tanulságos pályák, a XX. századi Magyarország színházművészetének képe bontakozik ki a Kortársuk voltam
lapjain, mert Lengyel György nemcsak pályatárs, de sorstársként tanú is ebben a világban. (Szakonyi Károly)
-
Kiadó Corvina, OSZMIKiadás éve 2017Terjedelem 280 o.ISBN 978-963-1364323
-
Előszó
SZUBJEKTÍV PÁLYAKÉPEK
Párhuzamos portrék – Hevesi Sándor és Németh Antal rendezők, a Nemzeti Színház egykori igazgatói
Egy kivételes tehetségű színházművészről – Bárdos Artúr
Horvai István és kora – egy kortárs szemszögéből
"Az előadás nem üzen, hanem hat" – Vámos László rendezői útja: színházak, társulatok, pályatársak
"Az én vezérem bensőmből vezérel!" – Gellért Endréről beszélget Lengyel Györggyel Nánay István
Ne nézz vissza haraggal! – Pártos Gézáról, sok kitérővel
Egy színpadi költő – Makai Péter (1931–1991)
"JÁTSZÓTÁRSAK"
Nem volt már otthona a világban – Somogyi Erzsi: Móricz egyik múzsája
"A boldogság, a boldogság az igazi nagy siker..." – Tolnay Klári
A boldog szerepember – Márkus László
A SZÍNHÁZ ÖRDÖGE – A DRÁMAÍRÓ
"Utazás" Németh László színházában – Emlékezés Németh László-rendezéseimre, drámáinak előadásaira,
és arra is, ami közben az életemben történt
Drámák a cethal hátán – Emlékek Hubay Miklósról és drámáiról
Levélféle Szakonyi Károlynak
Jegyzetek
Névmutató