Szerkesztette: Scholz László.
Fordították: Kürthy Ádám András, Zombory Gabriella
Ignacio García May: Lalibela
José Manuel Mora: A lelkem máshol
Garcia Morales: NN 12
José Ramón Fernández: Az én rosette-i kövem
„Új drámaírók" – Spanyolországban így nevezik azokat a színházi szerzőket akik a '60-as évek eleje és a 70-es évek
második felében lezajló demokratikus átmenet között születtek. Közös bennük, hogy ők már a diktatúrából ismert
cenzúra nélkül írhattak. És közös bennük az is, hogy szembemennek a hagyományos színházi, drámaírói és nézői
elvárásokkal – nagyon különböző, kísérletező módon. Roppant változatos világkép és dramaturgiai felfogás tárul elénk
a kötet négy mai spanyol drámájából is. A „hatvanasok" nemzedékéből mind a rendkívül termékeny és díjat díjra
halmozó JÓSÉ RAMÓN FERNÁNDEZ (1962), mind a szintén népszerű IGNACIO GARCÍA MAY (1965) vállalja a nagy
anyagot görgető, hagyományosabb kidolgozást, de eszköztáruk és főképp ritmusuk merőben eltérő. A „hetvenesek"
közül az andalúziai születésű GRACIA MORALES (1973), a granadai RemiendoTeatro alapítója és szerzője más utakon
jár: sokszor egyetlen helyzetre fókuszál, és ismétlésekkel, elhallgatásokkal teremt feszültséget. A legfiatalabb és
legfrissebb szerző JÓSÉ MANUEL MORA (1978) meghatározó alakja a spanyol Fringe-nek (Madridban Frinjé-nek nevezik),
de otthonosan mozog a mai európai és amerikai színházi műhelyekben is; 2014-ben a budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem Spanyol Tanszékén vezetett műhelyt. A nagy változatosság mögött nem kevés közös motívumot
is találunk a négy műben: a legszembeötlőbb talán a múlt feldolgozására tett sokféle kétségbeesett kísérlet – amelyekkel
épp annak feltárhatatlanságát mutatják be a szerzők. Ugyancsak hangsúlyos „a másik" jelenléte, és a hozzá kötődő
dilemmák sora: extrém helyzetekben és változatos szinteken szembesülnek velük a hősök.
Talán nem is áll olyan messze tőlünk ez a világ.
