Az 1989–90-es rendszerváltozás Magyarországon a színházi struktúrát nem változtatta meg, a könyvkiadás szerkezete
azonban jelentősen átalakult. A kortárs dráma fórumai, a színház és a könyvkiadás eltérő feltételrendszerek közé kerültek.
A szűk drámapublikációs lehetőségek ellenére a magyar színház mégsem nélkülözte a kortárs magyar drámát. Az ezred-
forduló körüli évtizedekben évadonként mintegy húsz-huszonöt – irodalmi szempontból számottevő – új magyar dráma
került színre. A könyv ebből a drámatermésből merít, a bevezető fejezetben áttekintést adva a korszak fontosabb színpadi
szerzőiről és főbb műveikről, az utána következő tizennégy drámaíróportrén keresztül pedig – anélkül, hogy extenzív
seregszemlére törekedne – bemutatja az elmúlt két és fél évtized kortárs magyar drámairodalmának legjelentősebb,
legszínvonalasabb rétegét, ismertetve és elemezve mintegy száz színdarabot. A szerző egy korábbi munkájában az előző
korszak, az 1960-as,’70-es,’80-as évek magyar drámairodalmát vizsgálta. A jelen kötet az említett mű, a Drámaforma és
nyilvánosság. A magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (1997) című könyv folytatásának is tekinthető.
