A peregve változó szituációk, az egymást keresztező cselekménysorok a film-burleksz komikumát idézik, a szereplők
egymás mellett csobogó beszéde avantgarde drámák nyelvi humorát. Mintha a régi pesti kabaré, a meggyökeresedett
szemlélet groteszkül csúfoló, az őszinte érzéssel szemben is ironikus pesti humor azt előlegezné, ami az elmúlt évtize-
dekben kapott rangsor a világszínpadon: az abszurd színház mindent kétszeresen kifordító humorát. Szép Ernő az élet
hagyományos drámai konfliktusait – a beteljesületlen szerelmet, a társadalmi előítéleteken megfeneklő vágyat, érdek
és érzés küzdelmét – helyezi vissza mindennapi környezetükbe: a liget gyér fái között, a vidéki városka unalmat ásító
báltermében, a sietősen polgári otthonná stilizált fél-proletár lakásban a nagynak, erősnek képzelt érzések sorra fenn-
akadnak a visszás helyzetek komikumán.
A kötetben Szép Ernő legismertebb, legtöbbet játszott darabjai olvashatók:
Patika, Lila ákác, Május, Vőlegény és mások.
