János-Szatmári Szabolcs: Az érzékeny színház

I. Bevezetés

II. A színház az 1790-1820-as évek művelődési intézményrendszerében

II. 1. Előzmények, átmenetek

II. 2. "Mi az a Játtzo Szín?"

III. 3. Színház és iskola - az intézményesülő anyanyelvi színjátszás és a Habsburg-uralom által szorgalmazott iskolarendszer összefüggései

III. Magyar színházkoncepciók a 18. században: a morális és a patrióta színház eszménye

III. 1. A morális színház eszménye

III. 2. A patrióta színház eszménye

III. 3. "A Játék szint mái üdőben a fő mulatóhelynek tartják"

IV. Műfajelméleti törekvések a 18. században

V. Az érzékenység drámái

V. 1. Az érzékeny drámák meghonosításának kísérletei: fordítások és átdolgozások

V. 2. A család a drámában és a színpadon

V. 3. Kép a szövegben

V. 4. Drámaelméleti terminológia a 18-19. században

V. 5. Cél és hatás: gyönyörködtető, tanító és hazafias drámák

VI. Az érzékenység mint dramaturgiai kategória

VI. 1. Az érzékenység és összefüggései

VI. 2. Érzékenység és a színházi befogadás mechanizmusa

VI. 3. "Érzékenységem nem találhat szavakat..."

VII. Konklúziók

Jegyzetek

Irodalomjegyzék

Függelék

Kilián István recenziója

Magyar Könyvszemle - 124. évf. (2008.) 4. sz.

"A szerző 2000-ben tartotta előadását a régi magyar drámatörténeti konferencián, amelynek anyaga 2003-ban jelent meg tanulmánykötetben. (A magyar színjáték honi és európai gyökerei. Miskolc, 2003. Miskolci Egyetem.) Munkájának címe: „Az érzékenység mint dramaturgiai kategória”. Korábban több színháztörténeti dolgozata jelent meg, amelyek jelzik, hogy a szerző a 18. század vége és a 19. század első két évtizedének drámairodalmával, színháztörténetével és színházelméletével kíván foglalkozni. Új könyvében a felhasznált irodalomban a szöveggyűjtemények, -kiadások összesen 31 tételt tartalmaznak, s ezek közül három német nyelvű. A bibliográfia második fejeztében a tanulmányok és kötetek sorakoznak, ebben összesen 116 tétel szerepel s közülük 33 német nyelvű. Ez így természetes, hiszen az erdélyi német szakirodalom ebben a tárgykörben meglehetősen sok és számottevő, tehát ismerni kell.

...

Bár 1790 táján az iskolai színház megszűnt vagy megszűnőben volt, János-Szatmári Szabolcs a 1790 és 1820 közötti fejezetben említi a megelőző iskolaszíni gyakorlatot, de azt is pontosan tudja, hogy az iskolaszíni múlt olyan fantasztikus méretű, hogy ez a legkülönfélébb okok miatt nem hanyagolható el. Az iskolából kerültek ki azok a szereplők, akikből később hívatásos színészek lettek. A hivatásos színház Magyarországon a piarista Simai Kristófnak, a magyar Plautusnak művével indul. A színészeken és az írókon kívül az elméleti szakemberek is az iskolából kerültek ki, mint például Török Damascén és Endrődy János. Az iskolaszíni darabok mecénásait örökölhette a hívatásos színjátszás is, de örökölte a közönséget is.

...

A dolgozat negyedik fejeztében a 18. századi műfajelméleti törekvésékről, közelebbről az érzékenység műfajáról, a drámáról beszél. Az érzékeny drámát nevezhetjük-e szentimentalista drámának? A szentimentalizmus mint irodalomtörténeti korszak azonosítható-e az érzékeny jelzővel? Természetesen ebben a fejezetben német példákkal állt elő, a recenzens azonban leginkább arra kíváncsi, hogy a német drámák egy részével azonosított érzékenység-fogalom vajon minden tekintetben jellemző-e a Magyarországon ez idő tájt népszerűvé vált érzékeny drámákra, tragédiákra? Vagy minden olyan drámát, amely a nézőkből könnyeket vált ki, érzékenynek tartunk, attól függetlenül, hogy szomorújáték vagy középműfajú dráma? Az idézett fejezetben így határozza meg az író az érzékeny dráma fogalmát: „A jóság, a jószándék, az együttérzés, a tisztaság, a kifinomultság, a nagylelkűség, a lemondás, az önfeláldozás, a becsület, együttesen képvisel egy újszerű erkölcsi ethoszt, amely meghatározta az érzékenység érzelmileg kifinomult viselkedésmódját.” Ezek szerint érzékeny drámának tarthatóak azok a párbeszédes művek, amelyeknek egy vagy több szálon futó cselekményében, karaktereiben a felsorolt erkölcsi szempontok érvényesülnek. Így azt hiszem, az érzékenység és a szentimentalizmus közé nem tehetünk egyenlőségjelet.

...

Hosszú elemzés következik a kötetben ezután a családi szomorújátékról, amelyben az atya szigorú és igazságos, feltétlenül tiszta karakterű személy, az anya jóságos és áldozatos, aki öszszetartja a családot. Az apa és a fiú között elképzelhető véleménykülönbség, sőt konfliktus is, az anya és gyermeke között azonban ilyenről szó nem lehet. „A szomorújáték változatai” című fejezetben a neoklasszicista szomorújátékot, a történeti szomorújátékot, az áltörténeti szomorújátékot, a katonai környezetben zajló szomorújátékot, a történeti tragédiát, a fiktív történeti tragédiát, a katonai tárgyú tragédiát tárgyalja.

...

Az érzékenyjáték fogalmának megmagyarázása érdekében bemutatott színjátékok elemzése, ismételten bizonyítja, hogy János-Szatmári Szabolcs ismeri nemcsak a magyar és német drámairodalmat, hanem a vonatkozó magyar és német szakirodalmat is. Példái bizonyító erejével tárja fel az érzékeny szomorújáték legfontosabb ismertetőjegyeit.

...

A könyv utolsó nagyobb fejezetében a színpadi gesztikulációról, az arcmimikáról, az egész test mozdulatáról, s ezek jelentésközvetítő hatásáról szól, s Kerényi Ferenc írása alapján tér ki a színészi beszéd „síró-éneklő” stílusára. Az iskolai színháznak nemcsak az a célja, hogy az ifjú a történelem, az egyháztörténet folyásába, a szentek, mártírok életébe bepillantson, hanem az is, hogy az iskolából kikerült fiatalember a polgári vagy egyházi életben tudja, hogyan kell megjelenni magasabb rangú személy előtt, hogyan kell arcmimikájával, gesztusaival, testtartásával együttérzésének vagy tiltakozásának, köszönésének jelét adnia."