A témájában Platón szókratikus dialógusaitól Johannes Vermeer képein át egészen Térey János
Wagner-átiratáig vagy éppen a Krétakör Színház Feketeország című előadásáig terjedő kötet hívószav
az irónia, amely egyfajta urbánus humornak is nevezhető, és amely talán nem csupán az írások tárgyára,
de módjára is jellemző. Ahogyan azt a szerző írja egyik esszéje hőséről: "Nem lehet hát teljességgel
vadul, árnyék nélküli pusztában, vadmézen és sáskán élve, nomád módon olvasni. Némi árnyas,
urbánus kényelemszeretetre – tetszik, nem tetszik, akarjuk, nem akarjuk – előbb-utóbb úgyis
ráfanyalodunk."
