Ha Katona Józsefről szóló monográfiát vesz kezébe az olvasó, elsőként az a kérdés merül fel, talál-e benne a Bánk bánról
új, megalapozott értelmezést? Bíró Ferenc munkája ebből a szempontból szerencsés tudománytörténeti pillanatban
született. Az Arany János magyarázatán alapuló klasszikus, és az elmúlt évtizedekben született modern értelmezések
már rávilágítottak egymás vitatható vonásaira; az újabb szakirodalom pedig kidolgozott olyan elméleti megfontolásokat
és feltárt olyan filológiai összefüggéseket, amelyek jó támpontokat adnak egy új olvasathoz. Megérlelődtek a feltételek
ahhoz is, hogy az egész életműre vonatkozóan újabb kérdések vetődjenek fel. Így szakítani lehetett azzal a hagyomány-
nyal, amely Katona rövid, de rendkívül intenzív szerzői pályáját a nagy mű felé vezető alkotói út teleologikus erőterébe
állította be. Ennek a kivételesen korán érő, s nemcsak a dramaturgia rejtelmei, de a történelem filozófiai kérdései iránt
ugyancsak kivételesen fogékony nagy tehetségnek műveiben több és más, nem kizárólag a Bánk bán irányába mutató
lehetőség is megmutatkozott.